Darkman

Sam Raimi már másfél évtizeddel a Pókember előtt szeretett volna szuperhős-filmet forgatni. Miután ez nem jött össze, létrehozta a saját, egyénileg kreált szuperhősét. Ezt keresztelte el Darkmannek - felteszem, a Dark Knight és Batman nevek kombinálásával. Alig 1 évvel Tim Burton Batmane után jött ki; Danny Elfman muzsikája néhol egészen hasonhangzású a Batman valamely zenéjéhez.

A Darkman meglehetősen furcsa produkció. Tisztára olyan benyomást kelt, mint egy képregény, és látszik, hogy a szuperhős-movie-zsáner több jellegzetességét is magán hordja. Itt van rögtön a cselekmény leírása: egy jószándékú tudóst egy gonosz gengszter és csatlósai pusztulásra ítélnek, de túléli, és többé nem lehet azzal, akit szeret. A bosszú élteti, melyet különleges adottságát használva valósít meg.

Nem hurrogom le Liam Neesont, amiért lehetőséget látott a szereplőben, akit megformált. De a tehetsége itt el van pazarolva a megégett bosszúálló szerepében. Raimi végül őt választotta a casting-nél, és szerintem Neeson hálából nem vette szemügyre közelről a forgatókönyvet. Egy olyan sötét, hányattatott figura, mint Darkman, temérdek lehetőséget rejt magában. Raiminek megvolt a kellő fantáziája, de ezt a filmet nem jól rendezte meg.

Egy tragédia attól válik érzelemgenerálóvá, ha az áldozat - és még legalább egyvalaki az életében - részletes karakterrajzot kap, hogy valamilyen szinten kötődni tudjunk hozzá. Rendelkezzen ne csak egy céllal vagy hivatással, de hajlamokkal,  szokásokkal, prioritásokkal (pl. mit néz el másoknak, és mit nem). Legyen világképe, és olyan viselkedésformája, amire a mi világunkban is ráismerhetünk. A konfliktus se csak egy szimpla "revansból" adódjon: a főszereplő személyisége formálódjon, lépésenként jusson el a bosszú szükségéig, illetve hogy milyen kereten belül csinálja. Kapjon minimum 1 esélyt változtatni életén.

Ez 2 nagy lórugás a Darkman ellen rögtön az elején! Vázlatos emberkék élik az egysíkú életüket, kötelezően materialisták, könnyen beetethetőek, és teljes nyugiban vannak azzal, ahogy hétköznapjaik egymást váltják. Darkman ellenfelei egytől egyig lapos, fars grimaszú, járkáló trófeák. Még Robert Durant is (vajon nem a Knight Rider egyik részéből szedte Raimi a "Durant" nevet?), akinek saját trófeagyűjteménye van levágott emberi ujjakból. Q "rosszfiúk" itt olyanok, mint a szintetikus arcmaszkok, amiket Peyton felölt: plasztikusak, észrevehetően elmosottak a kontúrvonalaik.

Peyton "nagy szerelme" Julie, akinek megkérte a kezét, de a nő oda se hederít rá a taxinál. Nagy a baj az olyan romantikus szállal, ahol "A Lány" egy érzéketlen dög! Valahányszor Peyton-t társaságában látom, az önzés és a képmutatás jön le nekem a viselkedéséből. És a butaság, hisz miután a "feltámadt" Peytonnal randizni kezd, nem fog gyanút, hogy a férfi folyton eltűnik, és senki mással nem tudatja, hogy él. (Hogy miért is, arról mindjárt.)

Elpazarolt drámaesély, mikor Peyton frissen bekötött kézzel-fejjel megszökik a kórházból, éjjel megtalálja Julie-t, az meg direkt elsiet az alak elől, mint egy leprástól. Ez nagyon műízű: a csaj túl kényeskedően elhőköl, a hapsi túl hamar feladja. Mit érdekli, ha erősködni kezd, és a nő mondjuk kihívja a rendőrséget?! Hisz az őrsön tisztázhatná a személyazonosságát - még ha esetleg szintén leégett kezén nem is maradt volna már ujjlenyomata!
Amikor a legvégén Julie már tudja Peyton titkát, és győzködi, hogy torzsága dacára szereti, az messze túl későn történik meg. És nem tudom bevenni: ez a nő egész addig senkivel nem törődött saját magán kívül. Nem tudom, hogy Julie felfogta-e valaha is, hogy egy általa megtalált, kompromitáló dokumentumot hajszolva égették volna el elevenen a "kedvesét" Durant és cimbijei. Vagyis, hogy részben Julie miatt is történt vele ez a borzalom. 

