Rocky IV.

Nem megindító, hány hollywood-i film őrzi a hidegháborús versenyszellemet?

Cinikusan értendő.



Nem a Rocky kapcsán tapasztalom először, hogy egy 4. rész az 1.-nek a rozoga imitációja. Home Alone. Superman. És még - ha nem számozást, hanem készítési sorrendet nézünk - a Star Wars is.

A Rocky IV. mindent be akar dobni, ami látványos és extrém volt a korábbi részekben:

• az első percek a korábbi rész katarzismeccséből (nyilván azt jelezve, hogy az új rész megint "emeli" a tétet)
• showműsor a bokszmeccsen Apollo Creedtől,
• párhuzamos mutatása a két edző félnek,
• jóbarát tragikus halála,
• Mrs. Balboa agóniája és beletörődése,
• kivételes tréning.

És persze: Sylvester Stallone, minden mennyiségben.

Formulát követő sorozattermékről van szó. Elkövet számos fatális hibát, amik eleve kudarcra ítélik az efektív sztorimesélést:

1. Nem tudja felülvizsgálni, milyen új dolgokat enged a filmbe, pl. a női hangon beszélő cselédrobot.
2. Sunyi módon saját rendezőjét és főszereplőjét, Stallone-t próbálja magasztalni, természetesen Rocky karakterén keresztül.
3. A cselekmény menete és összetevői teljesen a 3 addigi részre építkezik. És:
4. Aktuálpolitikai áthallásokat próbál klisés, propagandaélű felhanggal eladni.

Olyan kicsit, mintha összefoglaló "A kulisszák mögött" filmet néznénk. Rocky megint visszavonult, Apollo megint nem bír a fenekén maradni, megint feltűnik egy legyőzhetetlennek vélt ellenfél, Rocky pedig megint bajnokká válik, akit a média körbeudvarol.

Dragót sokkal inkább egy Mortal Kombal-játékban tudnám elképzelni, mint Rockyval ringben. Mi mindent is aggatnak itt rá? Szovjet, veretlen bajnok, genetikailag módosított, csontkomcsi feleséggel, és antagonista létére nem hagyja el 40 szó a száját a teljes film alatt! Lehet, hogy Dolph Laundren is Rocky-filmmel került föl a térképre Hollywood-ban, de itt sehogy sem lép túl az agyatlan verőgép szintjén.

Apollo halála a ringben hatásos pillanat: a rá jellemző show-műsor groteszk módon végül a földi léttől való búcsújává változott. Különösen miután megtiltja Rockynak, hogy bedobja a nevében a törülközőt, tudni lehet, mi lesz. Rocky a bajnoki övet tisztelete jeléül teszi fel ellenfele és barátja sírjára. Érzi, hogy saját élete egy szakasza is lezárult, hisz Apollo a múltja része, a bokszolói hírnevének kiváltó tényezője volt. Ezért is örültem, hogy kivételesen egyedül edz: Drago gépekkel és tudósokkal készülődik, míg Rocky a régi módon, a természetben.

Mellesleg: mókásnak tartom, hogy a film néhol akaratlanul is ferde szemmel néz a rendező egy-egy ötletére: Apollo a Balboák étkezésekor ledöbbent a cselédrobot láttán, illetve Apollo showműsorán Drago is eléggé elcsodálkozik a küzdelmük előtt.

A meccsről most nem írnék. Megkülönböztető vonása nincs az előző részek sorsdöntő pofozkodásaihoz képest. Illetve; 1 mégis akad, de bárcsak ne lenne. Rocky győzelme után a világbékéről szónokol. Súlyos malőr, Stallone dramaturgiai kihágása, hogy ilyen cilinderből húzott, álszent beszéddel próbálja ünnepélyessé tenni a befejezés hangvételét. Itt szinte minden Stallone-ról szól: ő rendezte, beleszólása volt az írásba, egyébként is ő játssza a dicsfényben tündöklő örökös hőst.

A temérdek reklám az, amit Rocky IV. jellegében a legellenszenvesebbnek tartok, és ami miatt átlagon aluli konstrukció ez a movie. Rocky itt már nem Philadelphia büszkesége. Hanem újabb élő hirdetőtábla az amerikai nemzeti nagyság mellett. Ez pedig azért komoly gyomros annak, aki az első részben épp a szerénysége miatt szurkolt neki. Annak, aki az egyszerű fickóért drukkolt, hogy bizonyíthassa, ér valamit. "Úgy néz ki mint egy zászló.", mondta ő Apollóra. Most őróla mondhatnánk ugyanezt.

Bármilyen szükségtelen, bőrlehúzó folytatásnak tartom, nem nevezem halva született darabnak a 4. Rocky-filmet. Sablonparádé persze, de a maga miliőjén egész szórakoztató és energikus, hasonlóképp, mint Arnold Schwarzenegger Kommandója.