Hegylakó

A Tarzan, a majmok ura volt Christopher Lambert első igazán nagy sikere Hollywood-ban. Világhírűvé viszont a Hegylakó tette, ahol a nagytiszteletű skót színésszel, Sir Sean Conneryvel játszhatott egy közös megaprodukcióban.

A Hegylakó mítikus történet, melyben halhatatlan emberek járkálnak köztünk, várva az ítélet napját. Közös jellemzőik részben fizikai tulajdonság, részben viszont hagyományon alapszik:

• Semmilyen vallás szentélyeit vagy templomait nem hajlandók erőszakot használni;
• Ha egy bizonyos történelmi éra elérkezik, el kell kezdeniük egymást irtani. Az utolsó halhatatlan ugyanis elnyeri a "Nagy Jutalmat", bár ezt senki nem tudja pontosan, mit jelent.

Bár a film nyilvánvalóan törekszik a misztikumra, mégis kézenfekvő a kérdés: minek ide szabályok? Miért ragaszkodnak ezekhez feltétlenül még az olyan rohadt lelkű gonosztevők is, mint Kurgan? Ennek oka spirituális jellegű: életenergiájuk exponenciálisan múlja felül a "haladókét". Ezért van az, hogy:

1.    nem öregszenek, legalábbis évszázadok alatt semmiképp se mérhetően; 

2.    nem képesek utódot nemzeni;

3.    nem pusztíthatók el hagyományos módokon, mint lövés, nyársalás vagy méreg. Életerejük csak fejük és testük szétválasztásával szabadul ki, illetve áramlik másik forrásba. Például: legyőzőjük testébe.

4.    érzik a környezetük energetikai csomópontjait. Mint például a többi halhatatlant, ha a közelükben van egy. 

. 

Főként a 3. képességük sejteti azt, hogy a Nagy Jutalom valami minden képzeletet felülmúló új szintet hoz. Ahol gyakorlatilag élő istenekké válhatnának. Ezt a teóriát így nem mondja ki egyik szereplő sem, de így volna logikus.

Connor MacLeod jelenkori életére a viszonylagos magány és elvonultság jellemző. Egy ázsiai halhatatlannal kerül szembe a film elején, de elkapják és beviszik a rendőrségre, majd kiengedik. Az eset kapcsán minden tapasztalás felidéz benne egy-egy jelentős emléket, ami fordulópont volt az életében. Először az élőben megnézett birkózás idéz fel benne egy XVI. századi ütközetet: innentől 1-1 összefüggő időszakot látunk a háttértörténetéből, hozzákapcsolva valamilyen jelen történéshez.

A színészi játék hozza az elvárható szintet. Connor tekintete tükrözi azt a szellemi érettséget, amire szűk félezer év alatt szert tehet valaki. A főgonosz, Kurgan a gátlástalan szadista, akitől kedvenc jelenetem, mikor a templomban minden elképzelhető módon lekezeli a hívőséget. Tényleg csak az hiányozna, hogy nyilvánosan levizelje a kápolnát. Túljátssza az eszét, de még épphogy belefér az összképbe, nem rombolja le a mozi illúzióját.

Itt most jót tesz a filmnek az, hogy a halhatatlanság kérdését nem vesézik ki, csak érzékeltetik. Connor nem ismeri fel magától a tény súlyát, és ezt iszonyatosan megsínyli: amikor egy csatában először látja Kurgant, az ledöfi, de fél nap után feltámad, mintha mi sem történt volna. Falujából elűzik, majdnem megégetik "az Ördög cimboráját". Érdekelt volna ugyan, hogy pontosan hány halhatatlan létezhetett, mielőtt Kurgan kiirtotta őket Connort kivéve, de ezt le tudtam nyelni.
A halhatatlanság többi vonzata Ramirez érkezésével üti pofon Connort: nem fullad meg, habár nem tud úszni, aztán megtanul vívni és mindent, amit a "hozzájuk hasonlóknak" tudnia kell. Kurgan Connort kétszer is megalázta Skóciában, s mikor újra rátalál a falutól nem messze, megöli Ramirezt. Következő csapásként az időközben megöregedett Heather haldoklását is végignézi. Jó húzás a forgatókönyvtől, hogy Connor csak kevéssel (3 évvel) azután hagyja el házát és hazáját, hogy halandó felesége meghalt. Ez újfent emberibbnek láttatja őt, és fontos pillanat, mivel valószínűleg itt adja fel először a személyazonosságát. 

A film igyekszik nem lekezelni a női szereplőket. Connor soha többé nem engedett magának hosszútávú kapcsolatot. A II. világháborúban kimentett gyereket, Rachelt nem fogadta el élettársaként, mikor felnőtt. A tőle való búcsú négyszeresen is illik az eseménysorba:

1. Bemutatja, hogy miként bánik halandó barátaival a férfi: óvja őket, testével és eszével is.
2. Ugyanazzal a mondattal jellemzi most saját másságát, mint megismerkedésükkor: "Tudod, ez afféle mágia."
3. Ez az utolsó eset, hogy megváltoztatja személyazonosságát - bár ő ezt akkor még nem tudja.
4. Ez 1985. Brenda elrablásakor már Rachel is túljutott a középkoron. Hiába nincs emlékvillanás róla, egyértelmű, mivel nem akar szembesülni "Russel Nash": hogy egy számára kedves nő végelgyengülését megint végignézze.

Brenda Wyatt a középerős lelkű, kíváncsi lány tipikus példája. A szerelmi szál köztük eléggé triviális: a jóképű, magányos harcos találkozik az utána maradt rejtélyt kutató riporternővel.

Kicsit kevés dolgot látunk Connor életéről, ahhoz képest, hogy több mint 400 éve él a Földön, és ő a film abszolút főszereplője. Ázsiai ellenfele is úgy küzd, mint egy utcai mutatványos:

·         biztosíték vagy óvintézkedés nélkül jött, holott több mint 200 éves;

·         folyton ide-oda szökell az autókon;

·         egy sorozat hátraugrálással potyára fárasztja magát, mikor Connor bármikor lesből levághatja.

A látványvilág, a skót felföld, az oromzatok gyönyörű, festői tájak, a zenei aláfestés is illik hozzájuk. A körbeforduló kameraállások Ramirez és Connor vívásainál elmélyítik a szédítő magasságok, meredek sziklafalak hatását. Érdekesnek találtam az életenergia megjelenítését.

Nem vitatom, hogy a '86-os Hegylakó egy klasszikus, de nem mestermű. Témájából sokkal többet is kihozhatott volna, de amit felvállalt belőle, az többnyire állóképes, remek atmoszférával és állóképes filozófiai háttérrel. Jó kis kalandfilm.