Terminátor: Sötét Végzet

Nehezemre esik kerek mondatokba öntenem, milyen tapasztalat volt a Sötét Végzet. Jobbára a zsibbadt hitetlenkedés és a sértett düh kavarogtak bennem alatta és utána is – az érzést pedig csak erősíti, hogy most le is írom. Ez a film a teljes, gátlástalan meggyalázása a XX. századi Terminátor-sagá-nak! Igen, direkt így fogalmaztam. Tudom, már írtam, hogy nálam csak a két első film adja ki az érvényes történetláncot, a többit csak tárcafejőnek tekintem. De a Sötét Végzetet gyűlöltem: a márkanév ocsmány megerőszakolása, az erkölcstelen filmcéges kapzsiság újabb ékes bizonyítéka.

A „cselekmény” fémváza: 3 évvel a T-1000-es halála után jön egy T-800-as, és kinyírja John-t Sarah szeme láttára. 22 év múlva egy Grace nevű vázmódosított humán testőr kerül Mexikóvárosba Dani(ela) Ramos védelmére, épp mikor egy alakváltó terminátor a megölésére indul. Megöli Dani apját, és hamarosan Dani bátyja is meghal az üldözésben. Csatlakozik a női pároshoz párosához az idős Sarah Connor, majd – Sarah megrökönyödésére – az a T-800-as, aki lelőtte John-t, de azóta Carl néven embercsaládot alapított. Ám le utdják-e állítani végleg az örökké ismétlődő rémálmot?

A Star Wars 8. Epizódja óta nem láttam olyan tömény gazemberséget és  szándékos mítoszpusztítást virítani, mint itt! Csak kapásból: ha John-t azonnal csakúgy kiölik a filmből, minek húzzák rá teljesen ugyanazt a történetsémát (ráadásul ilyen ügyefogyottan variálgatva) egy 3. világbeli főszereplőnőre? Mert mint megtudjuk, a Grace által leírt új jövőben Dani a géphadak elleni lázadás új leendő messiáshadvezére. Vagyis ő ELVILEG Sarah és John szerepköre egybegyúrva és mexikanizálva. Ennyi a karakter lényege, függetlenül attól, hogy karizmája nuku, és személyisége se nagyon van – mármint azontúl, hogy gyászolja a Terminátor kezétől elhulló családját.

Az egész elgondolás sértően gépies és üzletszagú:

• Eltörölni minden nem sikeres folytatást, csak az első két film maradjon! Ja: úgy, mint a Warner próbálta a Superman visszatérrel?
• Rögtön az első pár percbe kinyírni a végig óvott gyerekfőhőst a kultikus 2. részből, akaratlanul is érvénytelenítve azt? Mint az Alien 3. tette?
• Csak SJW-s kemény-de-sivár nőfigurák harcolhatnak hatékonyan a gyilkos hím szörnyeteg ellen, míg a hajdani központi férfihős meg önmaga leszelídült kiadásaként vár, míg eljő érte a halál. Mint Az Utolsó Jedik-nél.
• Nem sértő ugyanazt a világuralomra törő gonosz szervezetet más néven újracsomagolni és beadni a rajongóknak? Ha a Birodalom-pontos-másolat neve Első Rend, úgy a Skynet-pontos-másolat neve Legion, ezt nem lehet kimagyarázni.

Nevekkel parasztvakítani könnyű:

1. nem számít, hogy maga a „tervező”, James Cameron produceri ÉS (pl. David Goyer mellett) társírói babérokat kapott, 
2. hogy a visszatérő Linda Hamilton még mindig át tudja élni régi nagy szerepét,
3. vagy hogy A. Schwarzenegger is megint itt van.

Mindez nem mentség, hogy az alkotók – köztük ironikus módon maga Cameron – hiábavalóvá tettek mindent, ami Az ítélet napjában történt. Mint írtam: a nyitópercek miatt ujjakat kéne eltörni abban az írógárdában! Ezen aztán Tim Miller rendezőnek esélye sincs mit kozmetikázni: nincs saját hangja, hangulata a Sötét Végzetnek, amitől legalább a retinánknak megjegyezhető volna – bár ez talán mégis inkább áldás...

Legnagyobb bombatalálatát ugyan a film egyértelműen az elején kapja, de a fennmaradó részében sem érezni valós tétet, súlyt vagy üzenetet. Ürügy indítékok hajtanak egy sehová kifutó, alibi sztorit, amely minden korábbi „folytatásnál” tahóbb módon tépi föl a T2 legendás zárását, azt semmi érdemivel nem pótolva. A „nincs végzet, csak ha bevégzed”-mondóka alapból értelmét veszíti John hiábavaló kinyírásával, és ezt eszük ágában sincs kompenzálni – kivéve egy rövid monológot, ahol Sarah bevallja: 1 fényképe sincs szegény fiáról. Egyértelműen csak azért nem kerülhetik el soha végleg hőseink az apokalipszist, mert a stúdiók kapzsisága sose engedné nyugdíjba küldeni a franchise-t.

Karaktertemetéssel ért fel a viszontlátás. Hamilton jól mutat ugyan fegyverrel meg napszemüveggel, de a John fölötti gyásza levegőben lógó marad – akárcsak pl. Ab Whistler-é a Blade: Trinityből. Az írás próbálja úgy kiforgatni ezt, hogy a fia gyilkosa mint szövetséges azt példázza: az előre megírt végzet megváltoztatható. Pórias és kétszínű kimagyarázása ez annak, hogy a régi mese érzelmi fókuszát, a Connor-okat kirostálják a narratívából, utólag értelmetlenné téve az egész 2. részt. Az meg véletlenül se hihető, hogy a T-800 Johnt leölve csakúgy parlagon maradt a világban, kinőtt a lelkiismerete, és családra tett szert, akik azóta se gyanítják, ki ő, mi ő, mit tett.

Amellett, hogy Dani karaktere szerintem másfajta filmbe való volna, az új harcigépek még rosszabbak: Mackenzie Davis ha lehet, még bunkóbb, agresszívebb femináci kirakatfigura, mint Brie Larson volt Marvel Kapitányként, így esélyem se volt, hogy meghasson a múltja, vagy az önfeláldozása a végén. 

Gabriel Luna „Rev-9-e” (lényegtelen, minek hívják) szintén sehol sincs Robert Patrick T-1000-e mellett nemezisként: formái, ölései és harcai a nagy nullát idézik meg a '84-es és '91-es filmek rideg sokkfaktorából. Ezek után az akció maga a súlytalanság: a sokadik robbanás éppúgy nem bír éllel és dramaturgiai ütőerővel, mint a legelső. Soha egy mozzanattól nem kaptam föl a fejemet vagy borzadtam el 2 teljes óra leforgása alatt.  

Szimpatizáltam egy ideig a gondolattal, hogy fekete ruhát vegyek föl, csak ebből az alkalomból. A Sötét Végzet nem kevesebb, mint a Terminator-név és -ötlet legújabb, minden korábbinál otrombább megkövezése: úgy taszigálja tovább a rég kreatív végkimerülésig jutott szériát, hogy felelőtlenül szétbarmolja annak alapjait, alázat és elhivatottság nélkül. Míg az előző folytatások legalább tiszteletben tartották a két klasszikus rész alaptörténetét, ez a fércmű képmutatóan kivégzi és feláldozza azt, mintha platform akarna lenni egy "új irány" új folytatásainak. Mihelyt végeztem toplistámmal az év legrosszabb filmjeiről, meg sem történtnek fogom tekinteni a Sötét Végzetet, azaz a halál beálltát a Terminátor-moziknak.

Tiszteletem a két színészveteránnak, de azt hiszem, hogy "John-ért" mégiscsak 1/5-ös pontszámra ítélem a Dark Fate-et. 

Terminátor 2. - Az Ítélet Napja

James Cameronra jellemző, hogy esetenként sokéves kihagyást is megenged magának a rendezései között. Ezesetben megérte: a Terminátor 2. minden idők 5 legjobb folytatása, sőt: 5 legjobb filmje között szerepel nálam. A feszültségskála és kíméletlenség mindegyik lépcsőfokát meglépi a film, nem spórolva a vérrel és a halálosan realista kidolgozású horrorral.

A film első képkockája 2029-et egy dermedt, minden mozgás nélküli, hangtalan temetőként ábrázolja. Sarah Connor narrációja adja hírül, hogy milliárdok haltak meg, augusztus 29-én (ez a magyar történelemben is biblikus dátum a mohácsi katasztrófa kapcsán), az 1997-es évben. Nukleáris katasztrófa történt, amit a Skynet lázadása követett. Ez a komputerszisztéma egy "AI" (="mesterséges intelligencia"), amely a kíméletlen, de kreatív gondolkodásra képes gépzsoldosokat teremtett.

Remek fricska, ahogy a film az elején elkendőzi a két masina-főszereplő szerepét. A prequel felállásában Arnold a kíméletlen gyilkológép volt, ellene egy szelídebb arcú ellenfél, Kyle Reese. A T-800-as gyártótípus 101-es modellje külsőre nem különbözik a régitől - leszámítva a picit rövidebb haját. Ugyanúgy kerül a földre, meztelenül, csak itt nem punkoktól, hanem motorosoktól veszi a ruháit és a szállítási eszközét. Ez a jelenet most gyorsabban zajlik le, nyilván az 1. rész tapasztalataira támaszkodva - például, hogy a Terminátornak jól áll a napszemüveg.

És bár a Terminátor tényleg nem tartja prioritásnak, hogy kímélje az emberéletet, neki legalább John idővel parancsolni tudja, hogy változtasson ezen. De ezúttal Arnold a kevésbé veszélyes figura, hisz kimondottan védeni küldték, testőrnek a kisfiú Connor mellé. A szelíd vonású ellenfél ezúttal maga is gyilkos gép. Viszont először még nem tudjuk: védő vagy ártó programot követve veszi el egy rendőrtől az ő pisztolyát, az ő járművét és az ő ruháit. T-800 is így tett a film elején.

Vágás és a jelenetek kapcsolódása tekintetében is felülmúlja a 2. rész az 1.-t. Rögtön rátérnek a lényegre: a T-1000-es azonnal megtalálja John Connor adatait, gyámjait, lakcímét. És ezeket az adatokat problémás hétköznapok formájában tárják elénk. A nevelőszülők, Voight-ék tipikus amerikai átlagpár, léha apával és intő szavú háziasszonnyal. Meg kell dicsérnem a filmet, hogy a gyerek John karakterét gyakorlatias, találékony gyerekként ábrázolták. Lázongó természete nincs túljátszva, ért a számítógépek megbabrálásához, problémás viszonya szüleivel se túlmagyarázott.

Cameron mindig megelőzi a néző várható gondolatait. Amint felmerülne bennünk, hogy hová lett az igazi anyja, Sarah, az elmegyógyintézet következik. Connor itt már edzett, okos, indulataiból erőt merítő nő. Fiát és szabadságát elvették tőle. De tudja, hogy a 84-es borzalomnak még lesz folytatása. Éppen az első részben megismert rendőrségi orvosszakértő, Silberman ismerteti egy csoportnak Sarah pszichiátriai kóresetét - a kívülállók szemszögéből.

Dr. Silberman karaktere valóban "rohadék", ahogy Sarah is ráförmed. Elbagatellizálja, hogy Sarah egyszer térden szúrta, rendszeresen gyógyszerezi a nőt, és feltett szándéka, hogy élete végéig bent tartsa őt. Kicsinyes, közönyös alak, aki valószínűleg félti a reputációját. Mi van, ha a nő képtelen történetében mégis van igazság? Ezt a nyomozók kihallgatása is sejteti a néző számára. Ez egy hihető okot ad rá, miért sokkal erősebb Sarah itt, mint az 1. részben: éveken át edzette testét és lelkét, hogy túlélje a szanatóriumot. 

Jómagam a folytatást láttam előbb, de akik sorban haladtak az epizódokkal, azoknak nyilvánvaló lehetett, hogy a társadalom felelősségre fog vonni valakit az első Terminátor tetteiért, és Sarah maradt az egyetlen, akit megtalálhattak. S mint kiderült: már akkor kereste a jövő megváltoztatásának lehetőségét, mikor egy komputergyárat próbált felrobbantani. Ha azt vesszük, hogy John dilisnek nevezi egy barátja előtt, úgy ezért is neheztelhet rá: ezen tettéért nem lehetnek együtt.

A T-1000-gyártósor prototípusa az abszolút mészáros. Folyékony fém teste a film legjellegzetesebb ütőkártyája az izgalom fokozása terén. Bármivé képes átalakulni, amivel érintkezett, és gyakorlatilag bármekkora sérülésből regenerálja magát. Hogy ruházatával együtt regenerálódik, az kicsit talán praktikus, hisz így lehetősége van eljátszani a rendőrt, mikor épp nem ölti fel másvalaminek az alakját. Képessége és valódi szerepe nem derül 26 percig a film műsoridejéből, és ezt jónak tartom: először John se tudja, melyik jövevény jó és rossz, csak az események tükrében esik le neki és nekünk is.

Ami T-1000 személyiségét illeti, természetesen nincs neki. De nemcsak hangot tud imitálni, mint a T-800, illetve külsejét felölteni másoknak. Robert Patrick gépkaraktere álca nélkül is megtévesztő. Rendőrként átlagos benyomást kelt, beszédstílusa és arca egyáltalán semmi bizarr vagy szokatlan jelet nem mutat. T-800 stílusával kirí az utca tömegéből, ő viszont nem. Egyenruhájának rejtett üzenete a filmben, hogy csak az őrület határáig lázadó egyéniség tud életben maradni egy ilyen könyörtelen hajszában, mint ez. Rejtett hatásnövelő eszköz.

John nevelőszüleinek halála teljes egészében a jeges, ragadozó-érzetet keltő atmoszférát szolgálja. A T-1000-es találkozik velük, információt kér, és anélkül ment John után, hogy bántotta volna őket. Utolsó jelenetükben először mi is azt hisszük, hogy továbbra is épek. Árnyalatról árnyalatra van sejtetve, hogy nincs így: mi magunk is sejtjük, aztán T-800 mondja ki valószínű taktikai lépésként. Janelle Voight "túl kedves" hangján is hallatszik, majd a beugratós kérdés a kutyával. A felhasított Todd Voight arca és az átalakulás igazából márcsak a bizonyíték, hogy tényleg halottak.

A karakterek kellő gyorsasággal reagálnak és következtetnek. A nevelőszülők halála gondolatként viszi rá Johnt, hogy megszervezze anyja mentőakcióját. Nemcsak, mert rájön, hogy régen igaza volt a Terminátor-mesével. Ő is veszélyben van, mert kiderül, hogy amit T-1000 lemásol, szolgai módon meg is öli.

T-1000 metamorfózisai közül a kedvencem, amikor a sakktábla-padlómintázatából az intézet egyik őrének alakjává alakul. Mialatt Sarah Houdiniéhez hasonló szökése zajlik, beigazolódik, hogy Sarah valóban célpont, mivel potenciális eszköz és információforrás. Ebben a produkcióban bárnemű kapcsolat vagy érintettség keresett személlyé tehet valakit, akárcsak a rendőrségnél, melynek egyenruháját T-1000 hordja.

A mentőakció egybeesik Sarah szökési kísérletével, de ez sem véletlen: előzőleg rendőrük kérdezték ki a Terminátorra hasonlító új rendbontó ellen. Saraht gyógyszerezték, kegyetlen körülmények között kell védeni magát, hogy kijusson Silberman karmai közül. De aztán - be nem tervezett akadályként- saját rémképén is túl kell lépjen, amikor T-800-at meglátja. A "Jöjjön velem, ha élni akar!" mondat éppolyan közismert szállóige a mozitörténelemben, mint Arnold híres spanyol köszönése.

Sarah, John és T-800 a kórházból szökés után lényegében bandaként funkcionálnak a filmben. A liftaknánál mindhárman láthatták, mi mindenre képes a T-1000-es neoterminátor. Továbbra is a T-800 szállítja a háttérinformációkat: mikor Sarah felhozza a Skynetet, kiderül, hogy egy Dyson nevű ember a kulcs. Technikai áttörése a közeljövőben megváltoztatja majd a hadiipart. Ezek után nem meglepő az orosz rakéták említése: ha egy mechanikus elme atomháborút akar szítani, oda kell kilőni az amerikai milícia nukleáris rakétáit.

John révén a Terminátor kissé idegen intelmeket kap róla, "hogyan legyen emberibb." De ezt leszámítva kedvelhető karakter marad végig a film során. Elsőre úgy tűnik, hogy csak a Johntól kapott parancs miatt nem gyilkol többet, ahogy a fájdalmat is csak érzékeli, de nem érzi. Hogy egy kibernetikus agynak hol kezdődik a határvonal adat és érzet között, azt nem lehet megmondani. Embereknél sem: egyik a tudásnak finomabb megfelelője, mint a másik.

Mikor Sarah Miles Dysont indul megölni a jövő - és így saját maguk - biztonságáért, egyetért vele. John mégis anyja után megy, nem aggodalomból, hanem mert így látja helyesnek. A nő látja Dyson családját, és visszatántorodik a céljától, mindamellett, hogy bűnösnek tartja a tudóst a jövő eseményeiben. Tágabb értelemben ez azt jelenti: figyelj a jövőre, de azt ne a jelen rovására tedd. Ahogy az később a Star Wars első epizódjában is elhangzik.

Sarah döntése előtt újfent nyomatékot kap, hogy ő látja és át is érzi a jövőt. Ez nagyon fontos azért, hogy ne csak a prológusban legyünk tanúi az atomháború megtörténtének, ne csak a támaszték legyen az események alá. Más, ha beszélnek róla, és más magát az eseményt látni. Linda Hamillton alakítása pedig emberi és anyai vonatkozásban is hiteles. Az atomcsapás Oroszországból egyik pillanatról a másikra következik be, figyelmeztető jel vagy felhívás nélkül. A napsütötte játszótér mögött a villanás talán a legdrámaibb ábrázolása a kezdeti pillanatnak. Hiroshimában is így nézett ki az atomrobbanás legelső pillanata. 5-50 szekundum múlva a város tűztengerré fog válni, és semmi nem marad meg benne.

T-1000 testmódosulásai is imádtam: amikor lépkedés közben megfagy és széttörik; a szabályosan kettéhasad, mikor a sikoltva a fémolvadékba zuhan: ezek egytől egyig szenzációs jelenetek! Nagyon ügyesen használták fantáziájukat a készítők, hogy milyen aspektusai vannak egy bármilyen formát felölteni képes humanoidnak. Még a végén Sarah lemásolásával is próbálkozik. A végén, a katarzisnál található a három talán legbrutálisabb látványadalék:

1. T-800 keresztülszúrása;
2. a fémpenge Sarah vállában;
3. a szuperterminátor haláltusája, 
4. és hogy a végén a korábbi áldozatai alakját is egy-egy pillanatra felölti.

A legsokkolóbb jelenetet rögtön a legdrámaibb követi. T-800 rámutat: neki is meg kell halnia, hiszen a Skynet teremtménye. Ez a jelenet nem egyszerű önfeláldozás, nemcsak a cselekmény és a logika szerint illeszkedik az eseménysorba. Itt válik képessé a robotember a könnyek, az emberi érzelmek megértésére. Megtagadja a parancsot, és annak ellenére ereszteti magát a katlanba, hogy a közvetlen veszélyforrásnak vége. Minden létező módon védte őket, ami az életben maradás biológiai határain belül még lehetséges, megtanult emberien viselkedni: mindezt saját sorsára nézve semmiért.

Cameron példásan megtagadta, hogy a kímélet vagy feloldozás bármilyen formáját biztosítsa Sarahnak vagy Johnnak. Élnek, és szó szerint egy darabban vannak, ennyi. Nem tudunk meg semmit az utóéletükről, csak újfent Sarah narrációja hangzik el. T-800 Sarah számára intő példaként marad meg, hogy lehet javulni és javítani a dolgok menetén. És mivel a film ezzel a jelenettel zárul, ezt a gondolatot a nézőközönségben is rögzíti. Nem mintha mást szűrtünk volna le a tetteiből: mi a géppel ellentétben tudunk sírni, és a történet kivitelezését tekintve ez cseppet sem szégyellnivaló itt.

Nem sok olyan szinematikus munka készült, ami ennyire törekedett minden téren a maximumot kihozni egy eleve sokat ígérő témából. Számos pontján lehet legjobb pillanatot megnevezni, T-1000 pedig a leghatékonyabb gyilkos humanoid, amit valaha is láttam tudományos fantasztikus filmben. Mozigyémánt.

Terminátor

Alighanem a 80-as évek volt a legtermékenyebb évtized a tudományos fantasztikus, azaz a sci-fi mozifilmek terén. Ezidőben mutatták be a Star Wars V. és VI. részét, mutatkoztak be a Robotzsaru és Star Trek franchise-ok, valamint a Vissza a jövőbe trilógia.

Akárcsak Vissza a jövőbe és Star Trek 4., James Cameron Terminátorja is a divatos "elutazni a múltba" témával operál, ahogy 3 későbbi folytatása is. Az ultramodern cyborg-technológia, valamint a háttértörténet a Skynet háborújáról eleve izgalmas történetet ígérnek, habár az apokalipitikus vízió még nem sejthető Sarah Connor fiatal éveiben. A háttértörténet nem minden említett részletét szerepeltetik a filmben, de szerencsére nemcsak annyit látunk az egészből, hogy Arnold Schwarzenegger szitává akar lőni egy nőt - sok másik után.

Az időutazás látványelemei - a korabeli trendeknek megfelelően - még nincs annyira komputerizálva, mint a 2000-es évek filmjei. A Terminátor króm csontváza félelmetes, kicsit ragadozószere, anatómiája és mozgása egyszerre gépi és emberi. Közismert bevezető, hogy a Terminátor és ellenfele mezítelen emberkülsővel, elektrosztatikus kisülésektől kísérve kerül át ebbe az idősíkba, és külön-külön keresik a célszemélyt, Saraht.
Érdekfeszítő a feltételezés, hogy nem a mi mai időnk az "origo", hanem csak egy múlt idő a "mínusz fekvő nyolcas" irányában. De a film igazán adhatott volna valami magyarázatot, miért épp ebbe a korba érkezett vissza az asszaszin Connorért, és nem akkor, mikor például Sarah csecsemő volt. Én ezt úgy magyaráztam ki: mert ettől régebbi időbe még nem elég fejlettek visszajutni 2029-ben.

Érdekesség, hogy Arnold és Michael Biehn eredetileg fordított felállásban szerepeltek volna ebben a sci-fi-ben, de Cameron úgy találta: Arnold alkalmasabb volna a könyörtelen tömeggyilkos gép szerepére, alkat és mimika alapján is. Ez a szerep nem követel különösebb választékosságot a színésztől, de Schwarzeneggerre nem lehet panasz: minden mozdulatán a kimértség és az objektív helyzetfelmérés jellemző. Karaktere próbál ruhában elvegyülni, hogy nyomozni lehetősége maradjon. De ez másodlagos a legrövidebb úton történő likvidálás célja mellett.

A produkció két nagy egységre bontható: felkutatás és üldözés. A Terminátor két Sarah Connor nevű nő megölése után bukkan rá a keresettre, és majdnem őt is lelövi, szemtől szemben. Zavaró volt kissé, hogy Sarah másodpercekig csak bámulja a puskás alakot, és nem próbál kitérni. Valószínűleg nem segített volna rajta, de proaktívabb reakció lenne.
Az is kicsit túl véletlenszerű nekem, hogy Kyle pont akkor védi meg Saraht, mikor gyilkosa megjelenik előtte. Ez nem volna akkora probléma, ha Sarah csak véletlen tanú lenne, mint Karen a Penge c. filmben, de itt ő a célszemély. Két harcos egymástól függetlenül, ugyanott bukkan rá, holott még a rendőrség se képes kapcsolatot találni, Reese kihallgatása ellenére.

A hajsza kíméletlen, a terminátor fáradhatatlanul üldözi Saraht, miközben rokonai és ismerősei sorra áldozatul esnek. És mindeközben nincs olyan földi hatalom, ami érdemben lassítaná a fáradhatatlan üldözőt. A kevés alkalom egyike, mikor lehetőség van szusszanásnyi ideig fellélegezniük, a kritikus este, mikor Sarah és Kyle intim percekkel ajándékozzák meg egymást. Mint kiderül a film végén, a volt pincérnő ekkor fog teherbe esni.

Sarah viselkedése felnőtt és józan eszű emberre utalnak. Inkább fásult közöny érződik rajta, semmint a veszteségek okozta keserűség. Logikus, hogy nem engedheti magának, hogy kiboruljon, amíg a gépharcos "életben van". Követelmény, hogy a női főhős nem sajnálja magát vagy hisztizzen, mikor minden rajta áll. Különösen miután Kyle feláldozza magát a végén. A Terminátor márcsak emberi vonás nélkül maradt fém-csontváz, sőt lábait is elveszítette. Leleményes ötlet a présgép. A második rész edzett amazonja itt mégcsak kialakulóban van, de a kellő cselekvőkészség már megtalálható benne.

Én azok közé tartozom, akik az eredeti Terminátort csak jóval a 2. rész után látták. Utólag azt kell mondjam: a 2 rész eseményei között jó az áthidalás. Az utolsó képen Sarah kocsija felett fellegek gyülekeznek, ami korábbi megállapítását tükrözi: sosem lesz vége. Skynet-nek nincs összeköttetése ezzel az idővel, nem tud szervetlen fegyvereket átküldeni, de idővel rájön, ha a futárja elbukott. Nem tudom, Cameron már '84-ben tervezett-e folytatás a műnek, de a nyitva hagyott probléma erre utal. Sarah-nak még rá kell majd jönnie, mit kell megváltoztatnia a múltban, hogy a Kyle-tól hallott háborús jövő sose érkezzen el.



A 80-as évek egyik legütősebb hangulatú akcióthrillere ez a film. Nem minden pozitívuma található meg a későbbi második résznek, de a Terminátor brutalitása és a jogos rettegés atmoszférája nagyszerű filmmé avanzsálják az eredetit.