Luther

Martin Luther a keresztény hittörténelem egyik fordulópontján élt sőt: őtőle indult ki. Végtelenül egyszerű, megszállottan bűnbánó ember volt. Szerepét főként a körülmények rótták rá: helyt kellett állnia egy olyan világban, ahol a katolikus egyházfő szinte istenként ítélkezett a kontinensen. Élőkről és holtakról is.

A film problematikája gyakorlatilag csak vallási kérdésekből épül fel, a közép- és újkor határvonalán. Mivel ez nem hollywood-i, hanem független alkotás, nem a látványvilág és a ma emberéhez idomuló észjárás tükröződik ki belőle. Az ok, amiért külön bejegyzést készítek erről a filmről, hogy legyen viszonyítási alapom egyéb vallási témájú filmeket illetően.

Ha nem is látványorientált filmről van szó, a Luther érzésem szerint jól válogatja ki a német pap életéből a jelentősebb eseményeket. És ennek tálalása is épp annyi logisztikát hordoz, ami se nem túl modern, se nem túl "ájtatos". Luther Márton hiperérzékeny lelkivilágát már első miséje előtt egy igen heves vihar megrengette. Ez felvezeti nekünk, milyen ember jut el Rómába, és tapasztalja meg a kontrasztot saját lelke és a valóság között.

Az örök város ekkoriban deviáns torzképét mutatta mindennek, amiért elvileg az egyház létezett. Luther itt prostituáltakba botlik a főutcán, árusok kínálják neki a szenteket ábrázoló faragásokat. A szentek csontjai kirakattárgyak, pénzért árulják a bűnbocsánatot. Más szóval: a vallás most a legjobb "biznisz".

Maga Luther foglalja ezt össze a legjobban, zsörtölődve: "Róma kész cirkusz. Egy szennycsatorna. Pénzért bármi megvehető: szex, üdvösség. Külön bordélyok vannak a papoknak." A dialógusok tehát meglepően lényegretörőek. Sosem keltik azt a benyomást, hogy a készítők csak felmondják a tankönyvet. A prédikációk szövege persze emelkedett hangvételű, de a hitelesség mellett próbál közérthető maradni - ahogy arra a címszereplő is törekedett. 

A híres 95 pont, melyben a kivetnivalókat foglalta össze, teszi a német tanítót híressé, és a Szentszék célpontjává. Korábban is láttuk jeleit, hogy irgalmasabb az átlagpaptól. De igazából itt válik Luther a néző számára szimpatikus figurává. Abban, hogy egy helyi nőismerőse, Hanna lelkesen megmutatja neki az üdvözítő papírt, azt ismeri fel: a Rómában tapasztaltak most itt vannak, Wittenbergben. Johann Tetzel először még nála is szuggesztívebben prédikál, az embereket megrettentik a szavai. Márton "ellenkampánya" után viszont szinte levegőnek nézik.

Legszebb példa: Tetzel kínjában már a "szűzanyán erőszakot tévőknek" is megváltást kínál, míg Luthernek Hanna nyomorék kislánya, Greta lelkesen megmutatja: famankóval már tud járni. És legalább ilyen szívbemarkoló lesz, amikor a halott Gretára rátalál a lázadást követően.

Politikai üggyé válik az ügy, miután Luthert a pápa kiátkozza, és rejtőzködve él. Ám a legrosszabb az szokott lenni egy új mozgalomnál, ha annak egy radikálisabb szárnya is életre kel. Karlstadt, a volt professzortársa az egyetemről mozgalmat hirdet a katolikus relikviák és templomok ellen. A görögkeletiekről való vitájuk a film elején visszaköszön, hogy Luther görög-német szótárt kért, mielőtt "György lovagként" a nép közé ment. Martinra a fél világ vadászik, mégis kénytelen álcájá felfedni, hogy személyesen állítsa le a felfedezett tébolyt. 

Miután Wors-ban olyan bátran kiállt a művei mellett, elvártuk tőle, hogy most így lépjen fel. De itt már gyakorlatiasabb szellemű, igazi férfi. A személyiségrajza túllép a vallásos buzgóságon, önzetlensége mellett erősödik meg a belső tartása. Tudja, hogy sem az öngyilkosság, sem a vakbuzgóság nem oldozza fel. Nem bűnhődnie kell, hanem hatnia, konszolidálnia téziseit.

Állandó segítői közül Ulrick elvesztése végképp elvágja a szerzetesi életformától. Régi barátja, Spalatin a mozgalmát, személyes életét pedig Katharina, a volt apáca segíti. Bár őt a film nem sokat mutatja, ábrázolása szerint méltó társa Mártonnak, és el tudom hinni, hogy a férfire boldog házasság és hat gyerek várt mellette. És ez a két dolog egyszerre van vele, mikor a film végén megkapja a császári beleegyezés hírét.

Kellemes meglepetést okozott Bölcs Frigyes, az idős választófejedelem karaktere, akit Peter Ustinov alakít. Csibészes, okos, és valóban illik a rá a mellékneve. Ő és Aleandro mintha az angyal és az ördög megfelelői lennének, ahogy a fiatal Károly császárral beszélnek Lutherről.
És ennek az országtömbnek Német-Római Birodalom a neve: vagyis a római felfogás és a német ügy össze van zárva, ellentétük "darabokra szakítja a világot", ahogy a filmben elhangzik. Az egyiknek a másik rovására kell végleg teret nyerni. És mint kiderül: X. Leó halálára a Szentszék csődbe jutott, Lutheréknak pedig szabad vallásgyakorlatot engedélyezett az uralkodó.

Összefoglalva: tetszett a film, okosnak és hitelesnek találtam, vallásos témája ellenére nem untatott.