Robotzsaru 3.

A Robotzsaru-filmek kapcsán azt írtam, hogy gyakorlatilag futószalagon gyártották őket. Az Orion Pictures mindenáron ki akarta aknázni a franchise népszerűségét, így a sequel-ok lényegében ugyanazt a sémát alkalmazták: Alex Murphy 1-2 baráttal próbálja védeni az ártatlanokat, miközben a korrupt OCP teljes hatalomra tör. 

A visszatérő cast tagjai a rendőr Murphy, Reed, Lewis, a fekete bőrű Johnson pedig immár alelnökként van jelen az OCP-ben. A nézők értékelni fogják az ismerős arcokat, hisz ez már a harmadik rész. Új barátként szerepelhetne egy szimpatikus technikus, plusz egy jó rendkívüli gyerek - mivel az előző részben működött a gonosz rendkívüli gyerek. Mondjuk Nikko, a kis villámhekker, aki másodpercek alatt átír bármilyen programot.

Szándékosan fogalmaztam ilyen félvállról vett stílusban. Ebben a filmben alig szerepel olyan ötlet, ami ténylegesen működik. Tudjuk az előző két részből, hogy milyen egyszerű a lakosság félrevezetése. És hogy akik terrorakciót végrehajtanak, talán csak azért teszik, mert nem maradt más választásuk. Ahogy Berta, a vezetőjük is rámutat: "Miért érdemes harcolni, ha nem az otthonunkért?"

Futólag hallani lehet, hogy a "Rehab"-ot az egyik deportált lakos fasisztának nevezi. Szomorú, de ez a keményosztag tényleg nem több a szélsőséges milicisták sztereotípiájánál. McDaggett a mogorva, intoleráns parancsnok, akinek parancsait vakon kell követni. Kiderül, hogy van egy téglája az ellenállók között, Coontz, akit már többször is felhasznált. Miért épp most? Ahogy én láttam, állandóan ugyanarra a főhadiszállásra vonultak vissza a csatornarendszerben. Mi tartotta vissza eddig, hogy rajtuk üssön, mikor Robotzsaru se volt ott?

Az OCP vezetősége némi változáson ment keresztül. Johnson maradt, az idős cégelnök pedig időközben elhunyt, nyilván természetes halállal. A cég új vezetőségének látványa több mint siralmas. A Japán Kanemitsu-vállalat bekebelezte az OCP-t, de meghagyták az idős cégelnök utódját, a bajszos cégelnököt, aki túszként kiakad, mikor túszként azt olvassa egy gépen, hogy a cégrészvények értéke nullára zuhant. Mondhatnám a neveiket, de nincs sok értelme: ezek az emberek annyira felszínes papírkivágások, hogy egyszerűen nincs jelentőségük, még a cselekmény elméletén belül se. Egyetlen tisztességes negatív karakter nincs az egész filmben.
A cyberpunk világ pedig az eddigi leggyengébb elméjű punkképzeteket prezentálja Robotzsarunak, hétköznapi ellenfélként, például mikor az elején megpróbálják felgyújtani.

Amikor Marie Lazarus, Robotzsaru karbantartója figyelmezteti a lakosságot, kiderül, hogy a Rehab-osztagok valójában az OCP zsoldosai. Ez azzal egybekötve, hogy a Rehab a végén a rendőrséget is elkezdi tizedelni, szolgáltatná a drámai tetőpontot. De őszintén: létezik az OCP-n kívül bárki, aki ezek után elhinné az ellenkezőjét?

És ott vannak a fekete kabátban járó gépninják. Mindig azt gondoltam, hogy ez egy ostoba ötlet volt. Biztosra veszem, hogy csak a költségvetés lefaragása miatt neveztek ki egy magas japán férfit, hogy legyen "harcigép". Normális esetben merev arccal járkál, ha pedig megsérül, egy idétlen grimasszal az arcán szikrázik és merevebben mozog. Ez ugyanaz a színvonal, mint amit Larvell Jones művelt a Rendőrakadémia 6.-ban, mikor egy robotot imitált.

Robotzsaru háti rakétája és rakétavetője: egy olyan fiatal - és gyanúsan fotómodell kinézetű - tudósnő, mint Lazarus bajosan tudta volna egymaga megtervezni azokat. De a közönség nyilván értékelni fogja a repülő Robotzsaru látványát, akinek most nem kell szétlőtt autó, hogy gyors helyváltoztatásra legyen képes. Amikor a bomba felrobbanni készül, miért nem azt viszi fel az égbe, és ejti el, épp robbanás előtt? Miért csak a két lánnyal repül ki az épületből? Ennyit a négy direktíva fontosságáról. 

Van egy mellékszál, hogy az OCP újabb hivatali megbízottja otthagy egy chipet Lazarus-nál, ami engedékenyebbé tenné Robotzsarut, megfosztva emberi énjétől. Ezt annyival intézik el, hogy Lazarus a munka végeztével agyonvágja a készüléket egy kalapáccsal. Szimpatikus tett, de összecsapott, mint a probléma megoldása a forgatókönyvben.

A kép, melyen a lány Murphy testének dőlve alszik, és Marie figyeli őket, a film legérzelemgazdagabb része. Nem olyan hamis, mint Lewis haldoklása a templomban, ahol a még dialógusok is rettentő fantáziátlanok: 

"Kemény zsaru vagyok, ugye?" + "Murphy, félek."  

"Nem kell. Nem tart sokáig."

"Kapd el őket! A kedvemért!" 

Pontosan mit ért Alex azon, hogy "nem tart sokáig"? A szenvedése, mert úgyis meghal?

A kirúgott bajszos cégelnök kérdésére, hogy "Nem Murphynek hívják?", ismét egy csattantóként elhangzó választ ad, ami összegzi, hogyan élte meg ő a történteket: "A barátaimnak igen. Magának: Robotzsaru!". A "magának" szó a közönségnek szól, mintegy lepecsételi, hogy ezzel Robotzsaru története, esetleg mítosza lezárult. Mégis: ez a fajta zárás a 3. filmben már valahogy fárasztó, akárcsak minden más ismétlőelem.

Alig pár év múlva az Orion stúdió ellen csődeljárás indult, a franchise-on viszont az új vezetőség se tudott segíteni. A Robotzsaru-folytatások semmi érdemit nem tettek hozzá az alapkoncepcióhoz, a félig gép ember történetéhez. Ugyanaz a felállás, néhány új látványelemmel megtoldva, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló.

Csalódást keltő továbbvitele a sztoriláncnak, és egyben a márkanév hosszas haláltusájának a kezdete.