Fehér ember nem tud ugrani (Zsákolj, ha tudsz!)

Sportkomédiákkal úgy vagyok, mint sokan az igazi sporttal: el tudom nézegetni a sok labdaszervát, velős dumát és ziccert, de többnyire a pályán kívül találom meg, ami igazán megragadja a figyelmemet. 

Míg például a Space Jam az "elmegy" kategóriáig küzdötte magát nálam, addig Billy Hoyle és Sidney Deane kettőse végig szórakoztatott. Nem bonyolult alkotás, a stílusra megy, de a szereplők jópofák, valószerűen viselkednek, a szituációk könnyen elképzelhetőek, valamint az érzelgősség hiánya is valahogy érdekeltté tett a karaktergárda nyomon követésében, bármilyen helytelen és/vagy meggondolatlan dolgot követnek el olykor.

A film eredeti angol nyelvű címe azt sugallja, hogy ez Billy filmje, pedig nem: Sidney és Billy egyenrangú protagonisták. Életük is hasonló bizonyos fokig:

• mindketten tartós kapcsolatban élnek lakótársukkal, csak Sidney házasságban, apaként;
• nem tudnak elköltözni középszerű lakhelyükről az anyagi korlátok miatt;
• mindketten csak a kosárlabdában teljesednek ki, főleg, ha a düh felszítja bennük az adrenalint;
• romlásba jut az életük: Billyé, mikor leég és uzsorások fenyegetik az életével, Sidneyék házát pedig mikor kirabolják a bútor nagy részével együtt.

Billy az a fajta "rendes srác", aki nem tudja, mit kezdjen magával. Nem lehet profi, nincs melója, barátnője, Glória pedig nagyobb világszemlélettel bír, mint ő. Nem intelligensebb Billytől, csak okosabb, révén, hogy egy vetélkedőre akar bejutni, telemagolva magát értelmiségi témákkal, közben aktív nemi életet élve a pasijával.

Ez a több-kevésbé "elmegy" állapot borul fel, miután Billy csapatba áll Sidneyvel. Minden alkalommal azt tettetik, hogy a fogadáskor látják először a másikat. Először úgy tűnik, közben megkedvelték egymást. Ám egyszer kikapnak, és Glória rámutat: Sid úgy verte át őt, mint ketten tették azzal korábban. A movie-nak jó érzéke van, hogy az egyébként egyszerű, "csináld meg a szerencsédet" sztoriban ott rak be fordulatot, ahol könnyen ellaposodhatna. Billyt és Sidneyt a nőik extrameccsekre szorítják rá, de Billy egy szükségtelen magánfogadással elveszti a rá eső részt, Glória elhagyja, és alig tud 1 hét haladékot kikönyörögnie a gengszter hitelezőitől.

A humoros szócsépléseken és cselező mozdulatokon kívül az tetszik, hogy senki nem panaszkodik. Persze: fenyegetőznek, egymásnak esnek, sőt Billy egyszer nyalizik is Sidneynek, mielőtt Glóriát egy ismerősükkel bejuttatják a vetélkedőbe. De sosem panaszkodnak, nem koldulnak pénzt hirtelen jött pluszproblémára vagy anyagi leégésükkel rájuk akaszkodva. Azon a környéken mindenkinek nehéz az élet, általánosban és váratlan momentumok tekintetében is. Az ilyesmit nem részletezik, mert felnőtt emberek, akik saját életüket kell rendbe tartsák. Ennek Hoyle meg is látja majd a kárát a végén.

Billy gyakran tett lekezelő, szinte hímsoviniszta megjegyzéseket Glóriának, de a legnagyobb baj az észjárásával van. Glória, mint mondja, többször elhagyta; ennek oka, hogy Billy jó srác, de megbízhatatlan. Még akkor is, ha jól mennek az ügyei, valamivel mindig "elcseszi". És ahogy rendre megbocsát neki, fogy a türelme is.

Nyilvánvaló, hogy ugyanerre számít, mikor Billy Sidney kérésére megint rááll a végén egy fogadásra. Ugye itt jön elő, hogy a férfi nem panaszkodik. Glória nem tudja, hogy csak azért nyílt esélye 14 rongyot nyerni a vetélkedőn, mert Billy Sidneytől szívességet kért. Pasik nem rinyálják ki vagy kérdezgetik magánbalhéikat, csak ha elkerülhetetlen. Ez az a pont, ahol a konfliktus már nem döntés függvénye többé: mindegy, jót teszel, vagy rosszat, rosszul jársz.

Ötletesnek tartom, hogy az írók ezt kigondolták előre, és Glória egyik mondatába elhelyezték. Billy is visszaemlékszik rá az utolsó, győztes meccsük után, mikor Glóriának hűlt helyét találják: "Van úgy, hogy győzöl, de valójában vesztesz.", stb. Hogy ez mit jelent ez Billyék esetében? Örülök, hogy ezen nekünk kell elgondolkodnunk.
Az én tippem ez: siker és megélhetés 2 különböző fogalom. Ha módszeres fogadássorozatban győzöl,  meggazdagodhatsz, de elveszíted a többi, hasonsorsú ember jóindulatát. És mégha nem is esnek neked a pályán vagy az utcán, nem lehet többé nyugodt életed. Minél többet győzöl könnyűpénzben, annál többet veszítesz emberben.

Nem állítom, hogy maradéktalanul egyetértek azzal a világképpel, amit a produkcióból kiolvasok. Én ha komoly szívességet kérnék valakitől - főleg ekkora összegek kapcsán - akkor igenis részletezném az ügyet olyannak, akiben kellőképp bízni tudok. Lehet, hogy sopánkodónak néznek, de legalább tudom, hogy nem rajtam múlott.

Megintcsak öngólnak kell lássam Billytől azt az éjjeli magánfogadást. A legblamáltabb malőrök egyike, az egész jövőjét kockára téve fogad, úgy, hogy nem is Sidney részére fáj igazán a foga, csak az igazát bizonygatja. Feltűnik neki, hogy mintha nem lenne szabványos a kosárpalánk, de mégis belemegy a játékba, többszöri rontás után pedig úszott a lóvé. Ettől kezdve ez az ember megérdemli mindazt, amit utána kap a fejére a sorstól.

Azt hiszem, a zárás sokat dob azon, milyen szájízzel válunk meg a duótól. Glória oda, Billy pedig Sidney-vel elballag a naplementében, megint vitatkozva. A sztori elején 1 dögös csajt, a végén 1 havert tudhat a segítői között. Glória karakterére látszólag árnyékot vet, mikor nem veszi észre: Billy most neki ellentmondva cselekedte a helyes dolgot. De a lány szemszögéből is érthető: elsőre ez is csak egy újabb átkozott fogadásnak tűnhet.

Szerintem viszont nem egyértelmű, hogy Glória örökre eltűnt-e Billy életéből. Billy megkérdezi Sid-et, tud-e munkát. Korábban Glória is pont erre adott neki részt a nyereményéből. Lehet, hogy örökre végeztek. Ám lehet, hogy a nő csak arra vár: tegye teljesen rendbe az életét, és akkor tárgyalhatnak az isten-tudja-hányadik kibékülésükről. Döntse el a néző, melyikre voksol.

Kosárlabda-kifejezéssel élve ez a film hazai pályán egy 7 pontos dobás a 10-ből.