Jurassic World 3. - Világunalom

 

"SZENT KI–BA–SZOTT SZAR:

DINO–SZA–U–RUSZ!

JÉZUS–KÁM!

MI A FAAASZ??

:O

KIBA–SZOTT IS–TEN!

FASZA DÍ–NÓ–SZAR!

SZENT E–GEK! 

MI A FA–A–AA–AAA–SZ?!"

:\

 

(Az eredeti versike: www.youtube.com/watch?v=428IyxSfsls )

Kihalásra ítélte a Világuralom a Jurassic-szériát. Sejtettem, hogy – amilyen lusta, túlfizetett idióták a mai szkriptírók – ez lesz az immár dupla trilógia leggyengébb darabja, de ez mindent alulmúlt! Los Angeles ipara most már tagadhatatlan, hogy direkt törekszik a saját mítoszai kinyírására: tette ezt a Star Wars-tól kezdve a Terminátoron át a Star Trek-ig szinte minden legendás IT-vel (Intellektuális Tulajdonnal) az elmúlt 5-6 évben. 
 

Dínóhéjban a sztori: Owen és Claire a klónkislány Maisie Lockwood-dal éldegélnek erdei elszigeteltségben, amiből a 14 éves lánynak már elege van. Erre valakik elrabolják, és a Biosyn vállalathoz vitetik, mert ott génjeit tanulmányozni akarják. A gigacég rovásán van még egy dínógénekkel felturbózott sáskafaj, melynek szapora rajai elkezdték pusztítani az ország belterületeit. Ennek kapcsán Dr. Ellie Sattler előássa két régi ismerősét, Alant Grant-ot és Ian Malcolm-ot, hogy kicsit körbeszimatoljanak. Nekik és a lány után jött Owen-Claire duónak kell valamit kiötlenie az újonnan kitörő krízisre.
 

Sam Neill mintha az összes humán- és dinokarakter nevében mondaná egy jelenetben: „Ez nem rólunk szól.” Ez a darab ugyanis egyáltalán nem róluk szól: sem a Park és/vagy a World részről részre satnyuló fő figuráiról, sem az istenverte sárkánygyíkokról, akik persze új fajokat kaptak, de figyelmet azt nem. Ez NEM egy valódi Jurassic-mozi: a dinoszauruszok – sőt az emberek is – nem pusztán eldobható díszletbabák a feszültségsteril akciópercekhez, de egyáltalán nem is róluk szól az egész! Colin Trevorrow rendező és társai undorítóan ostoba és zagyva, semerre se tartó szálakból fontak egy nagy gombolyagot, amivel aztán unottan elszöszmötöltek. 
 

Külön vérforraló a forgatókönyv dínófóbiája, ha azt vesszük, hogy ez már a közeljövőben játszódik: a dínók rászabadultak a világra, szétterjedtek és élőhelyeket sajátítanak ki a mai kor faunájától, meg persze a mi debil civilizációnktól! Ez az ígéretes felállás adta a rohadt gyenge Bukott birodalom 1 nagy érdekességét a végén: hogy a következő részben majd ezt az állapotot láthatjuk kibontakozni! Tökhülye okból következett be, de attól még ez – plusz a régi színészi nagy hármas visszahozása – okot adott várakoznunk!
 

Ezt a filmet történetileg NEM érdeklik a dinoszauruszok! Ez a kegyetlen igazság! Hiába mutatják az elején Owen idomított raptorját és annak új kicsinyét, "Bétát"; hiába az NatGeo-szerű képsor a dínók szabadban történt befogásáról – mintha csak vadlovak lennének –, vagy a szegényes eladásukról a fekete piacon: a mű következetesen tojik rá, hogy róluk szóljon! Esélytelen, hogy itt súlyuk, következményei és figyelemigényük szerint foglalkozzanak egy ilyen – ha hajlandók vagyunk picit belegondolni –világméretű katasztrófahelyzet szövődményeivel, vagy egyáltalán magukkal a dinoszauruszokkal! Puszta mutogatásukon felül semmi közük a saját trilógiazáró felvonásukhoz; állandóan és végig érezni lehet, mennyire nem is őköréjük épült ez az egész!

Teljesen kiherélték, majd el is dobták azt a kézenfekvő konfliktus-forrást, ami a 6 film logikus, izgalmas tematikai megkoronázása lehetett volna: egy apokaliptikus világégés beköszönte az őshüllők és az emberek-állatok mai világa, ökoszisztémája között. A tökéletes káosz. Amit viszont helyette összehánytak, az... hogy is hangzik Ian híres megjegyzése? „Ez egy szép nagy rakás szar.” És az a röhej, hogy az ehelyett kapott pótkonfliktust, a kismilliomodik vállalati összeesküvős sablont is sikerült kasztrálniuk: oda se figyelve dobálózik a forgatókönyv olyasmikkel, mint a klónozás, a géntérkép, a mesterséges mutáció vagy a partner nélküli utódlás. Az elemi őszinteség és elhivatottság hiányzik teljesen abból, ahogy a készítők ezt mind behajigálják a nézőnek – mintha koncokat dobálnának egy értelmi fogyatékos kóbor kutyának.

 

A „sztárerő” sem ad mentőövet. Nem elég, hogy a régi és új trilógia szereplői közt 0 a kölcsönhatás; nem elég, hogy figuráik jellembéli mélységét valahol a Gondos Bocsok és a Gumimacik szintje között tartják befagyasztva, de 1 normális mondatot nem hajlandók az írók a szájukba tenni! Jeff Goldblum bexanaxolva motyog a fekete bőrdzsekijében, szegény Sam Neill is csak téblábol, hála a fakezű rendezői útmutatásnak. És emberek! A minden eddiginél baltaarcúbb Chris Pratt szuperképességre tett szert két rész között: már több tonnás vadidegen dögöket is azonnal le tud szelídíteni az idomári kéztartásával. Végül azt márcsak érinteném, hogy Dodgson, az ügyeletes megalomán tech-mogul-sztereotípia akkora sík hülye, hogy sokszor azt se bírja követni, mi történik körülötte.
 
 

Húsz éve egy okos szóváltástól sem visszariadó, emészthető szörnyes kalandtúrát kaptunk Jurassic Park néven: izgalmas volt és a rácsodálkozás élményét nyújtotta nekünk a mitikus óriások birodalmában. Számos hibája, hiányossága azonban megannyi elszórt csapdának bizonyult, melybe folytatásai mind-mind beleestek, egyik jobban, mint a másik. 

A Világuralom már a teljes megadás, a nézők nyílt hülyének nézése: nini, emberkék! Dinoszauruszok! Lehet nyitni a pénztárcákat…! Ez nem az az eset, hogy a készítők „nem próbálkoztak elég keményen”: ez az, hogy „föl se akartak kelni az ágyból”: "hatodik résznek" csináltak egy sci-fi-klisékkel felelőtlenül hadonászó, félrevezető hulladékot, melynek lila gőze sincs az emberek és állatok természetéről, és fütyül rá, hogy bármilyen téren méltó legyen őséhez, vagy hogy legalább egy arasznyit megmozgassa az ember fantáziáját.

A Jurassic World – Dominion 1/5-öt kap tőlem. Ostobaságánál csak az előzetesének cinizmusa nagyobb, hogy ez bármiféle "epikus végkifejlete" lenne bárminek is.   

De azért tessék: ingyen reklám a film belsejéből: