Rocky II.

Stallone filmjei közül legtöbben az első két Rocky-mozit tartják nagyszerű és kimondottan érzelmes alkotásnak. Mindkettőt anyag siker, hatalmas népszerűség és kritikai elismertség övezte. Ám ezek csak bíztató előszelek annak, aki nem ezeken a produkciókon nőtt föl; épp ezért könnyen lehet, hogy a véleményem savanyúnak fog hatni, főleg Stallone rajongótábora sőt a sport kedvelői számára. De igyekszem jól körülírni, miért gondolom azt a filmről, amit.

Bár a Rocky 2. 3 három évvel később készült, nem igazán folytatásnak érződik. Sokak szerint inkább olyan, mintha - ahogy pl. a donneri Superman I. és II. - egyetlen nagy történet 2 szelete közül a másik volna. Egy ideig én is annak láttam - és nem azért, mert az első 5 perc a korábbi meccs vége, egy az egyben odavágva! Kimondottan az újonnan behozott ötletekre figyeltem:

1. hogy Rocky Balboa aluliskolázottsága megbosszulja magát a munkaerőpiacon;
2. hogy családapává válik, és ez tovább nehezíti megélhetését;
3. hogy Mickey, az edzője milyen edzéstervet állít össze neki (pl. csirkekergetéssel fejleszteni a fürgeségét).

Mégis: az én ízlésemnek túlzottan hasonlít a két film cselekménye. Egy Rocky kaliberű film 2. része már eredetibb, lendületesebb kellene legyen, mindamellett, hogy idő hagy a jellemek és szálak kibontására. Ekkor már ott állt példaként a Star Wars IV. része, ami folyamatos fordulatai és gyorsabb vágása miatt végig szinten tudta tartani a figyelmet. 

A Rocky II. egész szerkezete szinte teljesen átfedi az I.-et:

1. Adott egy tapasztalt, egyszerű, humoros, amatőr bokszoló,
2. akivel a világbajnok, Apollo Creed nagyon meg akar küzdeni.
3. Az első félidőben egy lassan kialakuló/kiteljesedő kapcsolat Adriennel,
4. plusz a barátság Adrien testvérével, Paulie-val,
5. akinek a kapcsán egy húsüzemben megfordul (bokszolni/dolgozni).
6. Mickey arrogáns, és látszólag csak az érdekli, hogy Rocky feltétlenül üsse ki Apollót;
7. de Rocky reakciója miatt kicsit azért észhez tér.
8. Rockyt kétségek gyötrik az edzés elején,
9. aztán bekeményít, és gyakorlatozását a Művészeti Múzeum lépcsőinél örömtánccal zárja, lassított 2-3 zárómásodperccel a végén.
10. Veszekedés Adrien és Paulie között;
11. Adrien nézi a végső nagy meccset, és tekintetével bátorítja Rockyt;
12. A meccs persze kétesélyes, Apollo látszik, hogy előnyben volna, ám végül Rocky győz.

Sylvester Stallone mindenképp ismételni akarta a 3 évvel korábbi sikert, így a főszerep és írás mellett ezt már ő is rendezte. És nem rosszul: a végső bokszmeccs Creed ellen majdnem annyi feszültséget hordoz, mint az előző. Rocky, amint a kómában fekvő Adrien ágyánál virraszt, nagyon érzelmes pillanat. Mégis úgy érzem, az új dolgok, az eseménytörténet folytonossága és a zene ellenére az egész menete és végkifejlete túl zsenge és kiszámítható.

A tréningező Rocky nyomában futó gyerekhad aranyos kép, de ez az ismételt jelenet közel se olyan drámai, mint az előzményben volt. Ott az esélytelen sportolót láttuk, ahogy magára talált. Nem jókedvében ugrált a lépcsőnél, hanem a diadalmámortól: erőnlétét és pszichéjét először érezte elégségesnek, hogy győzelmet arathasson. Itt már vártuk, hogy végre komolyan vegye, és keményen eddzen. A cselekmény tényleg ott vette fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. Rocky tapasztalatai viszont nem; olyan, mintha elfelejtette volna a saját érzelmeit és tapasztalatait: "...hogy nemcsak egy értéktelen senki vagyok." 

Egy 30 éves ember igenis előre kellene lásson olyan problémákat, mint egy ilyen győzelem visszhangja. Rocky továbbra is hitegeti magát, hogy ő csak egyszerű bokszoló, akinek immár szemsérülése miatt fel kell hagyni a sporttal. Ez egy jó párhuzam lehetett volna: a tudatos vakságot választja, mert egy komoly ütés a fejre megfoszthatja a szemétől, az életétől. 

De erre a konfliktust elintézi annyival, hogy ő most visszavonul. Hová lett az a korábbi mentális hajtóerő a Múzeumnál? Élete perceire készült, a Nagy Esélyért bokszolta ki a lelkét. És a siker után nemcsak lelép, nemcsak drága órát meg jegygyűrűt vásárol Adriennek, de meglepi, hogy le van égve, és nem kap hivatali munkát, mikor érettségije sincs. Egyszerű lélek vagy sem, egy 30-as családfenntartónak ennél több esze lehetne!

Adrien a félénk barátnőből aggódó feleségbe megy át, amit utáltam. Értem, hogy félti férjét az orvosi diagnózis miatt... de ahogy ezt kifejezi, az inkább anyáskodás, mint gondoskodás. A két házas iszonyú sután keresi a közös nevezőt a kérdésben. Rocky mindhármuk jövőjéért mondott végül igent a revansra, Adrien meg csak ágál ellene.  

És kicsit túl jó időzítésnek tartom, hogy épp mikor valaki - Paulie - számon kéri rajta, hogy az ellenző viselkedése pszichésen gyengíti Rockyt, a lány összerogy, koraszülés és kóma.

"Temiattad fog megsérülni...!"

"Nem igaz! Ne mondj ilyet!"

Mindez pedig miután 8 hónapos terhesen dolgozott. Lehet, hogy nagyon szegények, de ahhoz képest azelőtt elég sokmindenre adtak ki pénzt. Akárhogy nélkülöz egy ifjú pár, a spórolásra, a családi körre épp ilyenkor van égető szükség, és tudni kell élni vele, kérni a segítséget. Tényleg a gyerekük születése meg egy kóma kellett ahhoz, hogy Adrien a férje pártját fogja?  

Apollo a másik főszereplő, akinek a viselkedése ugyan nem lóg ki a karakterből, mégis gyermetegnek hat. Első perctől azon handabandázik, hogy egy szerencsés amatőr - + a fél világ - azt hiszi, leiskolázta őt a ringben. Borzasztó gépies egy idő után azt látni, hogy nincs egyetlen normális párbeszéd a két ellenfél között: Rocky félközönyösen értetlenkedik, közben Apollo feszt őt szidja, személyesen és a médián keresztül, csak mert az egóját megtépázta a kudarc. "Én nyertem, de nem győztem őt le!"

Apolló magatartását csak részben tudom megérteni: talán tényleg úgy érzi, nem tett meg mindent a múltkor, hogy túl későn kapott észbe a meccs alatt. Valóban frusztráló egy vérbeli sportembernek gyűlölködő leveleket olvasni, ráadásul felesége és gyermekei előtt:

""Nem győztél le senkit és akárkit, aki tud bokszolni. Tudod, hogy a meccset megbundázták.""

"Ez Londonból jött: "Te nevezed magad bajnoknak? Hamis vagy! A meccs hamis volt! Végezz magaddal!""

A visszavágóról röviden: van benne intenzitás, és egészen jól koreografált - kivéve annyiban, hogy Rocky kissé túl sokszor hagyja Apollónak, hogy megüsse. Nem a reflexek és a sebesség fejlesztése volt Mickey edzéstervének a lényege? Nem ezen dolgozott? Örültem, hogy Balboa végül elnyerte a bajnoki övet, de korántsem adta ki ugyanazt a hatást, mint mikor korábban 15 menetet végigállt a világbajnok ellen.

A Rocky 2.-re 3/5 pontot adok. A túl sok visszahozott történetelem, a lassúság, illetve hogy a főszereplők látásmódja mennyire korlátolt, visszaránt attól, hogy igazán beleélhessem magam a helyzetükbe. Attól hogy a küzdelem tétjét tényleg ott érezhessem a szívemen és a torkomban.