A Khan haragja eredetileg egy trilógia első részének volt szánva. A Paramount stúdió reményei szerint egy majdani Star Trek 4. olyan zárást adott volna a The Motion Picure utáni hármas egységnek, amit adandó alkalommal esetleg még 1-2 résszel meg lehetlesz toldani.
Egyre inkább kezdem úgy látni a Star Trek-franchise-t, mint egy színfalak mögötti kívánságműsort. Mindenki mást vár, mindenki máshogy képzeli el a franchise kinézetét:
- Gene Roddenbery legfeljebb 4 filmet akar;
- A Paramount viszont legalább 4-et,
- később a TNG-sorozat után már a dupláját;
- Leonard Nimoy már a 2.-ban is vonakodva szerepelt;
- Shatner akárhány részt bevállalna;
- DeForest Kelley végre többet szerepelhet, kevesebb poénnal;
- A "trekkerek" 2 nagy tábora firtatja, jó ötlet volt-e Spock halála;
- millió ellenző nyomására a stúdió fel akarja támasztani;
- És hogy Nimoy is rábólintson, neki adták a 3. rész direktori székét.
A Spock nyomában erősen megrendelés-szagú készítmény. Egyfelől képi világa impozáns, és megható látni, amint a régi gárda baráti hűségből példát mutat, amikor a hivatalos tiltás ellenére mennek feltámasztani a halott Spock-ot. Másrészről azonban kevéssé törekszik meggyőző lenni a történetében, kezdve Spock feltámadásával, melynek folyamata igen hézagosan van felvázolva. Röviden: felemás movie, felemás alakításokkal.
Kitérőként hozom csak föl, hogy egy amerikai kritikus úgy viccelődött a Star Trek-alcímekkel, hogy: Superman II. - Zod haragja, illetve Superman III. - Kriptonit nyomában. Majdnem én is elkezdtem gúnyolódni ezen. Eléggé kompromitálónak tartom, ha egy film alcíme egyben az elkészítésének nehézségeire is utal.
"Spock nyomában" stúdiónyelven annyit tesz: "Spock a nézők jutalma". Végigizguljuk az Enterprise újabb viszontagságait, és a végén a nagy pay-off az lesz, ha majd "teljesen kifejlődve" látjuk a franchise legreklámozhatóbb személyiségét.
Leonard Nimoy legalább tucatnyi flashback során, illetve a befejezésnél szerepel. A visszatekintések nagy számából 2 lehetséges indokot olvasok ki: a Spock nyomában a Khan haragja sikerére támaszkodik, illetve a pénzspórolás. Nimoy-on kívül még 6 másik személy játszotta el Spock-ot, különböző életkoraiban. Ezek az ügyeskedések ugyan a film hitelének nem tesznek jót, de megértem Nimoy helyzetét. Kevés hollywood-i celebnek sikerül egyszerre irányítani egy film forgatását, és közben neki is játszania a központi karaktert. (Ékes példa erre a Star Trek 5. epizódja.)
Leonard Nimoy legalább tucatnyi flashback során, illetve a befejezésnél szerepel. A visszatekintések nagy számából 2 lehetséges indokot olvasok ki: a Spock nyomában a Khan haragja sikerére támaszkodik, illetve a pénzspórolás. Nimoy-on kívül még 6 másik személy játszotta el Spock-ot, különböző életkoraiban. Ezek az ügyeskedések ugyan a film hitelének nem tesznek jót, de megértem Nimoy helyzetét. Kevés hollywood-i celebnek sikerül egyszerre irányítani egy film forgatását, és közben neki is játszania a központi karaktert. (Ékes példa erre a Star Trek 5. epizódja.)
A cselekmény nagyja: az Enterprise legénységét szabadságolják, a Genezis tiltott téma, ahogy a mesterségesen létrejött planéta is. A leszerelendő csillaghajó helyett szolgálatba áll a U.S.S. Excelsior, új főgépészével, Scott-tal. Közben a halott Spock tudata Dr. McCoy elméjében bukkan föl. Kiderül, hogy fizikai teste, melyet a Genezis által létrehozott bolygón hagytak, nem veszett el örökre. Miután Spock apja, Sarek - és egy felvétel az önfeláldozás percéről - igazolja ezt, Kirk-ék parancsot szegve elszöknek az Enterprise-sal.
És mindezek mellett, egy Kruge nevű klingon parancsnok kezdi üldözni őket, a Genezis titkát kutatva. Némi tűzharc az űrben; Kirk csapdába csalja a klingonokat az Enterprise-on, felrobbantja, s a bolygón a vezérükkel is kénytelen végezni. Utána pedig mind végignézhetik Spock visszatértét a halálból a végén.
És mindezek mellett, egy Kruge nevű klingon parancsnok kezdi üldözni őket, a Genezis titkát kutatva. Némi tűzharc az űrben; Kirk csapdába csalja a klingonokat az Enterprise-on, felrobbantja, s a bolygón a vezérükkel is kénytelen végezni. Utána pedig mind végignézhetik Spock visszatértét a halálból a végén.
Több jó ötletet látok itt, amit nem sikerül rendesen összecsomózni. A szkript logikailag nem elég koherens, elsősorban a feltámadás fázisainál. Személyes drámára lenne bőven lehetőség, kezdve Sarek-kel, Spock apjával, aki először még neheztel Jimre Spock kapcsán. Vagy az, hogy a Flotta akaratával szembeszállni mekkora súlyt helyez a disszidens legénységre. De... az egésznek a kivitelezése döcög: Na ez meg a másik.
Fogalmam sincs, mit keres ebben a filmben David, Jim fia. A Khan haragjában fontos (bár bosszantó) mellékszereplő volt, akin keresztül is láthatta Kirk, mennyi idő telt már el az életéből, és mi maradt hátra belőle. Itt viszont David figurája csak azért van jelen, hogy a klingonok később megöljék, úgymond "rákényszerítve" Kirk-öt a megadásra. Azt még értem, hogy a Genezis terraformáló hatását vizsgálta a hajó, amin David jött. Amit kevésbé: mire kellett a megölése? Itt egy tragikus halál, aminek nincs helye a cselekményben, a film mondandójában, és a színészi játék se tesz jót neki.
Amennyire tudom, Christopher Lloyd alakítását a legtöbb Trek-rajongó kedvelte Kruge szerepében. Én mégis valahogy langyosnak találtam, ahogy hol-miért indulatos próbál lenni. A klingon vezér tekintélye akkor "tetőzött" a szememben, mikor foglyul ejti Davidot, Spock-ot és a szintén vulkáni vérből való Saavik hadnagyot. Egyébként viszont inkább csak küszködik karizmatikusnak tűnni. Boldog voltam, hogy a Star Trek 6-ban a renegát klingon hadparancsnok ötletét sikerült továbbfejleszteni Chang tábornok karakterével.
Kruge körül akad néhány egészen furcsa jelenség:
Egyértelmű tetőpontja a filmnek az Enterprise pusztulása. Az effektus látványossága mellett az előkészítése is jól sikerült. Az önmegsemmisítő program elpusztítja a korábban evakuált Enterprise-t, magával rántva Kruge összes emberét, akik bitokba vették a hajót.
Amennyire tetszett ez a pillanat, annyira nem nyűgözött le a kézitusa Kirk és Kruge között. Megint: Nimoynak nincs elég figyelemfókusza, hogy igazán epikussá emelje a személyes konfliktusokat. Egyszerű pofozkodást látunk (egy valószínűtlen hátraszaltóval), majd Kruge-ot sikerül lerugdosni egy szakadék mélyén a lávába.
Végül ott van a szertartás a Vulkánon. A díszletek és jelmezek impozánsak, ahogy a vulkáni tájképnek is megfogott a hangulata. De mondom: Spock feltámasztása, és ahogy sikerült összehozniuk, az borzasztó légből kapott tűnik. A gép újraéleszti Spock fizikai valóját gyerekként, míg eredeti tudatát McCoy-ban hagyta, és mivel már az élő test visszaidősödött, a kettőt most összepasszinthatják egy rég nem alkalmazott rituálén.
Nem teljesen rossz az ötlet, hogy a karaktert feltámasszák. A bajom a szál kimunkálatlansága. Több időt kellett volna szentelni arra, hogy a folyamat biológiai részleteit, az egyes lépcsőket megismerjük. Így az egész megfoghatatlan; olyan, mintha mindent menetközben találták volna ki:
- Bemutatkozó jelenetében több figyelmet kap vad házikedvencének etetése, mint az, hogy ki ő, honnan jött, és pontosan mire használná a Genezisről gyűjtött adatokat.
