Micsoda nő!

Romantikát rendezni mindig könnyebb, ha a kérdéses produkciót mondjuk vígjátékként akarja eladni az ember. Kevésbé muszáj ambiciózusnak lenni. Nem kötelező feszegetni lélektani, kisközösségi vagy akár város szintű szociális kérdéseket, mint a prostitúció, az anyagi nehézség, a munkaerőpiac magas elvárásai vagy az egymás közti támogatás erkölcsi árnyoldalai. Semmi ilyesmi: sok-sok romantikus közjáték, humor és az idétlenség hiánya már elég, hogy egy efféle munka közkedveltté és remélhetőleg kasszasikerré váljon.

A Pretty Woman készítői ezt ismerhették fel, amikor leforgatták az egyik legismertebb hollywood-i love story-t, egy fiatal "kurváról", aki egy este kapóra jött egy gazdag üzletember játékához, majd egymásba szeretnek. Kevés embernek jutna eszébe a filmről, hogy eredetileg drámának szánták, ami általánosságban is érintette volna a prostitúció problematikáját. Erre nem került sor, és ismerve a 90-es évek álomgyári hozzáállását, cseppet sem lep meg, hogy végül szerelmi komédia lett belőle.

Julia Roberts Golden-Globe-díjazása teljesen jogos volt, mivel a vidám, de értelmes utcalány szerepébe pompásan illeszkedik az alakítása. Meghökkentem, milyen sok színésznő (Kim Basinger, Michelle Pheiffer, Uma Thurman, Sharon Stone, Sarah Jessica Parker, etc.) utasította vissza Vivian karakterét. Legtöbbjük önként lépett vissza, többször azt felhozva indokként, hogy a film degradáló képet fest a nőkről.

Richard Gere sem volt azonnali casting-jelölt Edward Lewis szerepére. Végül mindkét főszereplő bevált, és a filmben jól működő, bár visszafogottabb-fajta érzelmeket tudtak megjeleníteni. Színészfronton tehát a film megfelel.

Történetével kapcsolatban viszont igen vegyes érzéseim maradtak. Tetszett az ellentmondás, ami Vivian szobatársát, Cicát övezi. Jóbarát, aki régebben Viviant is beszervezte. Másrészről szimpla észjárású drogos, aki a lakbér pénzét anyagra fecsérelte Vivian háta mögött. Barát vagy sem, egyszeri szidásnál ennél többet is kaphatott volna.

Gyenge párhuzamot vélek látni Edward esetével. Az ő ún. "legjobb barátja", Phillip, a cég jogásza, aki egy simlis, pénzimádó figura. Az egész movie a kis gonosz manó szerepére zülleszti, aki nem érti Edward változását. Miután rájön, hogy Vivian társasága "puhította meg", kikezd vele a lovaspóló versenyen, majd mikor Edward egy frissen szerzett cég szétszedésétől eláll, dühösen ráveti magát. Nem a jelenetnek, mint inkább az utóhatásának van tartalmi ereje. Edward, miután kidobta, megtartja Phillip-et a cégnél a hozzáértése miatt, Vivian pedig sztoikusan fűz kommentárt az esethez. Kevésbé érződött így klisészagúnak a jelenet.

Komoly narratív lyuknak tudom be a végén Edward döntését, hogy élettársává válassza Viviant. Látom ugyan az érzelmi folyamat lépcsőit - kezdve azzal, hogy az elején belement az egyéjszakás kalandba. Egyre fontosabb lett számára a lány, egyre jobban megnyílt előtte, ahogy Vivian is. Viszont az utolsó lépcsőfok itt hiányzik.

Vivian mondja, hogy mindig lesznek lenézői, hacsak Edward nem vállalja a mesebeli herceg szerepét, aki "megmenti a lányt a toronyból". Edward már ráállt, hogy eltartja anyagilag, biztosít lakást, és diszkrét marad róla. Vivian már nem bántódik meg, mint mikor Edward leleplezte őt Phillipnek. Csak annyit mond: "Többet akarok." Edward nemet mond, sóvárog egy darabig, majd mégis odamegy a költözni készülő lány lakóhelyéhez. Mitől gondolta meg magát hirtelen? Hisz már rég elkönyvelték, hogy szeretik egymást, és fognak találkozgatni. Az eltartott szerető és az élettárs (gyakorlatilag a feleség) fokozat között nincs ott az átlendítő ok, a "végső lökés." És ez eléggé sablon-szájízt kelt a happy end után.

Az üzletemberek, és a drága hotelek, üzletházak személyzete pénzsóvársága, az okoskodó sznob természet még épphogy hihető mértékű a filmben. Bár erősen sztereotipizáltak az emberek, és ebből csak néhol sikerült jól elsült vicceket kihozni a rendezőnek. Nem azt mondom, hogy valótlanul viselkednek! Előítéletek sajna ma is bőven akadnak az ilyen puccos, előkelő, vagy előkelőkre "szakosodott" embereknél. Azonnal a Disney-mesék felfogása jutott erről eszembe a kirekesztett, jólelkű főhősökről, nem tudván még akkor, hogy a Micsoda nő! maga is Disney-produkció.

Humor terén ugyan kissé fukar a Micsoda nő!, de csak másodsorban hajtja ez a művet. Nincsenek vulgáris, obszcén gegek. A kedvenc anekdotám, amikor Vivian a pályán beszélget az Olsen-nővérekkel:

"Edward nagyon jó parti. Minden nő őt akarja befogni."
"Én aztán nem. De kellemes vele az ágyban."



Egészen jól összerakott, de középszerű romantikus vígjáték a Micsoda nő! Képes vicces és érzelmes is lenni, de a tónusa túlcukrozott, és túl ideálkép-szerű benne a két főszereplő.