A sziget

"Vakok vagyunk, ha tényleg létrehoztak egy klón-hadsereget, és mi nem tudtunk róla."

(Star Wars Epizód II.)


 

A sziget Michael Bay rendező kézlenyomata a sci-fi-utópiák utcájában. Ezt a kész mű milyensége sugallja: nem próbál látvány, forgatókönyv, témakör vagy bármi más filmalkotási szempont szerint hozzátenni korábbi, hasonló művek üzenetéhez, újítást vagy legalább újdonságot hozni bármilyen műfajba. Egyszerűen egy olyan utópia-akcióthriller, amit kimondottan Michael Bay forgatott, kimondottan Michael Bay-es stílusban.

"Michael Bay-es stílus" alatt ezeket a bevetett fogásokat értem:

• Naplemente ábrázolása nagytotálban;
• Fémes színárnyalatú képsorok;
• A kamera sebes forgatása révén pátoszivá (próbálni) tenni tájképeket;
• Sportautók és csúcstechnikai járgányok roncsderbije a nagyvárosban;
• Időnkénti bárgyú arckifejezések és egysoros menő-dumák.

Nem mondom, hogy ezek okvetlenül rossz eszközök, de aránytalanul nagyobb a hangsúly a látványvilágon, mint magán a sztorin. Arról van szó, hogy sztereotípiákat rángatnak zsinóron, hogy arra minél több autósüldözés, futás és tűzharc legyen felfűzve. Bármilyen modern külsejűek a vállalat computerei, a látvány önmagában csak a mozi héja. 

És meg kell, hogy mondjam: AZ a látványvilág külön sem nyűgöz le. Egyáltalán nem kreatív, vagy innovatív. Az autósüldözések során nemcsak bántja a szemet a rengeteg visszatükröződő napfény és a sárgás-barnás árnyalatú színek a külvilágban. Bay és gárdája annyi mindent törnek össze, ami egy idő után egykedvű, monoton, és hiteltelen. A város vezetése szó nélkül tűri, hogy így lerombolják? És mindennek a tetejébe a két szökevény, akik a káosz közepén iszkolnak, komoly sérülés nélkül megússzák? Ahogy esnek, vetődnek és zuhannak többtonnás konstruálmányokon a lenti tömegközlekedésbe?

Ahogy egy történetmondó se kerülheti meg az expozíciót, én se most az ismertetőt. Egy fullsteril álvilágban élnek klónemberek, teljes fizikai és szellemi izolációban. Egyikük, Lincoln-6-Echo rájön, hogy életük egy nagy hazugság, egy Jordan-2-Delta nevű egyeddel megszökik, és megkeresik Lincoln eredetijét. A főgonosz Dr. Merrick fejvadászbandát küld a 2 "termék" visszahozására, mialatt ők a titok teljes nagyságát próbálják feltárni.

Az Én, a robot, illetve a kaminói klónozótelek óta nem láttam ennyire műízű és fantáziátlan jövőképet. Dr. Merrick komplexuma hagyományos értelemben vett agymosoda. Falanszteri szigorral felügyelt, uniformizált világ, ahol mindenki csak fehér dolgokat hordhat, a legkisebb érzelem vagy testi kontaktus fenyítést, mindenféle injekciókat, sőt könnyen likvidálást vonhat maga után.
Ezek a klónok azért léteznek, hogy ha itt az idő, megöljék őket és szerveik azok rendelkezésére álljon, akikről készültek, és mindezt egy égi áldásnak beállított procedúra illúziója mögé rejtik. A fedősztorijuk, hogy néhány szerencsés bentlakót kiválasztanak a Szigetre, az egyedüli nem sugárszennyezett helyre a világon.

Minden hatásvadászat ellenére is átszivárog valami szívszorító ebből a felállásból. Bár egyértelmű, hogy ez a világ hamis, ahogy az értelem minden szikráját elnyomják, majd el is tiporják, nem hagyja hidegen a nézőt. És Lincolnt se: amikor látja egy gyerek születését, és anyját kivégzik, majd később Jordannel látják az emlékkreáló programot az alvó egyedek tárolókapszuláinál, az horrorisztikus.

Ezek a film legerősebb pillanatai, és a szökés utáni akciómaraton sehol nincs hatásában ezekhez képest. Ha én is lemondanék a szabad gondolkodásról, ahogy Merrick a klónoktól (és Bay a nézőktől) elvárná, "oda-meg-vissza állati szuperfilmnek" tudnám titulálni A szigetet.

Tudom, hogy ez "pop-corn" mozinak számít, de néhány kérdést így se ártott volna tisztázni a klónok otthonával kapcsolatban. Egy az: honnan van a bevétel? Valószerűtlennek tartom, hogy néhány gazdag befektető magán-utalásaiból telne minderre. A film 2005-ös, és 2019-ben játszódik. A külvilág szinte ugyanaz, mint ma, de közben egy multicég legalább százmilliárdnyi összértékű berendezéssel tömi tele a komplexumát, napról napra makulátlan állapotban tartva. És ez mind illegális, amit a személyzetet is drágítja. Hogy marad ennyi kiadás után profit a főkolomposoknak?
Gazdaságosabbnak tűnik az, ha fel se ébresztenék a klónokat, csak lehűtve tárolnák őket, mint a Knight Rider 2000-ben a bűnözőket. Vagy mi lenne, ha a szerveket eleve külön klónoznák és tárolnák? Ha elég fejlett a technika embertömegek klónozására, külön szerveket évekig tárolni miért volna kizárt? Akkor nem kell a "kényelmükre", a nekik kreált mesevilágra pénzt kiadni.

Egyértelmű, hogy Bay nem gondolja végig, miről szól a saját produkciója. Ez a "tartsuk ovis szinten az alanyt" elgondolás - bár tényleg sokkoló, és erősen hat átlagember értékítéletére -, a 2000-es évekre már klisé. És ha a szökés utáni eseményeket nézzük, hamar leesik, mi az egész történet rendeltetése: ürügy, hogy Bay újabb ackiózúzdát toljon a kevésbé igényes nézők elé.

A film során kiderül, hogy a klónok egyik gyártósora, az Echo - aminek Lincoln is tagja - idővel visszaemlékezhet az eredeti személy tudására. Ez okos ötlet, viszont ugyanennyire előrelátható is a probléma. A klónok értelmesek, bármennyire szeretné Merrick, hogy pusztán "életbiztosítások" legyenek, akiknek "nincs lelke". 

Semminek nem lehet felmérni, mekkora anyagi vagy erkölcsi vonzata van, akár a létesítmény, akár a bennlakók, akár majd később a város rombolása kapcsán. A városba azután az úti katasztrófa után a katonaság behívása lenne indokolt, nem az, hogy a rendőrség nem indít kivizsgálást az ügyben. Mindig dühít, ha ilyen volumenű konfliktusnál passzív a társadalom, amikor az egész ügy szinte az orruk előtt zajlik, különösen az autósüldözések alatt. Az akciójelenetek kezdetben valóban ütősek, elismerem. De miután a futurista motorjárművek felbukkannak, az egész egy videójátékká válik, amit a nézők nem tudnak játszani.

Karakterei a filmnek csak elméletben léteznek. És ezt már végképp nem lehet arra fogni, hogy a klónok ilyen agymosottak, a külvilág olyan közömbös. A menő színészek szerződtetése sem segít, ha a szereplőknek nem írnak személyiséget. A mellékszereplőkről épp ezért nem érdemes bőven írni; Scarlett Johannson pedig minden igyekezete mellett is csak az aktuális "hot-chick" (="forró csirke") szerepére van redukálva, aki a végén a szabad klónok tömegei között jutalomcsókot adhat a főhősnek.

Kedvelem Ewan McGregort az itteni szerepében, és bár a jelleme cseppet se fog meg, a karakter improvizálókészsége nem rossz. Mikor Jordan és Lincoln-6 megtalálja eredetijét, Tom Lincolnt, a férfi kijátssza őket, kettejük közül találomra lelövik az egyiket, és a klón most az eredetiként elsétálhat. 
Számíthatott volna erre az árulásra - márcsak Tom nyájas vigyora alapján is -, de ettől még nem ostoba, sőt a mű legokosabb szereplője. Lincoln tudja, hogy idővel rájönnek a cselre, de nem akar egy életen át menekülni. Addig nem zárhatják le az ügyet, míg az a burokvilág, ahol oly sok társukat csendben kivégezték, létezik. Izgalmas volt látnom, hogy meddig sikerül megtévesztenie Merricket és az embereit.  

Istenkém, Merrick... Ez a karakter Michael Bayt magát reprezentálja számomra. Önámító, egója a csillagos eget verdesi, cinikus és indokolatlanul akarnokoskodó. Bizonyos értelemben ő is burokban él, mint a teremtményei: nem fogja föl, hogy a klónok agya mitől fejlődőképes: mert kész emberek klónjaiként ők is kész emberek, hiába az agyprogramozás. Mint írtam: ha csak külön szerveket tárolna, olcsóbb lenne ez az ő titkos üzlete, és valószínűleg a befektetőinek is. 

Nem találok semmi drámait abban, ahogy Merrick végül megfizet a titkos genocídiumáért. Amikor Lincoln visszatér, és zűrzavart okoz, a doktor egy eszelős hülyegyerek stílusában akarja megölni: "Én adtam neked életet! De el is vehetem!" Nem, ez így nem az önkényes teremtő kegyetlen arroganciája, hanem csak szánnivaló hőbörgés egy papírmasé karakter-kivágástól.

Az antagonista ambícióinál csak Laurent, a néger fejvadász pálfordulása erőltetettebb. Arról beszél egyszer, hogy egyszer őt és hozzátartozóit fizikailag megbélyegezték, és a háború egy idő után csak üzlet. Megint egy elszalasztott tárgyalási pont a cselekményben: a párhuzam a mai megbélyegzés és a klónok azonosító jelzése között.

Nem vagyok meglepve, hogy premierje idején a film bukás volt. Belegondolni is rossz, mennyi ötlet- és témalehetőséget dob ki az ablakon szokványos akcióorgia és hatásvadász díszletek prezentálása kedvéért. Mennyire manipulálható egy társadalom? Mennyire zárható ki a külvilág technológiai eszközökkel, illetve tehető irányíthatóvá egy emberi individuum elméje, ahogy látja a világot?

Ha a klónok pár év múlva történő likvidálásra születettek, a likvidáló eszközt beléjük is építették volna. Nem hiszem, hogy jelentős pénztöbbletet okozna a költségvetésükben. Az is érdekes, hogy - a látottak alapján - a sajtó 2019-ben nem létezik: mindenki teljes nyugiban van vele, hogy 2 menekült és egy cég bérencei szétromboltak egy fél nagyvárost. És senki soha nem szimatolja meg, hogy egy nagy bunkerszerű épületben egy egész hadseregnyi klónember létezik. 

A sziget más sci-fi-kből és thrillerekből átklónozott elemek steril elegye. Jóindulattal is csak gyengének tudom titulálni, méltatlan egy olyan normális színész karrierjéhez, mint Ewan McGregor.