Scooby Doo

Ez az ember Raja Gosnell, a Scooby Doo dilógia rendezője:


És ezt a nyilatkozatot vártam tőle a dilógia készítése után:


"Semmi közöm az emberi fajhoz! ÉN EGY ÁLLAT VAGYOK! Hidegvérű!"

(Batman visszatér)




Bármilyen túlzásnak is tűnik, ez a véleményem a rendező munkásságáról. Prostituáltakat erőszakolnak meg olyan brutálisan az erdőkben, mint Gosnell tette azt a 2002-es Scooby Doo c. filmmel, sőt az alapul szolgáló rajzfilm-sorozat világával. A Hanna-Barbera-rajzfilm legbugyutább pillanatait múlja felül már az első SD-movie, ocsmány hozzáállással megírt sztorival és olyan karakterekkel, akik egyedüli célja látszólag a rajzfilmekből ismert jelmondataik hangos bekiabálása:

• "Scooby Doo! Where are you?!"
• "Scooby-snaks!"
• "Puppy power!"
• "Let's split up, gang."
• "Jinkees!"
• "I found a clue!"
• "Zoinks!"

Raja Gosnell feltételezem lelkesedik a régi amerikai rajzfilmek irányában, hisz tavaly került a mozikba víziója egy élőmozis Hupikék Törpikékről. És ahogy az, úgy korábban a Scooby Doo is bugyutára sikerült munka tőle. Gosnell kézterméke mellőzi az elemi értelmet és elhivatottságot, és megelégszik a legfelületesebb utánzással, az eredeti világ és szereplők filléres imitációjával.
Mióta a legelső rajzfilm-sorozat (Scooby-Doo! Where are you?) elindult 1969-ben, rendre újabb szériák és animációs filmek követték. Nem tudom, Gosnell egyéni kezdeményezésre került-e a project-hez, vagy a Warner stúdió választotta. De ez a 2002-es film egyáltalán nem hű a nyersanyaghoz. Kezdve azzal, hogy az 1. sorozatban sosem volt semmi természetfeletti elem. Ez csak később volt jellemző az animációs movie-kra, illetve a "The 13 Ghost of Scooby-Doo" c. folytatássorozatra.

Eseményláncunk voltaképp egy megállás nélküli fel-alá rohangálás, idegesítő jelmezes alakokkal, akik szövegeit lazára, tinisre próbálták szabni, tompa egysoros viccek tömkelegével. De ahogyan valódi humor sem mutatkozik meg, a sorozat bája sem lelhető fel sehol. Egyetlen érzelmileg megmozdító jelenete sincs a Rejtély Rt. bármelyik tagjának. A történet semmi másból nem áll, minthogy az Rt. szétvált, mert egyszer civakodtak, egy szörnyszigeten szellemek szállnak meg bulizó fiatalokat, és mi más lenne a cél, mint a világ vége, illetve megmentése.

Scooby és - 2 jelenetnyi szereplésig - a kis Scrappy vizuális megjelenése is siralmas. A Doo kutyaklán tagjai ugyebár dán dogok, ez azért felismerhető a kinézetükön. Scooby-nak a csoportos fel-alá rohangálás, büfögés, szellentés és pánikolás közepette annyi a dolga, hogy leleplezzen egy csinos lányt, aki legjobb haverját, Shaggyt próbálja behálózni.

! Kiderül ugyanis a film közepén, hogy a lány valójában a sziget szörnylényeinek egyike. Shaggy és Scooby legjobb barátsága veszélybe kerül, ahogy "Scoob" bizonygatja az igazát. Szerencsére ezt a szálat nem erőltetik sokat, mert őszintén szólva, semmi érzelmi töltete nincs. Ahogy annak se, hogy egy bűvös talizmán miatt változó felállásban veszítik el az "ektoplazmáikat" hőseink.

Ez a csapat még "fénykorában" se értem, hogy bírt kapacitálni eléggé, hogy bármiféle "rejtélyt megoldjon":

• Velma csak egy álokos randifób;
• Shaggy nem bírja befogni a száját;
• Daphnie túl elfoglalt a külsejével;
• Fred pedig az ügyeletes szépfiú.

Valójában Fredet éreztem az ötös fogatból a legjellegtelenebb, leg-csak-szimplán-unalmasabb figurának itt. Holott a rajzfilmben ő volt többnyire, aki a legkomolyabban vette az ügyek felderítését, és legtöbbször ő is állt elő megoldási tervvel. Itt viszont egy üresfejű fajankó, akinek olyan sorok jutnak, mint:

"Csakhogy én nem vagyok Daphne..."

"Hé! Viszont láthatom magam meztelenül!"

És a film összes párbeszéde elsüllyed az efajta öncélú poénkodástól. HOL van a humor? Nevetnem kellene mondjuk azon, mikor Scooby Doo nagymamának álcázva próbál a repülőgépen potyautaskodni? Vagy mikor Fred a megszállt Daphne testét taperolja?

Hát nem; Sarah Michelle Gellar pedig kb. annyira hiteles Daphne Blake-ként, mint Alicia Silverstone Batgirl-nek. Karaktere ég és föld rajzfilm-béli eredetijéhez képest. Mind neki, mind Rowan Atkinsonnak többéves tapasztalata volt saját sorozatukkal; látniuk kellett, mennyire silány munkadarabhoz adják a nevüket.

! A legocsmányabb húzás kétségkívül az volt, hogy Scrappy Doo-t tették meg a végső veszedelemnek Scooby-éknak! Elismerem ugyan, hogy Scrappy karaktere már a rajzfilmekben is idegesítővé vált, különösen első évada alatt. De a rajzfilm-szériákban az idő haladtával igyekeztek az alkotók finomítani ezen a túlfűtöttségen. Scrappy felnézett Scoobyra, a nagybátyjára és nevelőjére, mert mindig kalandos rejtélyekbe keveredett, de barátaival mindig megoldották az ügyet, lefülelve a bűnöst. Tipikus túlfűtött ifjú kolonc.
Gosnellt szintén a figurával szembeni ellenérzés hajthatta, mikor őt nevezte ki főgonosznak. De annyira elrugaszkodik bármitől, aminek köze volt a márkanévhez, hogy az már nyílt rosszindulatot feltételez a sztori mesélőjétől:

1. Scooby hajdanán hagyta a barátainak, hogy kitegyék a semmi közepén?
2. Készített magának egy emberi robottestet, kiegészítve arcmaszkkal??
3. És a nagy katarikus pillanat az, hogy valamiféle szellemenergiát gyűjt össze a masinájával, hogy töpszli mérete helyett óriási szörnnyé változhasson???

"Rossz kutya!"
Nem, Shaggy. Rossz rendező.

Merő véletlenségből ráakadtam egyszer a film egy pornóváltozatára az Interneten. Nyíltan vallom, hogy abba több értelem és szórakoztatófaktor szorult bele, mint ebbe a szuroköntetbe, amiről mintázták! Teljesen túl van játszva, a CGI undorító, az összetartó erő a cselekményben 0 - amiként "a nagy csapat" tagjainak hamisítvány  átirataiban is. Kizárólag a díszlet- illetve a jelmeztervezők fantáziabujaságát tudom pozitívumnak elismerni; illetve a merszüket, hogy utóbb legtöbbjük egy folytatáshoz is segédkezet nyújtottak.

A Scooby Doo movie-ra egyest adok. Semmi többet nem érdemel.