X-men

Jelenlegi egyik legjobb Marvel-képregényfilmként ez mindenképp megnevezendő. Bryan Singer alkotása képes volt realisztikus atmoszférát teremteni egy olyan embercsoport történetébe, akik genetikai mutáció általi szuperképességgel születtek.

A történet nemcsak kifogás, hogy a szupererők felvonuljanak a kifutón. Mindegyiket akkor használják a főszereplők, ha okvetlenül szükségük van rá, ahogy az X-men-ek egész közössége is a benne élő genetikai mutánsok érdekszövetsége. Nyilvánosan léteznek, végsőkig a társadalom moralitására hagyatkozva igyekeznek határt szabni a diszkriminációnak, a képességeik potenciális veszélye okozta közmegvetésnek.

Rozsomák a legjobb karakter szerintem itt. Magának való fickó, aki a filmben legtöbbet Rogue (="Vadóc") sorsával foglalkozik. Ez a szál a képregényben nem volt jelen, saját ötletként viszont fantasztikus: Rozsomák és Vadóc se tudják igazán, hová tartoznak. Egy esetben Rozsomák adamantion csontpengéivel véletlenül belehasít Vadóc testébe, a lánynak pedig ellene kell használnia a képességét, hogy megmeneküljön. Ugyanis Rozsomák gyógyítani tud, Vadóc viszont elszívni az élőlények energiáját. Ez a legrosszabb átok számára: nem érintkezhet másokkal, nehogy véletlenül kioltsa az életüket. És ez teszi majd kulcsfigurává Magneto számára.
Ezt a köteléket részletezik a legjobban. De úgy vettem észre, hogy Charles Xavier professzor és Magneto (eredeti nevén Eric)  régi ismeretsége éppolyan hiteles emberi kapocs. Sajnos nem sok közös jelenetet kaptak, de azokban látszik, hogy világnézetükben vanak közös pontok. Erre később még kitérek.

Varangy, Kardfogú és Mistique tényleg kevés magyarázatot kap, és tényleg Magneto-t szolgálják. De Mistique-nek nemcsak annyi a szereplése, hogy bárkinek tudja álcázni magát. A személyiségére is rálátást kapunk. Amikor Robert Kelly szenátor a mutánsellenes irányzat fő képviselője. Magánhelikopterén is önhitten beszélt útitársához Henrynek, hogy legszívesebben lecsukná az össze mutánst, ezért létezik ő, és hogy ez háború. Minden szava mintha Magneto igazát bizonyítaná. Utastársa átalakul Mistique-ké, és válaszol az iméntiekre: "Tudja, hogy gyerekkoromban a magafajta emberek miatt rettegtem iskolába járni?!" Ez a gyűlölet pedig igen erős érv, hogy egy, az emberiség egésze ellen irányuló tervet segítsen.
Xavier diákjai, Ciklon, Kükplosz vagy Jean Grey külön felnőtt, érett gondolkodású karakterek. Amikor egymással beszélnek, nem mutatnak túláradó érzelmeket, vagy bővebb eszmecsatákat, viszont életük és problémáik teljesen érthetővé teszik ezt. Rozsomák sem csapattársként tekint rájuk, hanem csak szövetségesekként, akiket adandó alkalommal otthagyhat. Semmilyen kapcsolatról nincs eldöntve a filmben, hogy jó vagy rossz.

Magneto terve, hogy új fegyvere és Rogue ereje által mutánssá tegye a világ vezetőinek egy csoportját, eredeti gondolat. Nem bosszút akar, és nem uralni a világot, mint Deacon Frost a Pengében. A realisztikus atmoszférát nem a nyomasztó, magányos légkör, hanem a kollektív kirekesztettség okozza. A mutánsok egyes képességei olyanok, hogy a civil lakosok testi épségét, sőt elméjük és akaratuk önállóságát is veszélyeztethetik. Xavier minden baráti szándéka mellett is helyteleníti Magneto felfogását, miszerint a mutánsok a jövő emberiségének első képviselői, a "homo superior" előfutárai. Magneto sem tekinti Xaviert és iskoláját ellenségnek, hanem csak egyazon párt külön irányzatának. Mégis vállalják a konfrontációt, mikor Magneto tervét kiderítik.

A sok jellegzetes szereplőt, illetve azok erejét, ruházatát és eltérő jellemvonásait a forgatókönyv okosan és sokrétűen oldotta meg. A készítők végig szem előtt tartották, hogy ezek csak emberek, minden genetikai többletükkel együtt, amit a képregényből örökül kaptak.  

Nem zavart a viszonylag kevés akció. Az utolsó harmadban érezhetően felgyorsul a tempó, természetesen több az efektus. De az 1.felében a film nagyon sok filozófiai, szociális kérdéskört vet föl: milyen képesség mennyire tolerálható, milyen válaszlépés számít jogosultnak atrocitás esetén, mennyire kell ellenőrzött körülmények között élniük a mutánsoknak. Nem tökéletes az egyensúly magyarázat és akció között, de mindkettő a történetet szolgálja, illetve többnyire a figurák megismerését.



Röviden: az első X-men nekem tartalmas és okos képregényadaptáció. Lassan halad, de ügyesen bánik a szereplőivel és a témájával.  Mialatt néztem a filmet, magától értetődőnek tudtam venni, hogy ez akár a mi világunkban létező probléma lehetne. A mutánsok bármilyen kisebbséget reprezentálhatnak, és egyenként is látszik, hogy kizárólag boldogulni, hátrányos helyzet nélkül élni akarnak.