- Mikor egy női fajtársa közli vele, hogy tud a Genezisről, a hölgy szó nélkül tűri, hogy Kruge ezért kivégezze őt hajóstul: "Tisztelettel fognak emlékezni rád." Semmi nem indokolja Kruge-nak ezt a teljesen fölös rombolását.
- Az ellenkezőjére is van példa: Kruge csak megrongálná Davidék hajóját, de egyik túlbuzgó embere berobbantja azt, Kruge büntetésből rálő, és az... eltünedezik. Jobban illő szót nem találok arra az effekt-re: olyan, mintha csillámporos festék jelenne meg a klingon testrészein.
- Mikor David és Saavik megtalálja Spockot a hóviharban, hogy lehet az, hogy a klingonok a bolygó egy egész más időjárású pontjára transzportálnak le utánuk, ahol lombos növények vannak?
- És mikor a planétán Kirk ráförmed, hogy nekik is el kell transzportálniuk, vagy a bolygóval pusztulnak, annyit mond: "Tökéletes! Akkor így is lesz." Itt látszik - azt hiszem - a legjobban, hogy Kruge motivációja mennyire nonszensz, tettei indokolatlanok és következetlenek.
Egyértelmű tetőpontja a filmnek az Enterprise pusztulása. Az effektus látványossága mellett az előkészítése is jól sikerült. Az önmegsemmisítő program elpusztítja a korábban evakuált Enterprise-t, magával rántva Kruge összes emberét, akik bitokba vették a hajót. Amennyire tetszett ez a pillanat, annyira nem nyűgözött le a kézitusa Kirk és Kruge között. Megint: Nimoynak nincs elég figyelemfókusza, hogy igazán epikussá emelje a személyes konfliktusokat. Egyszerű pofozkodást látunk (egy valószínűtlen hátraszaltóval), majd Kruge-ot sikerül lerugdosni egy szakadék mélyén a lávába.
Végül ott van a szertartás a Vulkánon. A díszletek és jelmezek impozánsak, ahogy a vulkáni tájképnek is megfogott a hangulata. De mondom: Spock feltámasztása, és ahogy sikerült összehozniuk, az borzasztó légből kapott tűnik. A gép újraéleszti Spock fizikai valóját gyerekként, míg eredeti tudatát McCoy-ban hagyta, és mivel már az élő test visszaidősödött, a kettőt most összepasszinthatják egy rég nem alkalmazott rituálén. Nem teljesen rossz az ötlet, hogy a karaktert feltámasszák. A bajom a szál kimunkálatlansága. Több időt kellett volna szentelni arra, hogy a folyamat biológiai részleteit, az egyes lépcsőket megismerjük. Így az egész megfoghatatlan; olyan, mintha mindent menetközben találták volna ki:
| Életteremtő terraformáló masina
+ A masinán elkövetett tervezési hiba
+ Új vulkáni tudatképesség
+ A gép által feltámasztott és megfiatalított test
+ Speciális vulkáni rituálé
= Újjászületett népszerű főszereplő |
Mindent összevetve a 3. Star Trek egyáltalán nem hitvány alkotás - annyira bizonyosan nem, mint az 5. vagy 7. rész. 17 milliós büdzséből készült, és egy véletlen tűzeset kis híján betett a forgatásnak. Fő gyengéje, hogy idővel összekuszálódnak a sztori szabályszerűségei, a fő antagonista gyenge, és a színészi játék gyakorta forszírozott. Unalmas jelenetből szintén nincs hiány. Viszont a csillaghajók külseje és tűzharcai nagyon tetszetősek.
A legemberibb érzelem a filmben az összetartozás. Ugyan szerettem volna látni, ahogy a parancsnokság felelősségre vonja őket parancsszegésért. De ehelyett az is kellő nyomatékot adott a kockázatvállalásuknak, hogy a hajó elpusztult. Spock a 2. filmben se főként a hajót, hanem az ott szolgáló embertársait védte meg, az Enterprise lényegi mivoltát, a lelkét. Okosabb szkripttel ez ragyogó párhuzam lehetett volna Spock feltámasztásával, vagy ahogy Sarekhoz hasonlóan Kirk is elveszíti a fiát. Ez is olyan ötlet, ami kiaknázatlan maradt.
A Star Trek 3. - Spock nyomában egy elnézhető, de nem stabil munka. Sci-fiként és folytatásként egyaránt átlagos darab, néhány nagyon szép jelenettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése