A 2000-es évek közepére a Warner vezetői belátták, hogy '87-ben gyakorlatilag tönkretették a Superman-szériát. Új hozzáállásuk dióhéjban ez volt: az első két Superman-film jó volt, azt imádta a nép. A többit ki kell radírozni. Kerekítsük trilógiává, egy vadiúj résszel, a régiekre hasonlító szereplőkkel, meg modern látványtechnikával. Ja, és a zene is maradjon meg!
Nincs is ezzel az elgondolással semmi gond; nem helytelen, csak kevés. De a Superman visszatér tipikusan az az eset, amikor a toldozás-foltozás már nem elegendő egy franchise-nak. Ez egy Superman 3. remake volt, részleges újraírása a franchise-nak. Bryan Singer szemmel láthatóan tiszteli Richard Donner munkásságát, de rosszul fejezi ki. Nem újragondolja, elemzi a két donneri filmet és attribútumait. Egyszerűen másolja annak külsőségeit, vizuális- és történetelemeit, ezért nem áll meg a kész alkotás a saját lábán.
A szereplők, a Magány Erődje, Jor-El fizimiskája, Lex Luthor parókája: mindezeket fiatal színészek asszisztálásával imitáltatja. És ami a legrosszabb: Singer olyan fényben láttatja a főszereplők gondolkodását, ami nem szimpatikussá, hanem unalmasan visszatetszővé teszi őket. Akiknek szorítanunk kéne, olcsó karaktermásolatok.
A történet gyönge. Superman 5 év távollét után visszautazik a Földbolygóra, anyja farmjához. Egy csillagkristály-űrhajót használt - nyilván azt, amivel csecsemőként érkezett -, hogy elutazzon Kriptonra. Tudni akarta, mi maradt a bolygóból, vannak-e más túlélők rajta kívül. És nyilván hibernálva utazott, mert úgy tűnik, nem érzi, hogy 5 év eltelt ideát. Mint anyjának elmondja: tényleg csak törmelék maradt a bolygóból.
De mi oka volt erre áldozni 5 évet erre, otthagyva mindent? A Superman 2.-ben (mindkét verzióban) Clark megtanulta, hogy saját önző vágyait nem helyezheti az emberi lakosság állandó óvása fölé. Itt pedig újra megismétli ezt, bár a kiváltóok most más jellegű. A film látszani akar valaminek, de ténylegesen sosem válik azzá: az első félóra megosztott reklámpózolás Lex Luthor és Clark Kent között. Lex egy friss halott nő örökségét bizalmi úton megörökölte, Clark pedig megjön és a farmon mereng egy smallville-i emlékén.
A szereplők, a Magány Erődje, Jor-El fizimiskája, Lex Luthor parókája: mindezeket fiatal színészek asszisztálásával imitáltatja. És ami a legrosszabb: Singer olyan fényben láttatja a főszereplők gondolkodását, ami nem szimpatikussá, hanem unalmasan visszatetszővé teszi őket. Akiknek szorítanunk kéne, olcsó karaktermásolatok.
A történet gyönge. Superman 5 év távollét után visszautazik a Földbolygóra, anyja farmjához. Egy csillagkristály-űrhajót használt - nyilván azt, amivel csecsemőként érkezett -, hogy elutazzon Kriptonra. Tudni akarta, mi maradt a bolygóból, vannak-e más túlélők rajta kívül. És nyilván hibernálva utazott, mert úgy tűnik, nem érzi, hogy 5 év eltelt ideát. Mint anyjának elmondja: tényleg csak törmelék maradt a bolygóból.
De mi oka volt erre áldozni 5 évet erre, otthagyva mindent? A Superman 2.-ben (mindkét verzióban) Clark megtanulta, hogy saját önző vágyait nem helyezheti az emberi lakosság állandó óvása fölé. Itt pedig újra megismétli ezt, bár a kiváltóok most más jellegű. A film látszani akar valaminek, de ténylegesen sosem válik azzá: az első félóra megosztott reklámpózolás Lex Luthor és Clark Kent között. Lex egy friss halott nő örökségét bizalmi úton megörökölte, Clark pedig megjön és a farmon mereng egy smallville-i emlékén.
A Daily Planetbe Clark azzal a mesével tér vissza, hogy beutazta a világot, lámákat fotózott. Jimmy Olsen maradt ugyanaz a riporterkölyök, Lois viszont megváltozott. Clark látja, hogy Pulitzer-díjat kapott a cikkéért: "Miért nincs szüksége a világnak Supermanre." Mint kiderül, van egy jegyese, sőt gyereke született. És miután megtudja, hogy ő, Superman az apa, semmilyen formában nem vállal felelősséget a kisfiúért.
Clark egy beképzelt majom ebben a filmben. Elvárja, hogy minden úgy legyen Metropoliszban, mint 5 éve. A Lois új családját ábrázoló kép üvegét betöri az indulattól, és olyan megjegyzéseket tesz: "Megesküdtem volna, hogy soha nem megy férjhez." Eszerint elvárta volna, hogy ne változzon semmi a távolléte alatt. Nem; ilyen kijelentésekkel egy felnőtt férfi már a hímsovinizmus felé tendál.
Lois Lane-t szintén ellenszenvvel fogadtam: egy karrierista baba, nem látok benne se intelligenciát, se elszántságot vagy bármi érzelmi fejlettséget tőle. Perry White kishitű hozzáállását az áramkimaradáshoz szó nélkül lenyeli. Azt sem értem, hogy egy ilyen nulla, színtelen fickó, mint Perry unokaöccse, Richard, hogy tudta érdekelni huzamosabban Lane-t.
És a kisfia, aki ott ténfereg a Planet-ben: Bryan Singer annyira hétköznapivá zsugorította a női főszereplőt, hogy nem maradt benne semmi karizma, semmi figyelemfelkeltő. A szerelmi kötelék pedig egy merő nyüglődés. Donner filmjében Lois és Clark viszonya fejlődött, vonzalmuk mellett keresték egymásban a hasonlóságokat és különbségeket. Itt viszont semmi kedvesség vagy törődés nem mutatkozik meg köztük, iszonyú hamis az egész.
A metropoliszi lakosok is egysíkú észjárásúak. Azonnal visszafogadják bizalmukba Supermant, miután fél évtizeden át nem is hallottak róla? Megint ő "a kedvenc hősük"? Nem: a valóságban ez azt jelentené, hogy kihasználják. Hogy nem látnak mást Supermanben, mint egy kéznél lévő, szuperhatalommal bíró cserkészfiút. Supermannek ismét ki kellene érdemelnie az emberek bizalmát. És miért kellene izgassa nézőt olyan egyforma hangyaemberek sorsa, akik milliószámra haladnak el mellettünk naponta az utcákon?
Lex Luthort filmen én mégcsak egy egótól dagadó pojácának láttam. Világuralmi terve, fennkölt áradozásai Prométeusz tüzéről és saját szerepéről szánalmas komédia. Mikor embereivel ismét felkeresi a rejtélyes Magány Erődjéből, ellop egy információs kristályt, és darabkája valami módon az egész keleti partvidékre kiterjedő áramszünetet okoz - beleértve a repülőket és űrsiklókat is.
A kriptonitról tudjuk, hogy sugárfertőzéshez hasonló gyengülést okoz egy kriptoninál - legalábbis a Földön bizonyosan. De engem most, az 5. mozifilm után már nagyon érdekelne: meddig kell kitenni egy fiatal kriptonit ennek, hogy meghaljon? Ha Lex Luthor biztosan végezni akarna vele, legyengült állapotban tarkón lőné. Talán meghal, talán nem, de igazán kipróbálhatná.
S ha már itt tartunk: miért esik egybe Lex látogatása a Magány Erődjében Superman visszaérkezésével? Mire várt eddig? A 2. rész közepe óta tudta, hol az erőd. Jó persze: hatásos, ahogy a legyengült Supermant ütik, Lex a kriptonitkövet döf a testébe, és újratöltődik a Napból. Ez talán a leghatásosabb jelenet a darabban. De biztos nehezebb dolga lett volna, ha Lex már évekkel korábban megkezdi a felkészülést ellene. "A világ legzseniálisabb bűnözője" talán úgy gondolhatta: már sose jön vissza, ráér a világuralommal foglalkozni.
Rossz tréfa lett volna, ha a vizuális effektusokra nemcsak Oscar-jelölést, hanem díjat is kapott volna a film. Az életlen, hamuszürke képek csak még lehangolóbbá teszik az egésznek a kinézetét. A legtöbb CG-adalékról azonnal lerí, hogy mesterséges.
És itt vannak a kunsztok, amikre Superman képes. Az még elképzelhető, hogy egy másik világ emberének emberfeletti képességei lehetnek, exponenciális mértékben, hogy akár egy sokezer tonnás gépet is felemel a sztratoszférában, vagy tűztengeren is keresztülrepül, ruhája roncsolódása nélkül. De hogy Superman szemlencséje ellenáll egy pisztolytölténynek?
Tim Burton remake-je A majmok bolygójáról egy élettelen toldalékfilmje volt a régi klasszikusnak, amire alapozták. Ugyanezt lehet elmondani a Superman visszatérről. Az eredeti Superman 3. tekintélyromboló komikuma helyett ezúttal steril utánzatot kapunk Richard Donner képregény alapú eposzáról. Keserű mementója egy franchise-nak, amit már százszor is megaláztak a finanszírozói.
Clark egy beképzelt majom ebben a filmben. Elvárja, hogy minden úgy legyen Metropoliszban, mint 5 éve. A Lois új családját ábrázoló kép üvegét betöri az indulattól, és olyan megjegyzéseket tesz: "Megesküdtem volna, hogy soha nem megy férjhez." Eszerint elvárta volna, hogy ne változzon semmi a távolléte alatt. Nem; ilyen kijelentésekkel egy felnőtt férfi már a hímsovinizmus felé tendál.
Lois Lane-t szintén ellenszenvvel fogadtam: egy karrierista baba, nem látok benne se intelligenciát, se elszántságot vagy bármi érzelmi fejlettséget tőle. Perry White kishitű hozzáállását az áramkimaradáshoz szó nélkül lenyeli. Azt sem értem, hogy egy ilyen nulla, színtelen fickó, mint Perry unokaöccse, Richard, hogy tudta érdekelni huzamosabban Lane-t.
És a kisfia, aki ott ténfereg a Planet-ben: Bryan Singer annyira hétköznapivá zsugorította a női főszereplőt, hogy nem maradt benne semmi karizma, semmi figyelemfelkeltő. A szerelmi kötelék pedig egy merő nyüglődés. Donner filmjében Lois és Clark viszonya fejlődött, vonzalmuk mellett keresték egymásban a hasonlóságokat és különbségeket. Itt viszont semmi kedvesség vagy törődés nem mutatkozik meg köztük, iszonyú hamis az egész.
A metropoliszi lakosok is egysíkú észjárásúak. Azonnal visszafogadják bizalmukba Supermant, miután fél évtizeden át nem is hallottak róla? Megint ő "a kedvenc hősük"? Nem: a valóságban ez azt jelentené, hogy kihasználják. Hogy nem látnak mást Supermanben, mint egy kéznél lévő, szuperhatalommal bíró cserkészfiút. Supermannek ismét ki kellene érdemelnie az emberek bizalmát. És miért kellene izgassa nézőt olyan egyforma hangyaemberek sorsa, akik milliószámra haladnak el mellettünk naponta az utcákon?
Lex Luthort filmen én mégcsak egy egótól dagadó pojácának láttam. Világuralmi terve, fennkölt áradozásai Prométeusz tüzéről és saját szerepéről szánalmas komédia. Mikor embereivel ismét felkeresi a rejtélyes Magány Erődjéből, ellop egy információs kristályt, és darabkája valami módon az egész keleti partvidékre kiterjedő áramszünetet okoz - beleértve a repülőket és űrsiklókat is.
A kriptonitról tudjuk, hogy sugárfertőzéshez hasonló gyengülést okoz egy kriptoninál - legalábbis a Földön bizonyosan. De engem most, az 5. mozifilm után már nagyon érdekelne: meddig kell kitenni egy fiatal kriptonit ennek, hogy meghaljon? Ha Lex Luthor biztosan végezni akarna vele, legyengült állapotban tarkón lőné. Talán meghal, talán nem, de igazán kipróbálhatná.
S ha már itt tartunk: miért esik egybe Lex látogatása a Magány Erődjében Superman visszaérkezésével? Mire várt eddig? A 2. rész közepe óta tudta, hol az erőd. Jó persze: hatásos, ahogy a legyengült Supermant ütik, Lex a kriptonitkövet döf a testébe, és újratöltődik a Napból. Ez talán a leghatásosabb jelenet a darabban. De biztos nehezebb dolga lett volna, ha Lex már évekkel korábban megkezdi a felkészülést ellene. "A világ legzseniálisabb bűnözője" talán úgy gondolhatta: már sose jön vissza, ráér a világuralommal foglalkozni.
Rossz tréfa lett volna, ha a vizuális effektusokra nemcsak Oscar-jelölést, hanem díjat is kapott volna a film. Az életlen, hamuszürke képek csak még lehangolóbbá teszik az egésznek a kinézetét. A legtöbb CG-adalékról azonnal lerí, hogy mesterséges.
És itt vannak a kunsztok, amikre Superman képes. Az még elképzelhető, hogy egy másik világ emberének emberfeletti képességei lehetnek, exponenciális mértékben, hogy akár egy sokezer tonnás gépet is felemel a sztratoszférában, vagy tűztengeren is keresztülrepül, ruhája roncsolódása nélkül. De hogy Superman szemlencséje ellenáll egy pisztolytölténynek?
Tim Burton remake-je A majmok bolygójáról egy élettelen toldalékfilmje volt a régi klasszikusnak, amire alapozták. Ugyanezt lehet elmondani a Superman visszatérről. Az eredeti Superman 3. tekintélyromboló komikuma helyett ezúttal steril utánzatot kapunk Richard Donner képregény alapú eposzáról. Keserű mementója egy franchise-nak, amit már százszor is megaláztak a finanszírozói.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése