A mag

Aaron Eckhart nevére legtöbbünk A sötét lovag c. film Harvey Dentjeként emlékszik, de korábbi filmjei közt is vannak, amik beépültek a köztudatba. Ilyen például A mag. Ez egy ún. felderítőfilm. Nem azért, mert felderítőkről szól, hanem mert maga a film derít fel egy témakört, próbál részletes képet alkotni róla, mégha tudományosan vad ötletekből próbál összefüggő ütemtervet eszkábálni.

A kész film első fele alig több a forgatókönyv vázlatától. A történet valahogy így szól: a világ mágneses mezeje megszűnőben van, egy év múlva világvége. Egy bátor tudós-katona-csapat lefúr a Föld magjába, hogy atombombával beindítsák, The End. Oké, ettől azért több dolog történik, és ki is fogok térni rájuk, de ez a film tényleg nem nagyon veszi a fáradtságot, hogy elhitesse velünk, amiről szólni akar. 

A világkatasztrófára megoldást kínáló mega-fúrógép, a "Vergiliusz"... hát ezzel is vannak fenntartásaim, jócskán! Joshua lehetetlennek nevezi "megoldani" a gondot. Én inkább az "elképzelhetetlen" szót használnám, mivel egy ekkora konfliktusnak nagyságrendekkel több tudományos-technikai teret. Dr. Brazzelton a.k.a. "Braz" tervét és masináját igen csekély felvezetéssel mutatják be, mintegy "előhúzva a cilinderből." A küldetés szempontjából tudományos elvekre keményen rá kellene épülnie minden dialógusnak, képzésnek és az egész cselekménynek.

Itt viszont a technikai megoldások csak futólag, kuriózumként kapnak egy-egy mondat magyarázatot vagy ismétlést:

•  az ultrahang használta fúrótechnika;
• a "minél forróbb, annál erősebb" burokanyag;
• a kamerarendszer;
• a hűtőrendszerek;

etc.

Egyszerűen a film nem hagy időt magának, hogy érezhetővé váljanak benne a felmerülő problémák, tételek és szabályrendszerek. 

Beszéljünk a főszereplőkről. Joshuán kívül még Rebecca "Beck" Childs őrnagyról látunk egy huzamosabb háttértörténetet. A küldetés során Rebecca és Joshua elvileg közel kerülnek egymáshoz. De erre is igaz, ami a többi emberi kapcsolatra: egyikük halála kell ahhoz, hogy kicsit jobban magukba szálljanak. Dr. Serge Leveque például alapvetően egyszerű észjárású ember, aki nem a világ megmenetéseként tekint a küldetésre. Saját szerettei jövőjét biztosítja ezzel, és később önfeláldozásával.

Viszont Doktor Conrad Zimsky egy elképesztően páváskodó, magamutogató jellem, akiről valósággal süt az önelégültség, az egománia. A küldetés vészhelyzetei között válik könnyebbé az elfogadása, és néhány megakasztó momentum (Braz leüti a kiakadása miatt, cigarettát kér). A másik mélypont szereplő a "Patkány" becenévre hallgató profi hekker, aki a világhálón az ügy részleteit kellene megakadályozni, hogy kitudódjon. És természetesen annyira profi, hogy másodpercek alatt fizetésmentessé teszi Joshua mobilját. Hogy a legvégén szomorkodik Joshuáék pusztulása miatt, az legfeljebb az általános emberi részvét jele. Ettől még nem válik háromdimenziós alakká.

Ha a a küldetés végző csapat nemis, a küldetés egyes állomásai már érdekesebbek - ha nem is hihetőbb beállításúak. Legmeglepőbb díszlet a fakólila színű kobalt-kristályréteg volt. Ha ez egy rajzfilmben szerepelne, biztos elnézőbb lennék vele. De néhány dolog erősen rontja az összképet:

1. 700 mérföld mélyen azok a ruházatok még bírják a nyomást?
2. Ha a kőzetolvadék alatt szilárd rétegre is bukkannak, nem kéne azonnal beszakadni oda a magmának?
3. És miért csak folyamszerűen folyik be, amikor azon a nyomásszinte a burok teljes felső részének át kéne szakdnia? 
4. Miután elálmélkodtak a táj látványán, miért reagálnak ilyen csigalassan arra, hogy pillanatokon belül több milliárd tonna magma zúdul rájuk?
5. Elvileg minél hamarabb vissza kéne jutniuk a hajóba. Robert Iverson kapitány csaknem fél percig ácsorog tétlenül odakinn, mintha csak azt várná, hogy valami úton módon meghaljon! Egy kóbor szilánk végül felhasítja a sisakját, és attól múlik ki.
6. "Rob" halálától "Beck" szintén fél percig csak nyitott szájjal ül, miközben a társai végveszélyben vannak.

A mentőakció betetőzése, hogy a magukkal hozott, 1000 megatonna össz-robbanóerejű nukleáris fegyvert egyszerre bocsájtják a mag belsejébe. Mint kiderül, a vártnál hígabb a mag, tehát a szimulációkra alapozott mennyiség nem lesz elég. Ez egy fokkal megalapozottabb forgatókönyv, mint az Armageddonban a megfúrt kisbolygó atombombázni szét.
A küldetés vége felé Braz, sőt Zimskey is rákényszerülnek az önfeláldozásra. Itt is van néhány apróság, ami szeretnék felhozni: hogy tudta az egyedül maradt Zimskey félrerúgni azt az atomrakétát, ami előzőleg Joshua vállára esett? Ugyanezt Braz is megcsinálta a kobaltrétegben egy óriási kristályoszloppal. Ennyire kicsi a tömegük? És Joshua vállának hogyhogy a kijutása után már semmi baja?


Ami még számomra rejtély: miért tudnak Joshuáék visszajutni egész az óceán aljáig? Mégha a Föld magja "repítette" is föl őket a kőzetrétegen keresztül... az írók miért akarták, hogy az utolsó akadálynál? Ez alighanem utócsavar lehetett: legalább a két fiatal főszereplő megannyi kín és csoda után a felszínre tör, aztán mégis ott pusztulnak. Hatásos befejezés, de csak félig lett kiaknázva. Nem látjuk a haláluk pillanatát, vagy ahogy rájuk találnak - akár élve, akár holtan. Ehelyett mutatnak néhány diákot, akik számítógépeiken befognak egy csomó jelet. Ha a történet ezzel akarta leróni nekik a kegyeletet, úgy sikerült. Semmitmondó záró-képsor.

Rengeteg abszurd ötlet, petárdaként ellőtt elmélet és maréknyi emberi megnyilvánulás. Csak ennyiből áll A mag: az "intelligens film" státuszát végül ugyanúgy nem sikerül elérnie, mint hőseinknek a hazajutást. Gyenge darab.