2012. augusztus 16., csütörtök

Az ötödik elem



Az ötödik elem egy nagyon szokatlan alkotás. Vad, bizarr és tempós mozi, tudatos látványorgiával a jelmezek és a számítógépes effektek terén. Elsősorban ez egy sci-fi vígjáték, de a külseje inkább hasonlít egy fékevesztett képregényadaptációra. Meg se próbálja komolyan venni témáját vagy eseményeit, ehelyett kigúnyolni törekszik legalább 2 zsáner kliséit, bevett sablonvonásait. Nem egy elmés vagy ambiciózus mű, de viszonylag szórakoztató.



Nem kedvelem Milla Jovovich-ot, mint színésznőt, ezt leszögezem. Már sokadik filmjét taglalom, amiről utólag megtudtam: valamelyik férje rendezte. Ez volt az első főszerep, amit kapott, és máig szokása férjdirektor keze alatt dolgozni. Ennek ellenére: ebben az esetben meggyőzött. Az ötödik elemben tényleg sikerül átlényegülnie azzá a karakterré, akit a szkript szerint is alakítania kellene. Ugyanezt nem mondhatom el későbbi alakításáról Jeanne d'Arc-ként, alig két évvel később.

Luc Besson maga találta ki a különös nyelvet, amit maga Az Ötödik Elem, Leeloo használ. Beszéd közben Jovovichnak fenomenálisan pörög a nyelve, mintha tényleg ezzel az anyanyelvvel született volna. Amennyire tudom, nem valódi nyelv, nincsenek nyelvtani szabályai. Ezért - és mert a film eleve abszurd és véletlenszerűnek tűnő elemekből tornyozza ki történetét - én is megpróbálok valami hasonló stílusban írni vázlatot a cselekményéből:

5 0 0 0     é v :     V é g s ő      G o n o s z .     E l l e n f e g y v e r     E g y i p t o m b a n ,     5      e l e m b ő l     k e l l     c s in á l n i .     M o n d o s h a w a n      U F O - f a j     j ö n     é r t e     I .     v h .     m i a t t . 
+ 3 0 0     é v :     i t t     a     G o n o s z !     T ü z e l n e k     r á :     c s a k     n ő     t ő l e .     M o n d ó k     j ö n n e k ,     k i n y i f  f a n n a k .      F e g y v e r g y á r t ó     Z o r g     a z     5     e l e m b ő l     4 - n e k     a     k ö v e i t     a k a r j a .     A z     5 . - b ő l     l a b o r b  a n     e g y     c s i n i ,     c s i r i c s á r é     c s a p z o t t     c s a j t     c s i n á l n a k ,     c s a k     m e g s z ö k i k .     M e g l e l i     é s     s z ö k t et i :     K o r b e n     D a l l a s     r ö p t a x i s     é s     e x ő r n a g y .     I d ő v e l     e l m e n n e k     e g y     k o n c e r t r e     a     4     e l e m é r t ,     m e g m e n t e n i     a     v i l á g o t .     U t á n u k     m e g y     Z o r g ,     M a n g a l o r - f a j ú     e x b é r e n c e i ,     + C o r n e l i u s     p a p     ++ a      s e g é d j e ,     +++ C h r i s     T u c k e r     ( e g y     d a r a bi g ) .


A történetbe nem fogok analitikus mélységekbe menni: saját elnagyolt törvényszerűségeit betartja, van benne törekvés az eredetiségre, szóval van benne energia és erőfeszítés. Főleg a könnyedség és humor kapja prioritást, nem a történet, vagy azok, akikkel az megesik. Bevallom, nem egy esetben érződött fárasztónak, amikor például Dallas a Leeloo beszélte nyelvvel tréfálkozik. A komédia a szituációkból ered, nem a szóviccekből.
Vígjátékoknál ragaszkodom hozzá, hogy legalább 2 kedvelhető és/vagy életszerető szereplő legyen a fontosabbak között. Leeloo nemcsak feltűnő, de viszonylag érdekfeszítő karakter: sajátos, értelmes, és a jó értelemben zavarbaejtő. Bruce Willis Korbenje pedig gyakorlatias és kijózanítóan cinikus, mint sok másik figura, akiket Willis eljátszott. Mindkét főszereplő egyszerű észjárású, de nem arrogáns vagy képmutató. Mindketten kerülik a mellébeszélést, vagy ha valakik túl nagy feneket kerítenek egy problémának - mégha a világvégéről van is szó.
Miután a Végső Gonosz ártalmatlan miniégitestté avanzsált át, az elnök maga jön másnap köszönetet mondani nekik. De vajon Dallas és Leeloo meghatódottan vagy vigyázzban állva fogadja majd a megtiszteltetést? Nem bizony! Helyette önfeledten enyelegnek egy regenerációs kamrában.


V. Cornelius alakja akár Obi-wan-paródiaként is felfogható. Olyan ügybuzgalommal akarja megmenteni a világot, hogy Dallast nem tartja érdemesnek, hogy segítsen. Amikor ő kereste meg a papot, hozta el a lányt, aki az emberiség egyetlen reménye! Na és? Ő meg az Elem nyelvének ismerője, akinek őse 300 éve feladaba kapta átörökíteni a Mondoshawanok tudását. Teljesen megérdemelten hagyja majd ott Leeloo és Dallas a reptéren.

Ha Jovovichról azt írtam, hogy "nem kedvelem", akkor     C h r i s     T u c k e r     meg egyenesen viszolygással töltött el a képernyőn. Direkt nem nevezem Tuckert az itteni karakterén, mert az nem karakter, amiként itt láthatjuk őt: ahogyan énekel kornyikál; ahogyan a hangját csavargatva fecseg; ahogyan kiguvvadt szemekkel és béna frizurával szökell, vagy ahogy, nos, "kielégít" egy stewardess-t. Nem elég, hogy égen-földön semmi szerepe a sztoriban, de mindegyik jeleneténél annyira ökölbemászó és harsány ripacsként viselkedik, ami egyszerűen kibírhatatlan. Edward Nigma mozis inkarnációja teljes értékű karakternek tűnik ehhez a pasashoz képest.


Gary Oldman Zorg-ja számomra tipikus élő karikatúra, aki a Végső Gonosz legfőbb szolgálja. Cseppet se tartom vicces figurának, de a filmbéli funkciójának megfelel. Egy legfőbb szolga gyakran szokott lenni a sci-fis főgonoszoknál, és azok elé hatásosan állít görbe tükröt (ellentétben pl. a zűrhajó Darth Vader-paródiájával). És magamtól mégcsak rá sem jöttem elsőre, hogy Oldman játssza a szerepet, ami mindenképp a színész javára írható.




A prológusról még nem szóltam. A múlt századi Egyiptomban játszódó, 5-6 perces szcéna egyik régi filmes kívánságomat teljesítette: nevetséges fényben tünteti föl a régészeti kalandfilmek egyes kliséit. Olyanokat, mint a szaktekintély professzor, a kalandvágyó ifjú, a felsőbb világból származó lény és technika.
Nos, itt a professzor a felfedezés küszöbén elájul, így a gyáva (vagy inkább beszari) ifjú pisztollyal lihegi, ők ölték meg, ők ölték meg! Az idegenek, bár mondandóik alapján tényleg hisznek a békében, a templomban ragadnak, egyikük keze pedig elköszönéskor ott ragad a bejárat falánál, és ahogy a Végső Gonosz jöttekor kiesnek a cselekményből, az nekem legalábbis, vicces volt.

Látvány... vizuális ingerekben nem szűkölködik a film. Az űrbéli fémlények, a Mondoshawmanok lettek még egész eredetiek benne. A Végső Gonosz pedig semmivel se több, mint azt a neve alapján gondolnunk kellene. Mitől Gonosz? Mert ilyennek jött létre. Mitől ő a Végső Gonosz? Mert mindent elnyel, és csak növekszik általa.
A jövőbéli város képe, a szoros légi forgalommal és otthoni berendezésekkel elvárható kellékek egy sci-fi-ben, ami egy képregényfilm benyomását kelti. Sok képregény-adaptációnál látni hasonló álmodern jövőképet, mint mondjuk a Tank lány, vagy a Dredd bíró. De azoktól valamivel talán igényesebb.


Az ötödik elem valóban eredményes abban, hogy egy zsengébb sci-fi-nél várható jövővíziót hatásvadászan, sőt olykor röhejesen állítson be. Bármilyen abszurd ez a XXIII. századi világ: azt a pár szabályszerűséget, amikre a cselekmény, az események lánca épül (az 5 elem működése, a Végső Gonosz természete, stb.), nagyrészt azért betartja. A poénok is kb. felearányban ütnek, a lendület folytonos, a 2 legfontosabb karakterért lehet szorítani. 
A "mesteri" jelzőtől azonban távol áll. Egész kreatív külsőre, ez igaz. Viszont többször átcsap a másik végletbe, és a látványelemek használata puszta virtuskodássá válik. Kifejezetten távolságtartó mű: hiába kedvelhető úgy-ahogy Dallas és Leeloo figurája (mint mikor Leeloo az emberiség háborús múltjáról vitázik vele), az egész filmen egyfajta sterilitás, a bármiáron kizökkentés szándékát érezni. Épp mikor már az ember kezdene szorítani hőseinknek, leesik, hogy az emberközeliséget is kerüli ez a movie. És azért a csattanói annyira nem sziporkázóak, hogy ezt a luxust megengedhesse magának. 



Közepesre lövöm be a film értékét. Nem egy hétköznapi darab, de sem a humor, sem az emberek nem elég valósak, hogy érdekeljen a hajsza kimenetele.

Nincsenek megjegyzések: