Star Trek 6. - A Fölfedezetlen Tartomány

Különös tendencia figyelhető meg a preboot előtti Star Trek-produkcióknál. Úgy tűnik, mintha mindig egy hézagosabb történetű, kritikusok felől letorkollt epizódot követne egy feszesre írt, többség szerint ütős Star Trek-movie. Vagyis hullámosan váltakozik a színvonal. Ez szerintem nem igaz, vagy legalábbis az 1. és 2. részre még biztosan nem. 

A leggyakoribb vélemény, amit másoktól olvastam, hogy a Star Trek 6. sztorija sok geopolitikai áthallást tartalmaz. A film 1991-ben jött ki, a Szovjetunió felbomlásának évében. Tényleg sok olyan elemet találni, amik a bolsevik megaország történetét juttatják az ember eszébe:

1. Adott egy nagy méretű birodalom, mely fegyveres jelenlétére támaszkodva kormányoz;
2. Politikai elítéltjeit munkatáborokban dolgoztatják, romos körülmények közt;
3. De a gazdaság már roskadozik a fegyverkezés finanszírozásától;
4. A Praxis felrobbanása, és ahogy egy klingon üzenet bagatellizálni próbálja, élénk párhuzam a csernobili atombalesettel;
5. Egy reformista államférfi tárgyalásokba kezd a másik szuperhatalom vezetőivel;
6. Kirk-öt és McCoyt egy Szibériához hasonló, halálosan fagyos vidékre deportálják;
7. A klingon Chen tábornok összeesküvése egy KGB-ügyre emlékeztet.

Ennyi hasonlóság után felmerül a kérdés: a Star Trek 6. - A nem ismert tartomány propagandafilm? Jogosan tartják a franchise legjobb darabjának, vagy csak nemzeti önméltatás egy sci-fi álcázó berendezése mögül?

Úgy gondolom, Leonard Nimoy az a főszereplő, aki a leginkább szívén viselte ennek a projectnek a sorsát. A forgatókönyv nagy része, a rendező kiléte és az ismert szereplők hiánytalan felsorakozása is neki köszönhető. Eredetileg már a Khan haragját is utolsó szereplésének akarta volna: ezt a szándékát hiúsította meg a stúdió a Spock nyomában elkészíttetésével. A 6. Star Trek-mozi mögött két fő indok szólt:

1. Tisztességes zárást kellett adni az öregebbik színészcsapatnak és az egyik legnagyobb űrmítosznak. A Star Trek V.-öt az anyagi bukása mellett félvállról vett, hova-tovább nevetséges műnek mondták a kritikusok, ami veszélybe sodorta az egész franchise-t.
2. Kicsit talán vad feltételezés, de szerintem a Star Wars VI. Epizódja is kicsit közrejátszhatott a döntésben, hogy ennek a saga-nak is legyen 6. része. George Lucasról tudni lehetett, hogy szándékában áll egy előzmény-trilógia leforgatása.

Nicholas Meyert szerintem afféle mentőövnek tekinthetik a franchise berkeiben: a 2. résszel aratott, majd mellőzték, a 4. résszel aratott, megint mellőzték. Ugye a hullámvonal. Állítólag mikor Nimoy-jal a történetet megvitatták, Meyer ötlete volt az aktuálpolitikai kiutalás: mi lenne, ha a Semleges Zóna lenne a Star Trek berlini fala? Vagy hasonló.

Oké, nem kerülgetem a forró kását: cseppet sem zavaró a párhuzam! A film egyik oldal mellett sem foglal állást: a konspirációt a Föderáció és a Klingon Birodalom részéről is segítik tisztek. 70 év óta először nyílik valódi esély a két fél között tartós békekötésre, amit sokan elleneznek. És nem feltétlenül az bűnös, akiben előítélet feszül, pl. James Kirkben, aki saját fiát a klingonok miatt vesztette el, és ezen azóta sem sikerült túltennie magát.

A sztori önmagában állóképes, a jelenetek összefüggően kapcsolódnak egymásba, mint a fejezetek egy jó novellában. Ha az egész csak allegória lenne, Star Trek és Szovjet elemek egymáson, melyeket egy léha és lukas szkript próbálna összegyúrhatóvá puhítani, akkor bőrnyúzásnak tekinteném a 6. részt, az elfáradt alkotói fantázia végtermékének.

Be is állok sietve a méltatók sorába: csavaros cselekmény, emberközeli és érett karakterek, érzékkel megválasztott humorpillanatok, ijesztő konfliktushelyzetek, izgalmas vizuális effektek és - a lehetőségekhez mérten - frappáns megoldások tarkítják a forgatókönyvet. Persze, sejthető, hogy Kirkéknek mindennek dacára sikerül megállítani a rosszfiúkat, de ahogy eljutnak idáig, az nem erőltetett. Minden aktív résztvevő ebben a patvában használja az eszét, logika, fortély és ösztön tekintetében is, ha nem is egyforma mértékben és arányokkal. A lehetőséget, hogy valaki csak Kirk-öt próbálja befeketíteni, szerencsére nemcsak az Enterprise-on szolgált karakterek vetik föl, ami azért valószerűbbé teszi az üggyel kapcsolatos álláspontokat.
A klingon kancellár, Gorkon "A nem ismert tartománynak" nevezi a jövőt, ami zseniálisan összecseng a filmben tárgyalt problémákkal.
A "békés jövő" naivitás, vagy csak nehéz törekvés?
Új időkhöz hogy sikerül alkalmazkodni a régi embereknek?
Milyen érzés a múlt csapásait a lelkünkön viselni?
Vagy átadni a lehetőséget a fiatalságnak, hogy még tovább jussanak, mint ők valaha is tehették?

Üdítő, hogy James T. Kirk itt végre nem azon kapálózik, hogy admirálisból visszavedlik-e az Enterprise kapitányává. Eleve kapitányként vesz részt a Föderáció titkos tanácsán. Bevallom, először még pihent agyú kirohanásnak gondoltam, hogy nyíltan állatoknak hörgi le tiszttársai előtt a klingonokat. De ez egy titkos tanács, többségüket Kirk személyesen ismeri, és a helyzet kényesebb, mintsem a merev protokoll-blabla bárkit is izgatna.

Roppant hatásos a tragédia a klingon delegáció vendéglátása után. Kirk legsötétebb gondolatait múlja felül, amit saját szemével látni vélnek: az Enterprise felől fotontorpedók szaggatják be a klingon kancellári hajót, majd kiáltások hallatszanak: 2 támadó vérfürdőt rendez ott. Ezt a jelenet több dolog is érdekfeszítővé teszi számomra: egyrészt  az antigravitációs öltözékek és csizmák használata, és a lebegő vér látványa. Az egyik klingon főtiszt karját egy fézertalálat leszakítja, ami Alex Murphy kivégzését juttatta eszembe a Robotzsaruból.

És szerintem direkt nem lövik szitává a kancellárt, hanem megvárják, míg Kirk odatranszportál segíteni, de amaz meghal, és az indulat a bűnbak fejére száll. A félszemű Chang tábornok rendeli el a letartóztatásukat. Szerintem az ő keze ebben nem olyannyira egyértelmű vagy kiszámítható. Azt feltételeznénk, hogy aki nyíltan harcosként, a régi klingon mentalitással élcelődve viselkedik, az nem valószínű, hogy bűnös a tényleges mesterkedésben.

Chang a szememben komolyabban vehető ellenség Khannál: bár rá is jellemző némi teatralitás, a vesztekor nem érződik nekem pórul járt ámokfutónak, mint Khan.

A terve precíz és profin kivitelezett:

• A díszvacsorán felmérte Kirk előítéleteit és a legénység fáradtságát. Bűnbakok kipipálva.
• Álcázott klingon prototípussal és belső cinkosokkal befeketíti az Enterprise-t. Dráma kipipálva.
• Ő is a hajón tartózkodik a mészárláskor, mint lehetséges merénylet-célpont. Alibi kipipálva.
• A tárgyaláson nemcsak Kirk és McCoy bűnösségéért zihál. Rámutat morális felelősségükre: Kirk személyes naplójában klingongyűlölő részletet tár fel, és mégha nem is vétkes, fel kellett volna fedeznie, ami készül. McCoy pedig azért felelős, mert - nem ismervén a klingon anatómiát - gondatlanságból a haldokló kancellár szívleállását okozta. A Föderáció pedig nem avatkozhat közbe. Elszigetelés kipipálva.
• A 2 közvetlen merénylőt az Enterprise-on likvidálják, Kirkéket pedig egy besúgóval szökésre buzdítják, így a táboron kívül titokban ki lehet iktatni a 2 bűnbakot. Nyomeltűntetés kipipálva.

Valeris hadnagy, mint áruló flottatiszt tökéletesen tagozódik be az Enterprise legénységébe. Spock vulkáni védence, a Csillagflotta akadémiáján példás eredménnyel végzett. Kötelességtudó, de a hév is ott lapul benne. Egyik beszélgetésükkor Spock azt ecseteli: a logika, ami a régi vulkáni életmód központi eleme, csak a kezdetét jelenti a bölcsességnek. Később a film során más éllel megismétli: "A fizika még a logikánál is erősebb." Spock lehetséges utódját látja benne, hosszú ideig nem is gyanakszik rá: Kirk és ő együtt leplezik le később.
Mikor Valeris az Enterprise vészriasztóját látványosan kipróbálja egy fézerlövéssel, az igazi énje tűnik elő egy pillanatra. Szerintem ilyenektől még nem nyilvánvaló, de nem is támpont nélküli a főkolomposok kiléte. Spock Valeriszen keresztül ismeri fel: neki, Kirknek és a többieknek lejárt az idejük. Még elvégzik a feladatukat, de túl megrögzöttek és rugalmatlanok lettek mostanra, amit ellenfeleik ki is tudtak használni. Ez a mondanivaló okosan van feltüntetve a párbeszédekben, nem érzem a tálalást szájbarágósnak vagy légből kapottnak, és az erre utaló percek sosem láttatják a karaktereket ostobáknak.

Minden fontosabb szereplő megkapja a maga műsoridejét. Kellemes volt Hikaru Sulut immár a U.S.S. Excelsior hajó kapitányaként látni. A hajó impozáns, Sulu pedig bizonyítja rátermettségét, de azt is, hogy még mindig úgy gondolkodik, mint a régi bajtársai. A Flotta visszarendelő parancsakor mindkét hajón eljátsszák a jó öreg "mi van? rossz a vétel!"-trükköt. Ez szép példája az összetartásnak, és - a nyomozással együtt - tényleg aktív résztvevőkké teszi mindegyik ismert tiszfigurát a bonyodalomban: Spock, Scotty, Uhura, Sulu és Chehov is.
Sulu bizonyos értelemben Kirk keze alól ért be önálló hajókapitánnyá, így hasonló stílusban hoz döntéseket, mint Kirk. Amikor maximális sebességgel sietnek a végső csata színterére, a szétesés veszélyére ezt feleli: "Hadd essen!" Én úgy gondolom, ez nem annyira baráti lojalitás, mint inkább kötelességtudat: a Csillagflotta nem hagyhatja cserben a "béke" címén azt, aki talán addig a legtöbbet tette érte.  

Chang legyőzése után talán egy kicsit alábbhagyott a lendület. Gorkon lánya, Azetbur nem mutatja magát kirekesztőnek, de meggyőződése, hogy apját tényleg Kirk ölte meg. Ehhez képest a konferencián erőtlen, értetlenkedő az, ahogy belátja tévedését. Persze, erre mondani lehe, hogy össze van zavarodva, hisz az újabb merényletet épphogy leállítják Kirk és Sulu emberei.
Ám az, hogy a romulán tisztviselőt és Cartwright admirálist az első vádló szóra lecsukják, Azetbur pedig azonnal Kirk pártjára áll, nekem kicsit túl hirtelen. "Az apám nem élt hiába." Mire Kirk válasza: "Az én fiam sem." Jó a párhuzam, és világos a gondolatmenet: Spock elmeegyesítéssel vallatta ki a tervről Valeris-t; bármelyik fejlettebb tudatú vulkáni ugyanazt szedné ki belőle. Csak nem tudom biztosan, hogy az elítélt Kirk + az őt parancsszegően megszöktető Spock szava ott és akkor mennyit ér az admiráliséval szemben.
Mindegy...

Látványosság terén hiány nincsen, bár nem is bővelkedik benne. Kiemelten tetszett a U.S.S. Excelsior külseje, valamint a lökéshullám, ami a hajót éri a praxisi robbanáskor. A kietlen vidék, amin Kirk, McCoy és szöktetőjük menetelnek, az enyhén lilás napfénnyel éppolyan egyedi hangulatot kelt, mint A Birodalom visszavág hóviharai, vagy a donneri Superman sarkvidéki tája.

A transzportersugarak is gyönyörűen néznek ki. Ezekkel kapcsolatban van kis kivetnivalóm: kicsit túl véletlenszerű, ahogy mindig a legjobb félpillanatban transzportálnak egy helyre:

1. Kirköt és McCoyt pont akkor sugározzák az Enterprise-ra (ez Kirk-öt is bosszantja), mikor a klingon börtönőr a kulcsnevet készül elárulni,
2. illetve Sulu és két embere pont akkor jelenik Cartwright előtt fézerekkel, mikor az szökni próbál.

"Leszerelnek."

A zárójelenet Kirk utolsó bejegyzésével egyszerre felemelő és megható pillanat. Minden tekintetben méltó búcsúja a régi Enterprise legénységének.
Ellentétben azzal, amit a Star Trek 7.-ben összehoztak.