A sötét lovag - Felemelkedés

 

"Nem jut eszébe valami különös ismertetőjegye?"

"Izmok. Izom izom hátán! Másból sem állt, csak izomból..."

"Oké-oké, értjük! Szereti az izmokat; tovább!"

(Szuperhekusok)

A sötét lovag - Felemelkedés Batman alkonyának története. Amiként egy utolsó nagy fenyegetéstől megvédi szülővárosát Gothamet, beteljesítve életművét. Ez egy rendkívül bonyolult film volt megcsinálni: alapból A sötét lovaghoz mérik minőségét, így a rajongók egy csoportja eufória nélkül élte át a premiert. Ez a leghosszabb és legambíciózusabb darab, bizonyos vonásaiban pedig valóban a legjobb is a mesterhármasból.


 

Tekintve, mennyi magasztaló, fújoló, majd higgadtan méltató cikket kapott már a 2. epizód, képtelenségnek tűnik újat mutatnom a zárófelvonásról. A szkeptikusok leggyakoribb érvei, hogy a 3. rész túlzsúfolt, a gyors vágások megfosztják a karaktereket, hogy kerekké váljanak, illetve hogy a sztoriban taglalt kilátástalanság megfakítják a címhős karizmáját és ütőerejét.
Nos, "sans phrase": imádtam a művet. Jonathan és Christopher Nolan betartotta a trailerek szlogenmondatát, és "epikus konklúzióval" kerekítették ki a történelem első valódi Batman-trilógiáját. Egyáltalán nem éreztem túlépítettnek vagy szétforgácsoltnak, mert bár tényleg hajszálon egyensúlyoz egy minisorozatra elég tartalmi elemet, sikerrel és mondanivalóval teszi azt.

Mint ismert, tragédia történt a premier során, mikor Aurórában egy pszichopata férfi célba vette a gyanútlan közönséget. 12 emberélet örökre odaveszett, többször annyian pedig súlyosan sebesültek. Ezért úgy döntöttem, én is követem a Warner stúdió példáját, és tartózkodok bevételi adatok, a korábbi "Bosszúállók vs. TDKR" médiavita, vagy más reklámjellegű témák firtatásáról. Hogy a trilógiával egyes nézők története is véget ért, iszonyattal és megvetéssel tölti el a cikk íróját.

Búcsúfilmről révén szó, teljesen a kétség légköre lengi be a TDKR-t. Bruce Wayne visszavonult remete lett, sérülései és keserű tapasztalatai kiábrándították az életből. Alfreden kívül nincs állandó kapcsolata a külvilággal. Bizonyos értelemben Gotham is "vegetál": a Harvey Dentről elnevezett törvény meggyorsította a rendrakást az utcákon. De ez inkább látszatbéke. Meglepett a bejelentés, miszerint Batman 8 év múltán kényszerül visszatérni. Persze, évek kellenek, míg bármiféle törvény egy egész várost minimalizál szervezett bűnözés terén.
Míg A sötét lovagban egy titkos szövetség (Batman-Dent-Gordon) váltja ki Joker színrelépését, addig a fennálló látszatbékére válasz egy régi, megújult veszély eljövetele. Bane-t (="Csapás-t") Nolan bevallottan ugyanazért választotta, amiért eredetileg is létrehozták a képregénybe: mert - amiként Supermannek Doomsday, úgy - Bane Batman torzképe. Nem ellentétpárja, mint Joker, hanem a szörnymása: ugyanaz az Árnyak Ligája nevelte őket harcossá, de Bane értékrendje sokkal agresszívebb. Mindaz a csapássorozat, amit Bruce átél a cselekményben, amit át kell vészelnie, annak Bane a közvetlen katalizátora.


Tom Hardy alakításáról nem tudok rosszat mondani. Ő Bane, minden ízében. Egészen furcsa hangot kevert ki, ami inkább sajátos, mintsem komolytalan vonása lenne. Nem egy olyan sokszínű bábmestert jelenít meg, mint amilyen Joker, de legalább olyan karizmatikus. Másfajta rombolóerőt képvisel, anarchia helyett diktatúrát, statáriumot hoz létre. Hangjából, szemeiből és mozgásából süt a közöny, a kíméletlenség. Arcát a trilógia legstílusosabb maszkja takarja: ami bestiális,csaknem szürreális kreatúrának láttatja, míg praktikus oka, hogy fájdalomcsillapító gázzal lássa el őt.
Szerte az Interneten rengeteg embert láttam és hallgattam azon fanyalogni, hogy a nolenizált Bane "nem elég izmos", meg hogy "túl kicsi". Nem értek egyet: Bane nem egyszerűen "nagy fickó", ahogy a prológusban nevezik. Reflexív és taktikus, amolyan átmenet egy pankrátor és egy katonai diktátor között. Nem szabad Bud Spencer-féle pofozógépet elképzelnünk: a minél hatékonyabb testi és pszichikai roncsolásra törekszik, nemcsak leütögetni a támadóit. Akit már nem tart fontosnak, azt azonnal kivégzi.

Van egy régi mondás: "Ha baj van, keresd a nőt", és ez itt is eléggé igaz. Selina Kyle profi tolvaj, akinek megvan a maga etikai kódexe. Úgy adódik, hogy ő ébreszti fel Bruce Wayne-t civilben az apátiából. Fantasztikus az ötletek összehangolása: belépőjekor Selina szobalány a Wayne-nagyházban, és mialatt emlékünnepséget tartanak Dentnek, ő megfújja a néhai Mrs. Wayne gyöngysorát. Mesteri írás! Volt valami különösképp megmosolyogtató abban, ahogy ez a csalfa, hetyke, de talpraesett nő incselkedik Bruce-szal. Amikor ellopja Bruce sportkocsiját, a "feleségének" kiadva magát, stílusosan torolja meg a gyöngysor visszavételét.

A film során egyszer sem nevezik Macskanőnek Kyle-t, de így is látszik a hasonlóság. Batman tapasztalja, hogy ő is "képes eltűnni". A női főszereplő hátteréről a priuszát ismerjük meg, azonkívül csak 1-1 futó megjegyzést. Engem ez nem zavart. Annyit mutatnak a múltjából, amennyi releváns a történetgerinccel: az ál-tiszta Gotham ál-felszabadítása az Árnyak Ligája által.

Egyértelműen a Batman: Knightfall hatása (is) érződik a filmen. Mikor Kyle tőrbe csalja Batmant, a DC képregényvilág egyik legismertebb eseménye kel életre: Bane legyőzi Batmant. A harci koreográfia a jelenetben talán picit szögletesre sikerült, de ez még kimagyarázható: Bruce csak nemrég tud lábmerevítővel járni és rúgni. Lehet, hogy most a fanboy beszél belőlem, de nem vártam olyan sebességű végtag-cikázást, mint amiket Jackie Chan szokott produkálni.  

A jelenet atmoszférája profi módon lett felvezetve. Alfred hiába próbálja szembesíteni Bruce-t, hogy - mint korábban Jokert - megint nem érti, mi teszi ellenfelét olyan veszélyessé. A hite. Ő teljes lényével hisz a céljában, míg Bruce nem; hogy csak azért porolta le a köpenyét, hogy szép halála legyen, miután 8 éve - mióta Rachel meghalt - képtelen volt új irányt keresni az életének.

Bane pedig nemcsak a kilétét ismeri, de mintha olvasna a gondolataiban. A légző-álarcos férfi egy rémálom-szcenáriót készít elő Bruce-nak. Előbb cégét (Wayne Enterprise) tőzsdei aknamunkával kisemmizte, majd alteregóját elárultatta Kyle-lal, akiben pillanatnyilag bízott - párhuzamként arra, ahogy Bruce hajdan elárulta a Ligát. Előbb pszichikailag, majd fizikailag is megalázza: Bruce bevált módszereit sorra ellene fordítja, puszta kézzel töri el a gerincoszlopát, majd abba a börtönbe viteti, ahol ő született és nőtt föl.

Nem újdonság a trilógiában, hogy egy antagonista személyét valamilyen rejtély övezi, mely körül fokozatosan oszlik el a köd. Így volt ez Madárijesztő főnökével a Begins-ben, illetve Joker valódi célja Batman megölése helyett a TDK-ban. Itt Bane múltja a rejtély, és Bruce a börtön rabjaitól tudomást szerez a gyerekről, aki egyedüliként tudott kijutni a hatalmas kúton át. Mivel hosszan nyomon követjük Wayne felépülését, ezért vele együtt elhisszük a következtetését is: a gyerek, Ra's al Ghul gyermeke, csak Bane lehet. És Bane legyőzése kell, hogy rájöjjön: tévedett!

A nem-rajongó nézők értetlenül álltak, hogy tudott Wayne "ilyen gyorsan felépülni", alig 4 hónap alatt. Jó: ennyi erővel abba is bele lehetne kötni, hogy Bane miért nem ölte meg, és miért nem leplezte le stadioni nagybeszédében a kilétét, miközben a hazugságot Dent-ről kitálalta. Tény, hogy rengeteg magyarázat szövődik a börtön köré, de ezek nem tűnnek túlbonyolítottnak nekem. A válasz ugyanaz: azzal, hogy halvány reményt ad Bruce-nak - mint a gödör kijárata a raboknak -, tovább kínozza, több úton is elnyújtja a halálához vezető lelki terrort.

Pl.:

1. Kimozdult hátcsigolyával kell vergődjön, mint egy állat;
2. másik kontinensen, a külvilágtól elzárva, egy koszos cellában;
3. a börtönnek van egy kínálkozó, de megközelíthetetlen felső kijárata;
4. Közben egy nagyképernyős TV-n nézheti, ahogy Bane serege átvette a hatalmat Gotham Cityben.

Az "elölről kezdeni" motivációról lehetetlen nem ráismerni a Batman Kezdődik elejére. Bruce Wayne-nek itt is önmagát meghaladva kell eljutnia oda, hogy Denevéremberré váljon. A karakter legnagyobb felismerése a jellemfejlődés alatt, hogy a félelem valójában őbenne volt. Bane csak testet adott annak, így kerekedett fölé. (Érdekes párhuzam, hogy a marketingkampány "deshi-bassarah" kántálásáról is az kiderül, hogy Bruce buzdítása, hiába sugallta minden videóanyag Bane témazenéjének.)

A kimászás pillanata valóban epikus, és felemelő érzésnyomatot hagy az emberben. Nem vagyok biztos benne, hogy jól értelmezem, ezért erre is még kitérek. A börtön kútja a Wayne-birtoki kút nagyobb kiadása. Úgy sejtem, hogy Bruce sose mászott saját lábán ott ki, ahol bezuhant. Azzal, hogy utolsó próbálkozásakor kötél nélkül veselkedik neki, tetézi és azzal újra akarata áramába tereli félelmét. Batman pszichológiai magja pedig ez: elszántság, félelem, kontrollált düh.
Egyedül talán a fali lyukból kitörő denevérek tűnhetnek hatásvadász dísznek. Tökéletesen értem az ottlétük jelentését, csak furcsa, hogy Wayne épp ott koptatja meg a kövezetet, ahová beszorult egy helyi denevérraj.

Nolan maga is elismerte, hogy A sötét lovag - Felemelkedés a legnagyobb szabású film volt, amin eddig dolgozott. A fél műsoridőben térhatású IMAX-képsorokat látunk, ami irdatlan munkát igényelt nemcsak az operatőrtől. Logikusan Joker terrorizálását városmiliőn csak egyvalamivé lehet még tovább fokozni: ostromállapottá. Azt gyanítom, hogy az "elementáris konfliktus", amit egy interjúja szerint ábrázolni akart, a gazdag tőkések, és az adózó, munkakereső átlagpolgárok közti ellentét.


Szemben Ra's al Ghul színfalak mögötti ténykedésével, az Árnyak Ligája most Bane nyílt sisakos modorát követi:

• felrobbantják a szárazföldi kiutakat,
• megszállják a gothami futball-stadiont,
• és egy atomreaktort használnak arra, hogy vesztegzár alá vonják a települést.

A sötét lovag komoly morális kérdéseihez mérve ez egyszerűbb veszélyforma: izolálni, megtisztogatni, majd lerombolni a várost. Bloggerek tiltakoztak, hogy a Felemelkedésben nincs összekötő kapocs a morális üzenet és  a társadalmi kiváltóokok között. Hogy nincs mélyebb látható gyökere a fő konfliktusnak, minthogy egy rakás őrült beszambázik, és a gazdagokat szó szerint "jégre teszi". Nem alaptalan vád, de befejezetlen.

Mi jellemző egy olyan "city-re", ahol a maffiákat, nos, "kimiskárolták"? Hogy még nehezebb boldogulni a szegény néprétegeknek, hisz alig maradtak számukra kiskapuk a megélhetéshez (csúszópénz, könnyűmeló, üzérkedés, szerencsejáték etc.). És ha bármikor elkövettél bármi csekély szabálytalanságot, az másnap már örökre ott lesz az Interneten. (pl. Selina Kyle bármit megadott volna egy diszkért, ami törölné kompromitáló múltja adatait.) Lehet, hogy a movie nem merül szociálpedagógiai mélységekbe, ám ez magában nem hibapont: A sötét lovag ellen az egyik fő reklamáció, hogy annyira sokat beszéltette ilyesmikről a szereplőket, hogy karaktereik elvesztek a filozófiai monologizálásban. Fújolónak sehogy se jó.

Annál érdekesebbnek találtam Bane "új rendjét". Mint afféle modern jakobinus, forradalmi ítélőszéket és irányított terrort vezet be, ahol nem szól bele a "népítéletekbe". Selina egy álarcosbálon elsuttogta Bruce-nak, hogy vihar jön, mely főleg a gazdagokat fogja sújtani. Szavai jobban beteljesülnek, mint gondolta: 5 hónapon át nagytőkéseket kényszerítenek kirakatperekben, hogy válasszanak: vagy lelövik őket, vagy a téli befagyott vizen kell elsétálniuk. Olyan, mintha Kétarc mindkét felén megégett érmével döntené el, kit küld a halálba.

Nolan érzésem szerint egyfajta visszajáró szellemként szereti szerepeltetni Cillian Murphyt: mint az egyik népbíró, kíváncsi vagyok, hogy a Liga miként döntötte el, hogy újra alkalmazzák Dr. Crane-t.

Egyetlen "öklös" gyengeséget látok a TDKR cselekményszövésében, ami miatt nem tökéletes számomra az élmény. Nem az "elnagyolt motivációk" a szapora vágások miatt, bár ezek kivitele valóban nem tökéletes. Az Achilles-sarok a képregényfilmek örök ludasa: a bomba. Már a Pókember 2.-ben nehéz volt megemésztenem, hogy egy fúziós reaktor a bűnöző a "titkos fegyvere". Olcsó áramszolgáltatás millióknak, melyet Bane Dr. Pavollal átalakíttat bombává, s nyilvánosan kivégzi a tudóst.

Maga az elgondolás azonban kissé ódivatú. Túlhasznált. Ez egy kifejezetten kreatív produkció, és a cselekmény tárgyi kulcselemeként kilóg egy nukleáris fegyver, egy instant atombomba. Ezt a Wayne-technoabrakot már azért több figyelemmel ("normális" működése mutatásával) kellett volna hihetővé kimunkálni, mint a mikrohullám-sugárzót a Kezdődikben, vagy akár az új levitációs repülőgépet, amit Fox úgy hív: A "Bat".

A végjáték Batman és Kyle újbóli szövetkezésével megint vita tárgya: hatásvadász vagy adrenalinos? Utóbbi mellett teszem le a voksot. Selinától korábban lakótársa is megkérdezte: "Nem ez az, amit akartál?" Visszakapta szabadságát, mikor Bane kinyittatta a börtönöket, a gazdag réteget megfosztják vagyonuktól. Szabadon rabolhatna, ha már el nem mehet. Józan esze viszont ráinti: idővel Bane ugyanúgy fog tenni, mint az amerikai kormány és a haderők: sorsára hagyja Gothamet. (Bruce igazolja is ezt, mikor újratalálkoznak.)

Ahogy azt nyilván ki lehet találni, a "visszavágó meccset" Batman nyeri. Küzdelmeik menete hasonló a Rocky III. felállásához: az elpuhult főhős előbb kikap egy nálánál keményebb fickótól, a fél movie-n át készül a revansra, és sikerül kiütnie. Bane maszkjából egy ütésnél egy vékony cső mozdul ki, úgy, mint korábban Bruce egyik csigolyája. A prológusban elmondta, hogy álarca nélkül lélegeznie "extrémmód fájdalmas" volna, így nem csak lélektanilag érthető, hogy immár ő kerül vert helyzetbe.

Heves találgatás kísérte Marion Cotillard karakterét, Miranda Tate-et, akiről sejteni vélték, hogy valójában Ghul lánya, Talia al Ghul. A nolani sakkjátszmában t'án ez volt a legrizikósabb lépés. A csavar, hogy mégsem Bane volt a fő irányító, hanem egy addig jelentéktelen segítőnek tűnő nő. És ez nem kelti a becsapottság érzetét a nézőben, mert nem redukálja Bane érdemeit. Talia egyszerűen úgy használta Bane-t helyettesnek, ahogy Ducard a Ken Watanabe által játszotta ál-Ra'st.  

Nálam ez a csavar "bevált": tényleg váratlanul ért, mikor kiderült, hogy nem Bane Ra's gyermeke, hanem Talia. Egyértelmű, hogy behálózta Bruce-t, aki idővel cége projekt-jeit is rábízta. Batmant késsel oldalbaszúrva tulajdonképpen Ra's egyik tételét alkalmazza: "Ha valaki az igazság útjába áll, egyszerűen mögé lopózol, és a szívébe szúrsz." Nem igaz, hogy a fordulat felvezetés nélküli lenne: amikor Bruce lefeküdt vele Alfred távozása és a csőd után, látszott a hátán egy sebhely, illetve ahogy gyerekkoráról és a tűz szeretetéről beszél.

Akiknek pedig csalódást okozott a mára már hírhedt  fejlövés, azok szerintem próbálják így nézni a dolgot: Batman nyílt harcban legyőzte Bane-t. Miranda/Talia húzása, ha úgy vesszük, csalás volt. Erre a hasonlóképp előbukkanó Selina is elkövet egy csalást Bruce helyett és hasznára. Érdekes, hogy míg Selina a köpönyegforgató jellemét nyíltan vállalta, ő bizonyul az igazi asszonyszövetségesnek.

"Akárkiből lehet hős. Még az is, aki csupán annyit tesz, hogy ráteríti a kabátját egy gyerek vállára, hogy érezze, nincs egyedül."

Az egész trilógia egyik központi gondolata, hogy Batman a tenni akarás szimbóluma. Hogy egy ember is jelenthet különbséget. Ennek a kiteljesedése itt következik be: Batman a Bat repülőszerkezettel elvontatja a bombát a nyílt óceán felé, s a robbanás csóvájában örökre eltűnik szem elől. Más Nolan-movie-khoz hasonlóan  a befejezés ismét nyitva hagyott, és egyéni interpretáció függvénye. Frenetikusnak tartom, és kreatívnak értem meg a záró képsorokat: Batmannek szobrot állítanak hőstette emlékére egy gothami nagycsarnokban, Bruce Wayne-t pedig az a 3-4 ember temeti el szülei sírja mellé, akik ismerik titkát. Köztük immár Gordon. 
Persze a sírhely üres, de minden okunk megvan feltételezni, hogy Bruce elpusztult a robbanásban. Alfred a befejezésnél kettős szerepet kap: egyrészt a Wayne-házból otthon lesz az árvagyerekek számára, és őt nevezik meg a végrendeletben tulajdonosnak. A temetésen látjuk, hogy teljesen magába roskad, és ez épp elég, hogy kétségbe vonjuk, hogy mikor elutazik a firenzei kávézóba, tényleg látni véli Bruce-t és Selinát. Ahogy Bruce-nak a képzelete feltámasztotta Ducardot, talán Alfred is azt látja, amit bevallása szerint oly sokszor szeretett volna látni: fogadott fiát, amint új életet kezdett, távol Gothamtől, a tragédiák színterétől. Ez az első olyan Batman-inkarnáció, amely története végén - feltehetően - boldogságra talál az életben.

A casting szokás szerint fenomenális, és egyáltalán nem zavaró, hogy a fél gárda egyezik az Incepcióéval.

John Blake karakterét direkt a végére hagytam, mivel itt nyeri el igazi rendeltetését a szkriptben. Fiatal, elszánt rendőr, akinek vág az esze. Sejtette, hogy a hivatalos álláspont a "gyilkos Batről" humbug. A másik: Wayne amolyan sztárárvaként volt ismert John és régi árvatársai között. Egyszer felismerte a híres playboy-on a hamis mosolyt, amit ő is begyakorolt, hogy elfogadott  normák mögé rejthesse fájdalmát és indulatait. Így jött rá, ki és mi lehet a "Batman" voltaképpen.

Ez egy erőltetett gondolatbehajítás lenne sokadik szálnak, ha nem szolgálna egy fontos utolsó csavart. Megtudjuk, hogy John középső neve: "Robin". Utána, miután közölte, hogy leszerel a rendőrségtől, eljut a Bat-barlangba. Az ok világos: Wayne meglátta benne annak lehetőségét, hogy egy következő igazságosztó legyen, ha a helyzet orvoslatául csupán a Batman-módszer szolgálhat. Mindegy, mit képzelünk el Blake jövőbeli sorsának: egy 2. Batmant, a képregény-Robint vagy -Éjszárnyat: a lényeg a lehetőség, hogy egy kivételes valaki idővel Bruce Wayne nyomdokaiba léphet.

Még néhány gondolat, amit külön említenék. A cselekmény haladási üteme szokatlan, 4 részre elosztva így lehetne felvázolni: pár nap, pár nap, 5 hónap, pár nap. Az utolsó 40 perc pedig - noha átlagember nehezen képzeli el az utcai harcot benne - fokozottan katarikus. A színészstáb tagjai jelesre vizsgáztak fizikai felkészülésből, különösen Tom Hardy és Anne Hathaway. Bale pedig most is olyan Batmant alakít, akinek sikeréért lehet szorítani, legalább a második félidőben. Nagyzoló olvasatban azt is mondhatnánk, hogy a mai kor emberélet-központú jogrendjét reprezentálja, szemben a rideg történelmi szükségszerűséggel (Árnyak Ligája).

Látvány terén ismét pazar a felhozatal. A "Bat", a képregénybéli Batwing utódja igazán impozáns jármű, ideális helyettese a Batmobilnak, melynek ágyúval felszerelt albínóit aztán Bane birtokba veszi és szolgálatába állítja. A megszállásról és a társadalom reakciójáról pedig napestig lehet vitázni, hogy valóban így zajlana-e le. De tudván, hogy családjaik és ismerőseik általános és halálos veszélynek vannak kitéve, előbb-utóbb muszáj eljutni a fegyveres ellenállás tervéig.

Az USA-ban ez volt az év hivatalosan legvártabb filmje, konklúziója pedig éppcsak annyira nyitva hagyott, hogy a dinamika, az ígéretesség az utolsó perceiben is fennmaradjon. Jómagam azt remélem, hogy az évtized során a Warner Brothers stúdió újabb Batman-mozialkotást már nem kísérel meg életre hívni. De bármi is legyen a márkanév jövője: néhány egészen rendkívüli ember gyűlt össze, hogy megalkosson egy időtálló, modern mítoszt. Egy ember azért ölt maszkot, hogy másokon segítsen, miközben döntése visszahatásai nem okozzák szerettei kárát. Egy extrém alternatívát kínál arra, hogy mélyebb értelmet és nagyobb hasznot adjunk földi ittlétünknek, amíg tart.

A sötét lovag - Felemelkedésre 5-ös skálán súrolva, de megadom az 5 pontot. 

A kritikát egy talált zenevideóval egészíteném ki, az aurórai áldozatok emlékére. Talán a legmagasztosabb inkarnációja a figura eddigi zenetémáinak: