I. e. 10.000

Az amerikai köztudatban élő ősember-kép, a cro-magnoni ember hivatalosan ismert életmódja eleve nem nagy szám. Nem kecsegtet különösen fifikás cselekménnyel vagy karaktertervezéssel, ha valaki ebbe a korszakba akar ültetni egy közhihető sztorit. Tekinthetnénk a "10.000 BC"-re úgy, mint nagyszabású hollywood-i kísérlet, hogy a földtörténelmi jelenkor (holocén) mezsgyéjébe kalauzoljon minket. Ehelyett szinte rögtön egy száraz és vánszorgó hajszává penyhül, néhány szükségtelenül klisésített szörnyfilm elemmel toldva.  

Szóval: a "yagahl" törzs sámánja a végüket jósolja; erre érkezik egy kék szemű lány, Evolet, aki a jóslat szerint annak asszonya lesz, aki egyedül elejt egy mamutot. Vele együtt nő fel D'Leh, akinek apja egy nap örökre elment, hogy tegyen is valamit a jóslat ellen.
Rablók ütnek rajtuk, elviszik a gyönyörű Evoletet, így öszeáll D'Leh, riválisa, Ka'ren, a falu veterán harcosa, Tic-Tic, és a forrófejű kölyök, Baku, akinek - milyen eredeti - megölték az anyját a rablók. Útjuk kopár hegyvidéken, havas csúcsokon és buja rengetegen vezet keresztül. Közben kiderül, hogy a rablók egy fejlett országból jöttek, melynek ura egy isten. Az alávetett népek készek csatlakozni D'Lehékhez, így a túszmentő akció keresztes hadjárattá válik a gonosz Birodalom ellen.

Pofonegyszerű sztori, és ez részben a probléma. Feláldozza a kidolgozott mentalitást egyén és közösség szintjén, hogy egy lapos cselekményt nyomjon a torkunkba, ódivató és ködös ál-mitológiába ölöztetve. Erősen túlnyújtott, a 23. percében lezárva is ugyanaz a végkifejlet: fiatal ős-mai-ember elnyeri a lányt, + ő a vezér.

Oké, szóval először mégcsak látszatra válik hőssé, és utána kell majd megjárnia a rögösebb utat. De ez másodlagosnak tűnik azon szándék mögött, hogy festői tájakat mutatásával próbálják reprodukálni az ókorelőtti világ hangulatát. A narrátor szövegei sem segítenek ezen. 1. mondata, hogy nem minden történet éli meg az utókor, azonnal el van rontva, amikor a "kék szemű" legendájáról kezd titokzatoskodva beszélni. Ettől nem kelt komolyabb benyomást a történet, nem is segít nekünk, hogy beszippantson minket ez a képzeletbeli mese a régmúltba.

Akár 2007-ben is, én - európai fejjel - nem tudtam elhinni, hogy 12.000 éve mégcsak a dárda, a fakunyhó meg a hálóvadászat szintjén álltak elődeink. Még kb. 35.000 éve se, mikor megjelent a homo sapiens. Még a jégkori vidéken is védettebb és változatosabb életet feltételezek ahhoz, hogy egy törzs hosszútávon fennmaradjon, megéljen.
Paleontológia szerint stimmel, hogy létezett mamut, illetve a kardfogú tigris is. De mik azok a futómadár-szerű hüllők? Igen, hüllőknek nevezem őket, mivel csak félig-meddig hasonlítanak a hajdani óriásmadarakra. Melyek egyébként több tízmillió éve jelentek meg.

Ha a film szándéka az lett volna, hogy tudatosan felhalmozza ezeket a régmúlt fajokat, egy erős stilisztikai köntössel átfogja, és összehangolja egy állóképes sztorival, akkor el tudnám nézni, hogy nem korhű, vagy gyanúsan kis kevés egyedszámú az állatvilág. Olyan lehetett volna, mint afféle őskori 300. De nem: a movie szimplán preszhisztorikus klisékből építkezik, melyek külön-külön gyengék, együtt meg már röhejesek.

Nem csekély egót sugall Roland Emmerichről, ahogy elnevezte a főhősét: "D'Leh". Ez tipikus tükör-anagramma, ami fordítva a német "Held", azaz "Hős" szót jelenti. Waó; kíváncsi vagyok milyen nemzetiségű lehet a rendező úr...! És nyilván azt is jelölte ezzel, hogy a sztori nem Amerikában, hanem Eurázsiában játszódik. Hisz a végén D'Leh útja a sivatagi gúlapiramisok földjére vezet, melyek köveit mamutokkal húzatták fel. 

Mr. Emmerich: az "Ipkiss" név A Maszkból is anagramma: 2 tőszó megfordítása, amit "Kiss Up!"-nak szokás ejteni.

Nem is tudom hirtelen, melyik a nagyobb nonszensz: hogy egy mamut elejtésével válhat valaki a törzs hősévé, vagy ahogy D'Leh-nél ez megvalósul. Mikor a mamutok csordáját a vadászcsapat megtámadja, hálóval próbálnak egyet befogni. Az magával húzza őket, és az egyetlen, aki benne ragad, az D'Leh, csak hogy a nekirontó mamut belegyalogoljon a kint hagyott, felmeredt lándzsákba. A faluban ünneplik, és "nem magányos" többé. Aztán, mikor Tic-Tic szemébe mondja, hogy hazugság a diadal, amiért elnyerte a fehér lándzsát, és Evolitet. Tekintve, hogy ezt a hazugságot a törzsből mindenki más bevette, nem tud meghatni, mikor D'Leh-ben feltámad a lelkifurdalás. 

Hihetetlen, milyen gyenge ködösítésekkel próbálnak az alkotók misztériumot építeni a jagahl törzs köré. Ezek a kifejezések, hogy "a Fehér Lándzsa", "fehér eső", "négylábú démonok", "utolsó vadászat"... utolsó vadászat miben? 1 évben? 1 holdhónapban? Vagy kifejezetten a megjövendölt világvége előtt?

Talán túl korán térek ki a zárásra, egyedül ott találtam a 2 mozzanatot, amiről még tudok újat mondani. Az egyik: a birodalom istenkirálya alkut ajánl D'Lehnek: Evolitot a felkelés leállításáért. Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Fogunk egy dárdát, és olyan erővel hajítjuk el, hogy pár másodperc múlva belefúródik az Isten testébe, és meghal. "Ez nem is Isten!"

Pontosítanék: "Ez nem is antagonista!" Csak egy random negatív szereplőbábu, mint korábban az Evolitra sóvárgó rablóvezér, vagy a kopasz társa, akivel összekülönböznek a nő miatt.

A másik: Evolit feltámdása. Miután Evolit halálos sebesülést szerez, az őt felnevelő falusámán, Vén Anya feltámasztja.

Nem maga a sámáni feltámasztás ötlete zavar: Gerard Butler Attilájában az ottani varázsló, Galen szintén saját életerejét adta a főszereplőnek, hogy helyette ő halhasson meg. Ami inkább kiborító számomra: hogy Vén Anya erről honnét tudott? Szóval ez a természetfelettit ismerő anyó nemcsak végig pontosan látta és tudta, mi történt D'Leh-ével és társaival, de át tudta adni életerejét több ezer kilométeres távból a lánynak? Na persze...

Az állatok CGI-megjelenítése változékony lett: a mamutok még megfelelően lettek animálva. Sőt: a vadászatjelenet alatt bevallom, én nekik szurkoltam. De pl. a kardfogú mozgása már eléggé hamis. Államat kerestem, mikor fülembe jutott, hogy több mint 100 millió $-os költségvetéssel dolgozhattak. A tájképek szépek meg minden, de az egyhangú, butított és személytelen történetvezetés csakhamar megöli az élményt. A project mellől végig hiányzott a kellő ismeret és fantázia, amit a Rotten Tomatos 9%-os értékelése híven mutat. (Összehasonlításképp: A Maszk fia c. film ugyanitt 6%.)

1 pontot adok rá. Lepusztult, időnként lealacsonyító, megszórva pár rendkívül rossz ötlettel.