X-men - A kívülállók volt az a film, ami a legnagyobb lendületet adta a Marvel-adaptációk elkészítésében. Ám még az X-ek jövetele előtt készült egy Marvel-mozi, ami színvonalában még ma is képes felvenni a versenyt nemcsak bármely képregényfilmmel, de bármelyik akciófilmmel is. Ez volt a Blade.
Modern, de erősen stilizált vámpíruniverzumot kapunk. Menetközben tudjuk meg a szabályait, azokat ia egyenként, kizárólag mikor feltétlenül szóba kell hozni. Penge, születési nevén Eric egy épp szülés előtt vámpírrá tett nő, Vanessa Brooks gyermeke. "Fényben" járónak nevezik, mert mindkét faj jellemzőit egyesíti. Vadászik rájuk, de főként keresi anyja gyilkosát, Frostot. Mentora, Whistler fegyverkészítő, egyben a Penge vérszomját féken tartó szérum alkotója.
Az első bevetés, amin látjuk a sötét bőrű félvért, egy hentesboltnak álcázott föld alatti diszkó. Fiatalok, vámpírok, és vámpírnak jelöltek járnak ide mulatni, az est fénypontja a beszórt vérzápor. A cselekmény szövésére nem lehet panasz: nemcsak Penge harci tudását látjuk, de ehhez kötve Frostot és a vámpíriség vezetőit is megismerjük. Frost züllött "diakónus", de csak fertőzés útján lett vámpír. A többi vezető viszont már annak született: ők a filmben a régimódi, rejtőzéspárti vezetők, akik szégyenletesnek tartják Frost figyelemfelkeltő diszkóit.
Női főszereplőhöz képest Karen, a hematológus igazi intelligens, cselekvőkész nő, akinél a legkevesebbet az tesz hozzá, hogy attraktív. Nem a tipikus "vagánykodó csaj" vagy "folyton meg kell menteni" típusú liba.
Mikor a megégett Quinn, Frost talpnyalója feléled a hullaházban, megharapja Karent és munkatársát, Curtist. Penge azért nem végez a fertőzöttel, mert anyjára emlékezteti. És sikerül is megmenteni. Sem Karen, sem a többi főszereplő kapcsán nem érezzük egy pillanatig sem, hogy kivételeznének velük. A kedvesség csak véletlenül, a legelemibb irgalom eseti példájaként, illetve tárgyilagosságként nyilvánul meg ebben a történetben.
Mikor a megégett Quinn, Frost talpnyalója feléled a hullaházban, megharapja Karent és munkatársát, Curtist. Penge azért nem végez a fertőzöttel, mert anyjára emlékezteti. És sikerül is megmenteni. Sem Karen, sem a többi főszereplő kapcsán nem érezzük egy pillanatig sem, hogy kivételeznének velük. A kedvesség csak véletlenül, a legelemibb irgalom eseti példájaként, illetve tárgyilagosságként nyilvánul meg ebben a történetben.
Penge ruházata és inventóriuma fantasztikusan néz ki, főleg a biztonsági késekkel felszerelt titániumpenge. És nem csak használja eszközeit, de amikor Whistler már nincs ott neki, már ő maga is elő tudja állítani az őt féken tartó szérumot. Valahányszor Penge és ellenfelei harcolnak, a mozdulatokat gyors egymásutánjában látjuk, mint a Batman Kezdődikben, tehát rákényszerülünk az éberségre, aktív odafigyelésre.
A szövegfüzetek pozitív oldalon lényegretörőek, nincs fecsegés. Whestley Snipes figurájának csak azért adtak néhol egysorosokat, hogy több szóbeli interakciója legyen a többiekkel, mivel Penge eleve nem szeret beszélgetni. Karen csak újabb civil áldozat, akit részben talán bán is, hogy megmentett.
A párhuzam Karen és Penge anyja között ellentétté válik, mikor Penge szembetalálkozik az asszonnyal. Mivel halottnak hitte, és a nő gyanúsan kedveskedve közeledik hozzá, sejthette volna, hogy vámpírként élt idáig. Rég megadta magát a vámpíri ösztönöknek és a gyilkolásnak, míg Karen minden és mindenki véleményével szemben, tiszta fejjel törekszik megoldást találni a vérszomjra.
Mint kiderül, a vámpírkórság nem a lélek elvesztését jelenti, és ahogy Penge mondja: "A kereszt és a szenteltvíz fittyfenét sem ér." A fokhagyma és az ezüst ártalmas a vámpírokra, szív/fej-sérülés esetén pedig azonnal szétégnek. Karennek sikerül egy lehetséges orvoslatot találni genetikai úton, de nem marad idő kipróbálni Pengén. A film végére pedig már nem is akarja. Karen javaslata végleg emberré teheti, a világban pedig túl sok a vámpír, csak ő képes elbánni velük.
Frost terve a vámpíristen létrehozásával kicsit szimpla, de a filmbe teljesen illeszkedő ambíció. Az emberiség számára csak táplálék, akikkel csak a megalkuvó néphagyomány kéntelenelk egyezkedni. Ami a segédeit illeti: irritálóak, szinte mindig túljátsszák az agyukat, különösen Quinn.
Ezt a Gyöngy fedőnevű archívumfelelőst meg elképzelésem sincs, hogy miért kellett olyan hájasra animálni, hogy még Jabba a hutt is soványnak tűnik mellette. Tudom, hogy létezik egy-két ilyen krónikusan kövér ember a valóságban is. De ez a lény tényleg nem tűnik másnak, mint egy alkalmi petárda a vizuális efektusok közé.
És örülök neki, hogy van stratégiai érzéke és mélyebb rálátása a dolgokra - mégha az ferdített igazság is. Nem egyszerre öl meg mindenkit, hanem tervszerűen irányítja csapatát. Rajtaüt Whistleren, emberei otthagyják fertőzötten Pengének. Végez magával, hogy ne legyen elborult elméjű gyilkos, mint amilyennek Penge anyját látjuk Frost oldalán. A lázadó diakónus Pengével se végez, hanem egyedi vérét felhasználja az istent hívó rituálén. A két néger vámpírt ezután sorsukra hagyja. A legyengült Pengét anyja bezárja a koporsóba, Karent pedig a viszontlátott Curtiszhez dobják egy verembe.
A rituálé lezajlásáról kiderül, hogy nem egy külső személyre vonatkozik: az elrabolt született klánvezérek életereje egyszerűen Frost testébe költözik. Ettől valósággal cikázni tud, harcértéke legalább akkora, mint Pengéé. Még a vámpírok regenerációs készsége - ami levágott és szétégett testrészekre is vonatkozik - odáig fejlődik, hogy akárhogy összeszabdalható, újraformálódik. Nagyon okos mozdulatsor, ahogy Penge végül legyőzi:
- visszavett kardját a csarnok kőfalába hajítja, közel a ledobott szérumokhoz
- a fegyver biztonsági csatja kilazítja a repedést, hogy az üvegcsék kihulljanak
- Penge egymás után belehajítja őket Frost testébe
- a kémiai reakciótól felfúvódik - mint előtte két harcosa - és véresen szétrobban
A zárójelenet a moszkvai palota környékén folytatást sejtet, de nem töri meg a cselekmény lezártságát. Csak annyi látunk, hogy Penge tényleg folytatja "keresztes hadjáratát" Frost bukása után. És borítékolható, hogy a halott Whistler helyett Karen lesz az új háttér-segítő Eric-nek.
A társadalom vakságát a vámpírság elterjedtségére először kifogásoltam, de a való életben is kell egy bizonyos állandó szem előtt lét, hogy egy deviáns jelenség közfigyelmet kapjon. Hiszen még rendőrök, sőt talán még köztisztviselők is vannak azok között, akik vámpírok, vámpírjelentkezők vagy egyszerűen csak kollaboránsok és spiclik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése