Robotzsaru 2.

Nemcsak a folytatásfilmeknél, hanem a folytatásfilmek kritikáinál is nagy a kísértés, hogy mankóként támaszkodjunk az előzmény-munkára. A Robotzsaru 2. sok egyező sémájú szcénát hordoz az '87-es eredetiből, mégsem nevezhető szimpla utánzatnak.


Irvin Kershnernek korrekten sikerül továbbvinni benne a történetfonalat, és ez a 2. epizód legnagyobb érdeme. Semmi kétségünk nem marad afelől, hogy az OCP nem egyetlen ember, Richard Jones romlottsága miatt lett olyan, amilyen. A cég idős főnöke se különb nála, cska kevésbé agresszív. Állandósult a diszkrimináció és a hatalmi jogkörrel való visszaélés.

Akár tetszik egy film, akár nem, itt érdemes először a prequel-ból átemelt sztorivonulatokat végigvenni:

1.) A híradások

A kezdőképsorok ismét TV-reklám, aztán hírek. Az autó biztonságát szolgáló elektrosokkoló ízlésesebb klip volt, mint a műszív. Az önkormányzat jótékonysági reklámja már kevésbé, nagyon idétlen és hitelromboló beállítású a szöveg és az egész kinézete. De még attól is bizarrabb a film közepén, teljesen érdektelenül mutatott napvédő krémreklám. A nő, aki reklámozza, tetőtől talpig opálkékre kenve pontosan úgy néz ki, mint a na'vik James Cameron Avatarjából. Érdekes véletlen.
Még az furcsa nekem, hogy a reklám szerint ózonpajzs nélküli világban is védene a készítmény, de a felirat szerint "Rendszeres használata bőrrákot okoz."

2.) Az OCP-fejlésztések

ED-209, aki a tanácsteremben szitává lőtt egy alkalmazottat, még mindig üzemben van, - mint mondják - négy típustársával együtt. A híradó nem tér ki rá, de nagyon érdekelne, hány civilt öltek meg a "továbbfejlesztett változatok".

Aztán itt van a "Robotzsaru 2"-projektek. ED-209 kudarcából kiderült, hogy a legjobb rendfenntartó eszköz egy ember-gép hibrid. Az első termék közvetlen közelből lelő két mellette ácsorgó tudóst, aztán magát is fejbelövi, azon a részen, ahol nem pattan vissza róla a golyó. A második "Robotzsaru 2" belépked, leveszi a rostélyát, és csak a nyúzott vöröses koponyája marad rajta, ami felüvölt, és a gép félrebukik.

90 millió dollár EZEKRE? 

Alig 5 hónap alatt legyártva?

És ezt azzal magyarázzák, hogy "mindegyik megőrült"? Tudattal bíró, elismert rendőrtisztek hulláit sorozatban felélesztik és kiborgtestbe helyezik. Ez mind megborzasztaná az embert, ha az emberek súlyuk szerint kezelnék magát az elképzelést, és a kiborgok nem úgy mozognának, mint egy lerobbant videójáték figurái.

3.) Murphy vágya látni a családját

Alex Murphy még mindig emlékszik rendőri életére, családjára. Az első filmben hűlt helyüket találta, itt viszont részletesebben is látjuk őket. Robotzsaru folyton járőrözik új házuk környékén, ezért Ellen Murphy feljelentést tesz ellene. A kiborgot elmarasztalják, sőt: rávezetik, hogy ő csak egy gép.

Az első rész azzal ért véget, hogy az emberi nevével mutatkozott be főnökeinek. Most viszont fejére olvassák mindazt, amivel kevesebb egy emberi lénynél, és hogy létezéséről tudni is fájdalmat jelent a régi ismerőseinek. Nem látszik az arcán, csak legfeljebb a szemében, hogy ezek a szavak megkeserítik emlékeit a régi életéről. És mégis megtartja ezeket az emlékeket: a részei, akárcsak a 3 direktíva.

Ami ezt a tragikumot teljessé teszi, hogy Murphy programkényszer nélkül, önszántából tagadja le kilétét néhai felesége előtt, mikor az meglátogatja. 

4.) A Murphyt manipuláló pluszprogram

Akaratlan irónia fedezhető fel abban, hogy Robotzsaru programját gyerekbarátabbá módosítják egy kétszínű pszichológusnő, Juliette Faxx parancsára, aki a cégelnök új ágyasa is egyben. Több hollywood-i stúdió esett már abba a hibába, hogy egy kemény, komoly protagonistának szelídebb, humorizálóbb folytatást készítenek, és ezzel a színvonal erősen leromlik.

Ugyanez elmondható Robotzsaruról: kollegái - köztük nőbarátja Anne Lewis - dühösek, valósággal émelyegnek attól, hogy egy rákényszerített program miatt mosolyog, rossz reklámszövegeket szajkózik, és hagyja, hogy a gyerekek graffitit rajzoljanak a hátára. Példásan groteszk, ahogy egy olyan bűnözőnek prédikál, akinek mindenki látja, hogy golyóval a fejében mered a semmibe.

5.) Murphy kínzása

Az első rész leghatásosabb jelenete Alex Murphy emberi testének szétlövése volt. Majdnem ugyanez történik meg vele, mikor Cain nyomát egy elhagyott gyártelephez követi. Hasonló helyszín, és hasonló módon kijátsszák az éberségét, több irányból rajtaütnek, és szétforgácsolják a testrészeit. Hatásos mozzanat, bár elsőre nem világos, miért hagyják életben. Ez alighanem a megalázás üzenete volt a rendőrségnek; nem akartak mártírt csinálni a gépemberből.

Lewis itt is kiáll sokat szenvedett bajtársa mellett, ám most Reed őrmester, a többi rendőrkollega, sőt az őt kezelő női orvos és munkatársai is védik Murphyt a kapzsi OCP-ügynökök szemétkedésével szemben.

 Az igazgatótanács többi tagja szintén realitásérzék híján rekedt hangember. Azt nehezményezik a pestisméretű bűnözés világában, hogy "folyton lövöldözik azzal a nagy pisztolyával", vagy hogy "a szólői munkaközösségek panaszkodnak ellene"? Robotzsaru példásan hatékony lehet a bűn visszaszorításában, mert az első részben szabályos életveszélynek számított az utcán sétálni. És nyilván ennek a kemény cáfolatát szolgálhatta az, ahogy a végleges "Robotzsaru 2" több tucat civilt szitává lő az utcán.

Az efektek éppcsak egy hajszállal jobbak, mint voltak. 1990-hez képest még mindig darabos mozgásúak. Ellenben Robotzsaru mozgásának új formáit látjuk: nemcsak kocsit, hanem bármilyen járművet tud vezetni, meg tud kapaszkodni. Lábaival el tud rugaszkodni a földről, bár ez nagyon megterheli a medencemozgató szervomotorjait.

A Robotzsaru 2. akciófilmként nem volna rossz munka, de számomra akkor is csalódás. Úgy érzem, sokkal többet is ki lehetett volna hozni a témáiból: ahogy Alex Murphy kénytelen gépként leélni az életét, egyedül, emberi maradványait őrizve, illetve a gigacég hatalmi törekvései a társadalom kárára.