Egy tiszt és egy úriember (Garni-zóna)

Richard Gere filmjei közül ezt tartom az egyik - ha nem A - legjobb darabnak. Kötelességről és vállalásról szól, arról, hogy egy embert nemcsak szavai és tettei, hanem már a szándéka, a jelleme is meghatároz. Ezek azok tükrében alakulnak ki a szokásai, fizikai beállítottságai, mindaz, amire mondjuk egy kiképzés során építkeznie kell majd.

A 2 főszereplő egyike, Zachary Mayo hihető alak, mentes a sablonvonásoktól és bárminemű idealizmustól. Jellemfejlődése szinte az alapok előttől kezdődik. Kisfiúként elpáholták az utcán, mert nem tudta megvédeni magát. Anyja öngyilkos lett, apja pedig züllött tengerésztiszt, aki folyton iszik és nőzik. Egyetlen karakterben sincs gonoszság vagy rosszakarat, csak jellemhiány, így az idős Mayo-ban is. Ezt érzi Zach is: azért lép a tiszti főiskolára, mert többet akar a léha dzsigoló életmódnál apja mellett.

Ifjabb Louis Gossett-ről nem sokat tudtam azonkívül, hogy hollywood-i színész, mielőtt láttam volna ezt a filmet. Nagyon örülök neki, hogy Oscar-díjat kapott Foley őrmester megformálásáért. Minden jelenete plusztöbbletet ad itt a produkciónak; Gere és ő fantasztikus párost alkottak minden közös jelenetükben.

Emil Foley szókimondó, kőkemény, de a szabályokat értelmük miatt betartató hajcsár: mindent elkövet, hogy a kadétokat tűrőképességük határára űzze, fizikai, pszichikai és mentális értelemben. Taktikája része, hogy nem rúg ki senkit, a "balfaszok" maguk kell kilépjenek. (Ezt az ötletet az első Rendőrakadémia is átvette később: ott is ugyanez volt  a kiképzők rostálási módszere.) Nagyon tetszik, hogy bármennyire is tűnik úgy, Foley sose csak a szívatás kedvéért szívatja az újoncokat. Tudja, hogy ha végeznek és 6 év múlva gépre szállnak, minden tekintetben ütőképesnek kell lenniük  - akár egy időközben kitört háborúban is helytállni tisztként.

Bár a mellékszereplők karakterrajza is életszerűre sikerült, a kiképző és a jámbor arcú Mayo között zajlanak a legfontosabb drámai pillanatok, ahogy az eredeti cím alapján is elvárnánk. Foley először csak egy tehetséges amatőrnek tartja Zach-et. Ám amikor leleplezi, hogy Mayo titokban új cipőket és egyéb holmikat szerez be pénzért, a hétvégén válogatott extra gyakorlatokat csináltat vele.

Ez így magában nem sokat jelentene, de a dialógusaik nagyon lényegretörőek. Foley a jellemének ezt az üzérkedő részét a romlottság jelének tudja be: Mayo csak szimulálja, hogy elszántan helyt akar állni. Kontrasztként Mayo-nak az egyetlen női újonctársát, Seegert hozza föl: folyton szidta, mikor a falmászás nem ment neki, de vele ellentétben önként marad hétvégi kimenőjén, gyakorolni: "Lehet, hogy nem csinálja végig a programot. Viszont több szív szorult bele; több GERINC, mint magába VALAHA IS !" 

Semmit nem találok sarkítottnak ebben a beállításban. Az emberek életszerű  ábrázolása se válik unalmassá vagy egyhangúvá. A cselekmény egyes szakaszai más-más problémával terhelik a szereplőket. Mayo a különtréning alatt beismeri, hogy csak ez a tiszti karrier ad értelmet az életének. Erőnlét és psziché nem elég, hogy megfeleljen; a hozzáállását kell átformálnia.

Nem arról van szó, hogy a karakter innentől szófogadó vagy mintadiák lesz, sőt: többször túl sokat kockáztat, ha úgy érzi, azzal kiáll valamiért/valakiért. Vakkantana egy mintadiák olyat az utcán kiképzőjének, hogy: "A kurva anyádat, te szemét!"? És egy simán "szigorú" oktató belemenne, hogy a végén egy menetelést felfüggesztve magánharcot rendezzen, csak mert a legbajosabb majdnem-végzős a kilépését kéri? Amit korábban épp Foley próbált kipréselni belőle?

Elhangzik, majd láthatjuk is, hogy a helyi lányok módszeresen vadásznak a majdani tisztekre. Csábítják őket, teherbe esnek, végül házasság, és egy életen át kitartják őket luxusban. Nem számít, hogy egy papírgyári üzemben görnyednek minimálbérért, és az se, hogy a fiúk tudják, mire megy ki a partikon a játék.

Lynette és Paula első ránézésre ugyanilyen nagyravágyó fruskák, modorral és igényekkel. Zach és legjobb barátja, Sid Worley komoly kapcsolatba bonyolódik velük, sőt: a 2 lány is megkedveli őket. A különbség Lynette és Paula között az értékrendben mutatkozik meg: Lynette tisztfeleség akar lenni, beutazni a világot. Nem zárkózik el azelől se, hogy eljátssza a büszke, terhes "katolikust", aki kész házasodni.

Ezt a számítását húzza keresztül Sid. Mikor megkéri Lynette kezét, sorba kapja a pofonokat: korábban Zach rávezette (jobban is, mint akarta), hogy a bűntudat vezérli az életét, így kilép. Lynette azt állítja: megjött a vérzése, majd mikor ennek dacára is elvenné, felvállalja, miről is szólt az egész. Aprólékos jellemárnyalás: itt már nem számít, mit tart Lynette fontosnak, sőt hogy volt-e terhes egyáltalán: a szava értéktelenné vált Paula előtt. "Isten irgalmazzon." "TE SEM vagy jobb...!" És azon pillanatban még nem is tudják, hogy Sid közben elkeseredetten fölkötötte magát.

Meglepetés volt az egyik mellékszerepben viszontlátnom azt a Harold Sylvestert, aki a Married with Children komédiasorozatban majd Griff-et alakíthatta. Az ő karaktere eleve házas, mikor bekerül a kiképzőprogramba; a "normális", simán megfelelni törekvő tisztjelölt.

Roppant tanulságos filmnek tartom a Granizónát, mivel az embereknek itt tényleg küszködniük kell, hogy jobb jövőt teremtsenek maguknak. Van, aki ha nagyon akarja sem válik alkalmassá, fizikailag vagy erkölcsileg. Van, aki megroppant a nyomástól, akár egy tesztszobában, akár az életben a felelősségtől.

Foley a legütősebb kiképzőtiszt-egyéniség. Akármilyen szivatós és bármennyire védjegye a szitkozódó modor, ő csak megőrli, mindennemű emberi érzelgősségtől mentessé teszi a jövő amerikai parancsnokait - és persze magát a filmet. A magyar szinkront kivételesen dicsérem: a trágár beszólásai a gyakorlatoztatások alatt borzasztóan szórakoztattak: "Látja a rovátkákat a pálcán, della Serra?" "Jónás Jani egy kurvapecér!" "Ne szemezzen velem, fiam!!" És még sorolhatnám.

Az utolsó előtti jelenetnél Mayo még látja motorjáról, amint az utánuk érkező osztálynak Foley ugyanazt a keménykedő dumát leadja. Ez remekül elővezeti azt, ahogy a frissen végzett Zach elmegy Pauláért a munkahelyére, és mint egy fehér ruhás herceg, a karjában elviszi, sejthetően egy új, közös életbe.  

A Rotten Tomatos 94%-ot adott erre a mozira. Én egy 5-öst.