Pókember 3.

 

Manapság a stúdiók szinte minden kasszasikernek szánt block-busternél folytatásra terveznek, azon belül is legdivatosabb a trilógia-koncepció. A Pókember 3.-nál minden adva volt egy adrenalingazdag, emlékezetes zárórészhez, mint a Star Wars előzményrészei, vagy a Gyűrűk Ura esetében. Óriási költségei, 157 perces műsorideje, a főgonoszok száma és a várható érzelmi problémák is vonzóvá tették a célközönségnek. Afféle képregényfilmes Titanic-ként várták a mozipremier napját.

        Hogy mennyire sikerült végül a film; elérte-e a célját? Részben igen. Tényleg több volt bedobált látványelemek halmazánál, vagy a sikeres előző rész kopírozásától. Valóban törekedett kikerekíteni az első két rész történetvonalát, a három főszereplő sorsát, a történtekből leszűrhető tanulságokat. És emellett új szereplőket is bevonni. Egyszerre kell 3 főgonoszt (Zöld Manó 2. a.k.a. Harry Osborn, Flint Marko a.k.a. Homokember és Venom) mozgatni a sakktáblán.

        A Pókember 3. összes hibáját talán egy közös pontra lehet visszavezetni: az arányérzék hiánya. Túlzsúfolt a cselekménye! Minél több szálat, szereplőt és konfliktust rakunk egy filmbe, annál nagyobb figyelmet igényel, hogy minden megkapja a kellő figyelmet. Itt viszont sok elem túl kevés szerepet kapott (pl. Venom), míg más dolgokat hosszasan forszíroztak (Peter és Mary Jane Watson kapcsolata), hogy a végén megint visszakerüljünk a startponthoz.

        Hatalmas hiba volt utólag megmásítani Ben Parker meggyilkolásának történetét. Itt az derül ki, hogy egy Flint Marko nevű fickó tette, nem az, akit Peter üldözött és lezuhanni látott a kérdéses estén. Peter még számon is kéri Stacy parancsnoktól, hogy miért nem szólt neki Marko-ról, amikor sok szemtanújuk volt. De az öreg rendőr semmi választ nem ad neki. Ennek semmi értelme. Ezzel Raimi nemcsak keresztbe tesz az 1. rész hihetőségének, de visszatartja Peter jellemérését. 
A Pókember 2.-ben "Ben bácsi" emléke segített túllépni a lelki bizonytalanságán. Feladta szuperhős-életét, de amikor újra Pókemberként működött, az már saját döntés volt, saját emberbaráti késztetésből. Már May néninek is felfedte, hogy megállíthatta volna Ben "gyilkosát". A Pókember 2. utolsó negyedében már mindenki drukkolni tudott Peternek: férfivá ért, MJ tudja a titkát, mindketten vállalják a közös jövő kockázatát. A Pókember 3.-ban megint ezen rágódik, és a bosszú gondolatával küszködik.

        Újabb karakterdöngölést idéz elő a film fő attrakciója: a fekete pókruha. Egy idegen parazita életforma egy kis meteorittal becsapódik a földfelszínbe, Peter motorjára ragad, és otthon bebugyolálja magával a későn kapcsoló fiút. Ettől ruhája és lelke is megfeketedik.

        Hol is kezdjem...?

1. Először is: egy meteorit, ami már nem ég el a légkörben, de kisebb, minthogy a közelben akárcsak hallanák a becsapódását? Ennek esélye kb. trillió az egyhez lehet.
2. Másodszor: hogyhogy Petert nem figyelmezteti a Pókösztöne az idegen anyag jelenlétére? Agresszív élőlény, ami bármivel hajlandó összeolvadni, és brutálisabbá teszi. Miért nem érezte a veszélyt?
3. Harmadszor: a szimbiózisnak nincsenek biokémiai hatásai a szervezetében. A 2. részben pszichéje kihatott az erejére. Itt viszont az idegen lény csak a pszichéjére hat, ereje nem változik.

        Peter sötétebb oldala egy magamutogató, pökhendi barom. Nem értem, hogy tudott Sam Raimi ekkora mellényúlást elkövetni a dramaturgia legkritikusabb pontjával. Azt várnánk, hogy a szimbióta révén brutálisabb, ingerlékenyebb és hataloméhesebb lesz, mint azelőtt. Ellentéte annak a jellemmodellnek, amit nagybátyja annak idején meghatározott neki. 
Ehhez képest átvedlik egy emós hímpillérré, aki lenyalt hajjal kacsingat az utcán a nőknek és közben vonagló mozgást végez. Felelőtlen pojáca lesz, akinek bágyadt hajlama támad a vandalizmusra: fotós vetélytársát, Eddie Brockot megfenyegeti, és Stacy kapitány lányával, Gwennel flörtöl MJ előtt. Fekete Pókemberként majdnem meggyilkolja Homokembert: ott legalább tényleg az látszott, hogy brutálisabb és kegyetlenebb lett. Ezért lett Flint az új nagybácsi-gyilkos? Hogy legyen valaki, akit Peter megölni akar? Hiszen ugyanúgy Harryt is meg akarja ölni, amikor azt hiszi, hogy ellene fordította Mary Jane-t.

De minden Pókember-filmek legocsmányabb pillanata a táncjelenet! Peter Parker betipeg egy szórakozóhelyre, és a fekete szimbióta hatására elkezd fel-alá ugrálni, reflexíven táncolni előbb magában, majd Gwennel, MJ szeme láttára. Majd hirtelen dühösen arcul csapja a vörös hajú lányt, hogy aztán hirtelen egy templomba repüljön lelkifurdalás címén. Ez a fajta reakcióváltás légből kapott és egyáltalán nem meggyőző. Maga a táncjelenet pedig teljesen lejáratja a főszereplőt. Tobey Maguire egyetlen érdeme, hogy majdnem olyan sokat kell itt mozognia, mint Jim Carrey-nek A Maszkban előadott klubtáncakor.

        Homokembert ugyanúgy szimpatikus bűnözővé próbálták szabni, tragikus múlttal (mint amilyen Dr. Octopus lett a 2. részben). Kialakulása merő vicc. Egy szimpla drótkerítés határol egy veszélyes anyagokat tároló erőművet? És a tudósoknak fel se tűnik, hogy egy ember szörnyethal odabent? 
Szóval Flint Marko a beteg kislányát próbálja rabolt pénzekből eltartani. Ez minden motivációja, de nincs igazán részletezve vagy érdekesebbé téve. Egy beteg kislány rögtön szimpatikussá teszi a karaktert, gondolhatták a készítők. Ben Parker halálát pedig akár véletlenül is okozhatta rablás közben. Hát nem! Számomra Homokember egy fakó, egydimenziós papírvágat volt, teljesen fölösleges az új Zöld Manó és Venom mellett. Külseje és ábrázata olyan, mintha Jean Valjeant keresztezték volna Ernest P.Warell-lel. Lánya merő kifogás, hogy raboljon, és egyszer se látjuk, hogy próbálna munkát találni.

        Említettem, hogy Peter és Mary Jane karakterét visszatartják a fejlődéstől. Nos, kapcsolatuk szintén stagnál, egészségtelenül sok benne a monomán műdráma. Rendszeresen elhallgatnak dolgokat a másik elől - ok nélkül. Megdöbbentem, hogy Peter még mindig nem mondta el MJ-nek: Harry is tudja a kilétét, és őt okolja, amiért Norman Osborn, az első Zöld Manó meghalt. Mary Jane Petert okolja saját bizonytalanságáért, Peter pedig sosem érzékeli, honnan ered barátnője frusztrációja. MJ olyan híres akar lenni a Broadway-on, mint Pókember az utcán. Ez azt sugallja, hogy féltékeny Pókemberre. Éppen most?? A Pókember 3.-ban Petert már nem üldözi a rendőrség, a lakosság pedig imádja.

        A megbocsátás viszont olyasmi, amit ki kell érdemelni. Homokember a végén bocsánatot kér Parkertől mindenért. Szövetkezett Venommal, majdnem fél órán keresztül rombolta New York Cityt, veszélyeztetve a polgári lakosságot, elrabolta Watsont és majdnem megölte Pókembert. Mikor aztán látja, hogy Peter Pókember, csak kérnie kell, és Peter megbocsát. Barátok lettek.

        Harry Osborn a másik kirívó példa. Ő elvileg azért lenne többé-kevésbé szimpatikus figura, mert ragaszkodik apja emlékéhez, fel akar nőni az ő tekintélyéhez. Felhasználja erőnövelő toxinját, hogy ő is Zöld Manó legyen. Majd egy összecsapás során amnéziás lesz, szelídebbé válik, inasa elmondja a titkot, hogy apja halála baleset volt a siklója pengéivel, és Peter csak megfékezni akarta, mikor megküzdöttek. Mi tartotta vissza eddig? Nem látta Harryn, hogy szenved? Alfred Pennyworth biztos, hogy figyelmesebb alkalmazott, mint ez az ürge.

        A végső csatában Harry szuperhős-segéddé válik, Peterrel vállvetve harcol Venom és Homokember ellen. Ez még izgalmas is lehetne, ha jobban elő lett volna vezetve. Harry megbocsátott Peternek, így mikor Venom átszúrja a testét, a haldoklása tragikus felhangot kap. Halálos szúrt seb, mint az apjánál. Ebben a pár percben olyan sokszor hívják egymást havernak meg barátnak, ami már borzasztóan érzelgős. Miért írták meg úgy a befejezést, hogy Harrynek meg kell halnia, és őt is el kell temetni? Ez nagyon olcsó megoldás arra, hogy végre lezárjanak egy három filmen át ívelő jellemváltozást.

        A 4 fő karakter mellett Eddie Brock szinte fölöslegesnek érződik. Ő is a Hírharsona riportere, akit már az első részben is megemlítettek. Önelégült és fantáziátlan egyéniség: a néző nem kötődik hozzá, csak mert irigy Peter pókemberes fotóira, vagy mert Parker elcsábítja barátnőjét, Gwen Stacyt. Sőt nyilvánosan megcsókolja. Egy szürke, hétköznapi karrierista, aki még a templomban is csak azért tud imádkozni, hogy Isten ölje meg Petert.

        Amikor Peter letépi testéről a szimbiótát, egészen horrorisztikus, ahogy az anyag beburkolja őt, és megszületik Venom. Okos ötletnek tartom, hogy a szimbióta a Pókember-ruha alakját lényegíti át Brockra, de ragadozószerű testvonásokkal. Tudata innentől megosztottá válik: "Mi vagyunk Venom!". Venom mindössze 10 percet szerepelt, utána meghal. Barátnője, Gwen Stacy pedig buta, hűvös kirakatbaba, akivel az emós Peter flörtöl.  

Summa summarum: a Pókember 3. egy óriási planetoid, ami megroppan a súlya alatt, és darabjaira esik szét. Szereplőinek rengeteg szálat és fejlődési irányvonalat jelöl ki, amik végül egymásba gabalyodnak. Akcióból nincs hiány benne, de azon kívül alig tartja össze valami.