Lorene Scafaria Hustlers-e kicsit olyan, mint amilyennek maga
a film is – helytállóan – lefesti az éjszakai klubok csilivili világát: mindent
a szemnek, semmit a szívnek. Már a nyitányból kiérezni, mennyire nem az
erotikáról szól a vetkőzőtáncos életforma, hanem a puszta anyagi túlélésről:
egy alapjában véve sivár és egyhangú környezet, ahol az ember csak a
legfelszínesebb vágyait tudja kielégíteni – azt is csak ha vastag a tárcája.
A
2008-as gazdasági krach betett a sztriptíziparnak is: Destiny, a korábbi táncos nem talál munkát, hogy eltartsa lányát és támogassa nagyanyját. Aztán a korábbi „pártfogója”, a sztártáncos
Ramona merész ötlettel áll elő nekik: a leitatás mellett kábítsák is el a buja
örömökre fogékony wall street-i bankárokat, hogy privátban csalhassák ki
pénzüket. A sikeres stikliktől azonban secpec alatt megrészegülnek...
Na, a The Kitchen után már másodszor jött idén egy csupa-csajos bűnbandáról szóló film, akik a létől megrészegülve megássák a saját sírjukat. És nagyjából éppoly tónuszavaros és összeszedetlen is: nem tudja eldönteni, mire is akar fókuszálni a történetében, amitől semmitmondó marad. Bár a keretet egy Destiny-vel készült interjú adja, nem
igazán világos, hogy ez most életrajzi film, vígjáték vagy esetleg dráma akar
lenni, de egyik irányban sem erőlteti meg magát különösebben. Minden olyan súlytalannak, sekélyesnek érződik itt – beleértve a „pillangókat” is, akik a kapzsi
bankároknak visszavágó dolgozó nőkből csakhamar bundák és ékszerek halmain kacarászó plázacicák lesznek.
Messze a félszáz éves
Jennifer Lopez külleme, aurája és gimnasztikai tudása a legmegjegyezhetőbb dolog, amit találni lehet a filmben. Ahogy
karaktere, Ramona tartja össze a pénzhappoló társaságot, a filmet is színésznő játéka –
meg talán
a vágás – tartja össze a széteséstől. Hemzsegnek az elbagatellizált átugrások:
- hogy Ramona és Destiny hogyan szervezték meg a többi lány tevékenységét,
- miként szakadt el a baráti kötelék Ramona és Destiny között, holott még a nagymamája temetésére is elment,
- miért nem kezelik elemi józan ésszel a megszerzett suskát,
- és Destiny magánélete sincs határozottan kirajzolva – különösen az elején, mikor anyaként nem talál rendes munkát, hogy eltartsa a családot.
Amit a Hustlers javára tudok írni, az pár mámoros sikerpillanat, ahogy a lányok megkopasztják klienseiket, plusz Ramona bemutatkozó tánca. És talán
már az is piros pont, hogy egy csupa nőből álló főszereplőgárda nem akar feminista
ideológiát vagy politikai agendát lenyomni a torkunkon. De a sztori olyan anyaghiányos
és képlékeny, hogy azt hisszük, menten szétmállik a rendező kezei közt, mielőtt
formába önthetné.
Egyszerűen gyenge.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése