Elég sokan minden idők egyik legismertebb és legnépszerűbb sci-fi-jeként tartják számon. A '94-es film története alapján elkészült TV-sorozat (Csillagkapu) 10 évadot élt meg, illetve újabb sorozatokhoz vezetett (Csillagkapu: Atlantisz).
1928-ban egy páratlan szerkezetre, a Csillagkapura bukkannak. Logikusan ez a lelet az amerikai haderő birtokába kerül vizsgálatra. A fiatal nyelvészzseni, Daniel Jackson segítségével nemcsak teljesebb képet kapnak a furcsa gép írásrendszeréről, de ki is próbálják. A Jack O'Neil vezette katonák és Daniel egy földihez hasonló őscivilizációt fedeznek fel útjuk során. Ennek a történettípusnak általában olyan vonzatai vannak, mint:
- egy hatalmas idegen hadúr,
- természetfeletti személyi hatalom,
- különleges relikviák,
- érintkezési nehézségek a kultúrák között.
Ilyen kaliberű block-busternél elengedhetetlen, hogy a témát legalább részben tudományos alapozással tálalják. A Csillagkapu a téridő-utazás egy gyorsabb módja, a rajta lévő jelek egy része pedig egyszerűen csillagkép. Hogy a Daniel által megfejtett, használaton kívüli nyelvjárás valóban létezett-e, őszintén szólva nem tudom. Annyi biztos, hogy a közismert hieroglif jelek valóban az ékírásból fejlődtek ki, és többféle írásrendszer-változatra ágazott el az Egyiptomi Óbirodalom érája előtt. Daniel szaktudását el tudom hinni.
A film első felében láthatjuk, mennyire nem meggyőző az, ahogy Jackson előadja elméleteit a konzervatív tudós köröknek. Sutasága csak részben magyarázható előzékenységgel, akár a támaszponton, akár mikor a táborban körbealázkodnak előtte. Vannak pillanatok, amikor Daniel túl naiv, sőt arcpirító módon érintkezik a környezetével.Úgy viselkedik, mint egy bámészkodó kölyök:
- óvatlanul belenyúl egy teveszerű lény szájába,
- beleakad ugyanazon teveszerű lény kötelének a hurkába,
- bárgyún heherészve üdvözli egy másik világ lakóit,
- kotkodácsol, hogy kifejezze, mennyire hasonló a kapott hús íze a csirkéhez. Szükségtelen "gesztus" volt. Kasuf, az alávetettek vezetője egyikre se reagál arrogánsan, és ezt igazán értékelhetné.
O'Neilról nem sok dolgot tudunk meg. Ezredesi rangban van, ragaszkodik a protokollhoz, fia gyerekként meghal. Daniel az ő szemében csak egy könyvmoly, hieroglifabújó agytröszt. Mégis elismeri az érdemeit, amit tolmácsként szerez a csapatban. Visszafogott tisztelet alakul ki köztük, még a fiáról is beszél Danielnek. És igazat adok Danielnek, hogy helyteleníti bármilyen formában siettetni egy ember halálát, mégha önfeláldozásról is van szó.
Fontos szereplő még Cathrine, a megértő, intelligens öregasszony, aki a hadsereg alkalmazásában áll. Gyerekként egy Ra-amulettet vásárolt a Csillagkapu feltárásánál, amit Daniel nevelőapja vezette. Ezért is adja oda Danielnek, hátha szerencsét hoz. Kedves gesztus, de szerintem gondolniuk kellett volna rá, hogy ez a relikvia esetleg megkönnyíti a szóértést a kapu túloldalán az emberekkel. Hisz - mint kiderül - a legtávolabbi ismert galaxison élnek, méréseik szerint aránylag könnyen lakható klímán.
A támadások jelenetei hatásosak, bár nem különösebben eredetiek. Ra tekintélye egyértelműen csak a hatalmából fakad, mert karizmája nem igen van. A földi felfedezők jöttére semmi más terve nincs, minthogy az elhozott atombombájukat - amit a kapunak szántak vészhelyzetben - visszaküldi a Földre, százszoros robbanóerőre átalakítva. Borzalmas, de szegényes terv. Merev arccal lépkedve inkább egy önelégült kölyök benyomását kelti, aki túl hamar feladja a küzdelmet.
Amikor Daniel és Jack a teleportáló szerkezettel a hajójára küldi a bombát, scak bámulja, miközben egy pillanatra látjuk az eredeti énjét a robbanás előtt. Ennyi volt az ismert univerzum urának bukása? A Csillagkapu fémanyaga hogyan fokozza az atomhasadást? Minél inkább közelítünk a befejezéshez, annál kevesebb magyarázatot kapunk mindenre.
Nem sokat látunk a felépülő civilizációból se. Van 2 piramis, a tábor, egy nagyfolyosó a föld alatt és nagyjából ennyi. Túl sok jelenet szinte vaksötétben játszódik, holott az óegyiptomiak igenis világították a nagyobb épületeik folyosóit. Mindent azért nem kellene a rabszolgák fejletlenül tartására fogni. A piramisok kinézete egyébként egészen tűrhető, a földalatti település pedig egy idő megborzongatja az embert, ha belegondol, hogy ezek is 20-21. századi emberek, ami korunk tudása nélkül.
A látványvilágból közül az Anubisz-maszkok néznek ki a legimpozánsabban. A speciális effektek közül a villámok tényleg csak elektrosztatikus nyalábok, nem mindenfelé szétágazó élőlények. Amikor Ra kezéből törnek elő villámok, az eléggé röhejes. Ha ennek az a szerepe, hogy büntetésből kiégesse velük egy ember agyát, akkor ezt 1-2 másodperc alatt megtehetné. És akkor az áldozatnak sem kellene rázni az arcát.
Rengeteg jó gondolat van a Csillagkapuban, és az összhatás ingerli az ember fantáziáját. Sok része elsietett, nincs tisztességes zárása, és bármekkora kultusza is lett a filmnek, nem kötött le úgy, mint szerettem volna. És pazarlásnak érzem, hogy a kapu használati jelentősége csak a legelső, legsutább felfedezőútra van korlátozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése