Star Trek 8. - Kapcsolatfelvétel

Horrorfilmnek is beillene az első Star Trek-rész, mely már teljes egészében Jean-Luc Picard generációjáról szól, és az ő küzdelmükről az Enterprise-ért és a B. E. Föderációjáért. A Borg V'Ger mellett a kedvenc Star Trek-nemezisfigurám, sőt a valaha létezett 10 legjobb gonosz/ellenséges lény egyike. Így aztán persze alapból előnyösebb rajttal indul nálam a film a "pontszerzésben". Továbbá örömmel fogadtam, hogy a legtöbben - nézők és kritikusok is - ezt tartják "A nem ismert tartomány" mellett a saga legjobbjának.

Akiknek nem ismerős a borg: ez egy feltáratlan űrbéli tartományban élő, ismeretlen faj.
Illetve: faji gyűjtőmassza.

Nem tudni, hogyan, mikor és miből indult ki. Gép és szerves élőlény 100%-ban gépi jellegű egysége, összeforrva léteznek a hajóikkal, mint az élő alkatrészek. A legfélelmetesebb viszont eszközük a tökéletesülésre: minél több világ humanoid lakóit asszimilálni, és a borg teljesen külön-nem-álló új egységeivé gépesíteni. Minden világ újabb asszimilálandó borg-nyersanyag, akárcsak kultúráik tudása és adatai.
Röviden: egy óriási mechanikus parazita.

Az ismertető: A borg előreküldi kockahajóját a föderációs felségűrbe, hogy asszimilálják az anyabolygót. Minket. Az akciót súlyos harcok után az Enterprise meghiúsítja, de 2 utólépéssel tovább folyik a borg terve: egyrészt egy asszimilációs gépeket hordozó gömb menekül ki a felrobbanó kockából. Másrészt, mert a súlyos vereségük után ún. temporális, azaz időfizikai örvényt keltenek. Így a múlt egyik idősíkjába, 2063. áprilisára jutnak vissza, a 3. világháború utánra, hogy ott asszimilálják a még gyanútlan emberiséget.

Időutazás... Később a 2009-es preboot (=prequel-nak is betudható reboot) is használta ezt a sztorielemet, és nem tartom kizártnak, hogy innen jöhetett az ötlet. Valaki a fő idősíkból visszajutott egy korábbiba, és onnan mintegy újrakezdődik a történelem íródása. Ez egymaga kitölthet egy egész filmet, de rengeteg odafigyelést igényel logikailag. A Vissza a jövőbe trilógia pl. egészében arról szólt, hogy mikor, ki, milyen régre utazott vissza, hol babrálta meg a múltat, hogy a jövő neki tetszővé váljon.

A Star Trek 8.-ban azonnal ezeket a kérdéseket tettem fel az időutazás szó hallatán:

1. Miért nem használta már korábban a borg?
2. Miért nem utaznak egy még korábbi idősíkba?

1. Mert tökéletesen éntelenül, számítások szerint, kollektívaként cselekszenek. Mostanra számították ki, hogy indítaniuk érdemes inváziójukat. Nem tudni, mióta képesek erre, de eddig nem volt szükség időutazniuk (legalábbis olyan térségben, ami kihathat a föderációs történelemre). Ez csak egy 2. alternatíva volt, melynek használatát a kocka pusztulása tette indokolttá. Könnyebb lett volna mindjárt ezzel kezdeni, ezt emberi fejjel beláthatjuk. Azonban "gépi fejjel" nem indokolt, és - feltételezem - strapásabb is lehet időörvényben utazni, mint az űrben.
2. Miért épp 2063? Véletlen nem lehet, hisz Picardék szerint kimondottan akkorra irányították az útjukat, megakadályozni az első kapcsolatfelvételt idegen látogatókkal. A Terminátor-filmekben könnyebb volt kimagyaráznom a dolgot: a XXI. században még behatárolt, mennyire régre lehet visszautazni. Ezért nem Sarah Connor szüleit, nagyszüleit, stb. ment kinyírni a Skynet. De a Borg miért nem megy '63-nál korábbra? Tipp: mert az asszimilálható népesség ekkortájt tetőzik a még nem-föderációs korszakunkban, és már vége a 3. világháborúnak, ami azért szintén nehezítené a begyűjtést.

Mindezt nem hibaként rovom föl, mert igazából nincs jelentősége. Amíg az emberiség nem ismeri az olyan "igazi" csillaghajókat, mint amilyen az Enterprise lesz egy napon, addig akármikor éppolyan sebezhetőek és kiszolgáltatottak lennének a borgnak.

Aki a sci-fikben jártas, az nagyon hamar felfedezhet más sci-fi-műsorokból vett részleteket:

• Itt van ugye a Vissza a jövőbe: itt is a legkomolyabb konzekvenciái vannak az időutazásnak. Mihelyt a múltba kerülsz, a jövőd máris változik valamennyit.
• A borg 2063-ba (a 3. világháború utáni korszakba) lyukad ki, amiről az Űrháború: 2063 sci-fi-sorozatra lehet asszociálni.
• Látunk egy cameo-jelenetet a Star Trek Voyager holodokijától: a sorozat a forgatás évében kezdte tévés pályafutását, így érdekes volt látni, hogy eredetileg dr. Crusher eszközei között szerepelt a program.
• A Deep Space Nine-ból a Defiant csillaghajó, fedélzetén Worffal, aki egy ideje már nem az Enterprise-on teljesít szolgálatot.
• És - bár ez csak halovány hasonlóság - a saját űrhajójukon rájuk vadászó szörnyalak veszélye az Alient juttatta eszembe.

A 8. darab önmagában nézve kielégítően megállja a helyét. Nem feltétlenül kell ismernünk a TNG (Az új nemzedék) sorozatot, hogy kiigazodjunk rajta, kik a szereplők. Picit talán kopik emiatt az egyéniségük színe, hisz emberközelibbé tenné a Star Trek-et nem ismerőnek, ha kicsit többet tud a harcoló tisztekről. De ez egyiküknél se zavaró mértékű. Worfról kisebb utalásokból ki lehet találni: korábban az Enterprise-on szolgált.

A Star Trek Voyagert pedig talán jobb is, ha nem ismerjük, mivel őszintén szólva: több értelme van úgy. Itt a sztori abból indul ki, ami az első borgos TNG-epizód nyújtott: az akkor, 6 éve megismert borg, egyetlen gigászi kockahajó. Több kocka nincs, legalábbis így állítja be a Star Trek 8. cselekménye. Csak egy gömb alakú tartalékhajó létezik, aztán már az se. Az ügy fricskája kapcsán mégis ekkortól válik Picardék helyzete kiemelten veszedelmessé.

Ronald Moore és Brannon Naga nevére ezentúl figyelni fogok, mert fantasztikusan  szőtték a szálakat. A konfliktus természete nemcsak egyre kiélezettebbé, de személyesebbé is válik Picard számára, aki a movie egyértelmű protagonistája. 6 éve a Borg asszimilálta, legénysége azonban megmentette, és visszaadták régi önmagát. Ez máig kísérti. Először még úgy tűnik, hogy a kocka után a gömb pusztulása révén lezárhatja ezt a régi konfliktust.

A legrosszabb viszont az lesz, amikor maga az Enterprise, és Picard legénysége kezd lassan borgizálódni, így Jean-Luc és emberei gerillaharcba kell kezdjenek. Nemcsak, hogy jóformán szüntelen a feszültség a hajón játszódó jelenetekben, de a felállás is változik. Jean-Luc egy darabon a gyengélkedőre felhozott Lilyvel menekül. Ő annak a Cochrane-nek a segédje, aki a kapcsolatfelvételt és az ahhoz vezető pilótautat végrehajtja majd.



Újfent az írókat kell dicsérnem, mert miközben többször változik az ő és Picard közti nézetkülönbség az egész ügyről, a változás nem érződik légből kapottnak. A nő, akivel az elején még nem lehetett szót érteni, végül magát Picardot ébreszti rá, hogy elfogult lett. A borg lehet, hogy sátánian kegyetlen, és a kapitány nem akar az Enterprise-ról lemondani, mint sok asszimilált kollegájáról. Saját esetét nyilván kivételes mázlinak tudja be.
De a bosszú még a XXIV. századi, fejlett éntudatú embernél is természetes vonás, és igenis motiválhat egy jó parancsnokot. Első megtekintéskor aggódtam, hogy fogja Picard a filmben leírni saját korukat a XXI. századi Lilynek. Nem akartam, hogy közhelyes legyen a magyarázata. Ha elfogult szöveg kerül is a magyarázatba, annak szerepe lesz, mikor vitába kerül Lilyvel a hajó feláldozhatóságát illetően. Az is nagyon tetszik, hogy Jean-Luc nem hirtelen hasonlik meg, vagy hőköl hátra saját magától. Szavaiban és viselkedésében is lassan fogadja el: a félig borgizált hajóra csak az önmegsemmisítés várhat. És hogy végül mégse kerül rá sor, sokadik csavarként cseppet sem hatott erőltetettnek.

A borg királynő ötlete némileg súg arról, miként kezdődhetett a borg létezése. Ő is "A Borg", de másképp, mint a többiek. Ugyanaz a szerveződési forma ez, mint a hangyáknál, és a királynő épp ezért fejlettebb, kifinomultabb fogalmakkal rendelkezik. Nem annyira parancsol, mint inkább mobilizál, amikor utasítást ad egy asszimiláltnak. Önmagát így jellemzi: "Én hozok rendszert a káoszba." Tulajdonképpen az emberi tudásvágy és alkotókészség célja is részben ez. Még akkor is, ha - ahogy Kirk kapitány mondta a Star Trek - The Motion Picture-ben - az emberi tényező túlmutat a logikán.


A királynő kapcsán egyetlen dolog miatt ráncoltam egy ideig a homlokom. Ahogy Data csábítását kifejezi, az talán kissé túlzottan provokatív. Rendben: világos, hogy Datát nem szimplán asszimilálni akarja - mivel eleve android, nem is nagyon tudná -, hanem egyenrangúvá tenni magával. Tudja, hogy amannak az emberivé válás a célja, fejlettsége pedig alkalmasnak láttatja. Nagyszerű csavar, mikor kiderül, hogy Picard nem véletlenül hívta magát Locultusnak a borg kötelékében: ő volt az eredeti jelölt Data mostani szerepére:
"Az asszimilációm nem volt elég." "Többet akartál egyszerű borgnál! Egy emberi lényt, önálló tudattal. Hogy áthidalja a szakadékot az emberiség és a borg között. Társat akartál."

 

A legtöbb ellenvetést a mű kapcsán azokról a jelenetekről olvastam, amik a XXI. századi Földön játszódnak. Cochrane-nel kapcsolatban sokan túlzásnak tartják, hogy a Trek-történelem szerint nagy történelmi személy, hogy La Forge milyen lelkesen magyarázza neki, mivé válik majd, hogy emlékeznek meg róla, ő meg az elején szinte részeges hippiként ábrázolják.

Ez engem is zavarna így, ha nem illeszkedne egy hihető koncepcióba. Először is: az Elsődleges Irányelv, a be nem avatkozás elve eleve kiesik az ottlétükkel a múltban. Nem rémlik, hogy ezt említette volna bármelyikük, de a tetteik alapján igenis látszik, hogy mérlegelték a temporális örvény megnyílásakor. Ezután is minimalizálni kell a változást, de a fő szempont a borg legyőzése.

A másik: Cochraine ekkor még nem vitte véghez a nagy tettét. Egyszerű észjárású ember, aki nem ismeri a Rikerék által lefestett "hőst". De épp Riker maga hozza szinkronba a 2 hozzáállást egy közmondással: "ítéljen a történelem". A legtöbb igazán nagyformátumú ember a kollektív emlékezet révén lett hősalak, nem mert predesztinálva/programozva volt rá. Mikor a legénységbúcsút vesz Lilytől és Cochrane-től - felhasználva a legyőzött borg időutazásos technikáját - Cochrane a maga módján, de tisztességesen fogadja az első földönkívüli lényt... a Vulkán bolygóról.
:-)

"Emberibbé tett, mint azt lehetségesnek tartottam..."

Csodaszámba megy, hogy Johnathan Frakes, aki korábban egyetlen mozifilmet se rendezett (csak TNG-, DSN- és Voyager-sorozatrészeket), ilyen jó eredménnyel rendezte meg ezt a felvonást. Nem mindig sül jó ki belőle, ha egy főszereplő egyben rendező is: William Shatner Star Trek 5.-je katasztrofálisan rossz produktum lett, majdnem lejegelve az egész franchise-t. De Frakes jól boldogult: a vágói, írói, szövegírói és operatőri munka pedig kiegészíti azt a rengeteg odafigyelést, amit a sokadik Star Trek-movie megkapott.
Nem állítom, hogy még jobb nem lehetett volna. A film jórésze az Enterprise-on játszódik, és a Föderáció adásai is csak egy alkalommal hallhatjuk. Ha bármelyik komponens hibádzott volna, alighanem csak egy hosszú, folytatásos TNG-epizódnak éreztem volna a Nemzedékek közvetlen folytatását. Szerencsére nem így történt: a film 3 Szaturnusz-díjat nyert Legjobb Jelmez, Legjobb Férfi- és Női mellékszereplő kategóriában. Jerry Goldsmith-t is joggal tüntették ki a témazenéért: a valaha megkomponált legjobb soundtrack-ek egyikének tartom.


 A Kapcsolatfelvételre teljes pontszámot adok.