Darkmannek nemcsak a külleme, de a személyisége is eltorzul a bűnözőbanda okozta laborbaleset révén. A kórházi kezelése során kiiktatták a fájdalomérzetét, különben pokoli kín lett volna a hátralevő élete. Emiatt adrenalintermelése megnő, felruházva a gyorsabb és reflexívebb mozgással. Ahogy a V mint vérbosszúban V, a főszereplő itt is indulatos antihős, célpontjait egyenként vadássza le, olykor mások arcát létrehozva, hangjukat utánozva.
Elkerekedett szemmel néztem, hogy Peytonnak az összes fontos berendezése megúszta a tüzet. Ezt kell hinnem, mert nem rémlik, hogy bármely gépet újra be kellett volna szereznie. És hogyhogy nem foglaltak le semmit a hatóságok? Így aztán persze "hősünknek" módja van elrejtőzni, majd rekonstruálni a célszemélyek arcvonásait utánzó bőrmaszkokat. Maguk a maszkok egyébként nagyon tetszettek: remek ötlet, hatékony eszköz, és hogy nem teljesen látszódnak valódinak, paradox módon még valószerűbb is. Nemcsak a néző tudja így könnyebben eldönteni, melyik hamis, melyik igazi személy: Peyton találmánya kísérleti fázisú, így persze, ha nem tökéletes.


Minden álarc akár egy időzített bomba: 100 perc után szétbomlik a szerkezete. Randiját Julie-val, sőt a bosszúját is ez nehezíti meg. Mikor a maffiózó Robert Durant arcát ölti fel, majdnem kifut az időből, ráadásul beleszalad az igaziba. Mellesleg: baromi mulatságos fricskának tartom Bruce Campbell cameóját az utolsó másodpercekben. Eredetileg Raimi őt szemelte ki Darkmannek, és végül ő lett a legutolsó álca, amelyet felöltve Darkman eltűnik a forgatagban. Campbell imádhatja a cameózást, hisz 3 eltérő törpeszerepe is volt a Pókember-trilógiában. Hoppá! :)
Darkman legfifikásabb húzása szerintem, amikor a kopasz férfi alakját ölti fel. Elaltatja a fickót, a nevében átveszi a kenőpénzt, felöltözteti, repülőjegyeket vesz az ő nevére. Így aztán a pali akárhogy mentegetőzhet, Durant maga öli meg, tudtán kívül megspórolva Darkmannek egy újabb gyilkosságot.

Peyton-Darkman égett arca a legjobb kellék az egész produkcióban. A smink fantasztikus; - ezt se én mondom először - majdnem olyan alapos munka anatómiailag, mint Harvey Denté A sötét lovagban. Csodásan groteszk és elborzasztó. Peytont az adrenalin érzelmileg labilissá teszi, pl. mikor egy kutya előtt körbetáncol, mert annak undorát látva feldühödik. Akkor még saját arcát se sikerült rekonstruálnia (a félkész arc a monitoron pazarul néz ki!), de a jelenet végén megpillantja a gép szimulációját, ahol már hiánytalanul látja elveszett régi önmagát.
Tetszik még, hogy nem tárják fel rögtön a szétroncsolódott arcát a kórházból szökése után. Egyre több fásli jön le, a kamera nem egyből a teljes égett felületet mutatja. Nem éreztem azt, hogy potyára vártam volna, míg teljesen láthatóvá nem válik.



Nem tudom, Raimi mennyire ismerte fel, hogy szuperhős helyett antihőst teremtett Darkmannel. Preyton világa, a lakosság olyan papírmasé alakok, mintha egy gyatrább szuperhős-filmbe csöppentünk volna (Pl. Elektra, Macskanő, Spawn, stb.)
Egy szuperhős átalakulását általában arra használja, hogy mások hasznára váljon valamiképp. Peytont lelkileg idővel leigázza a magány és a túlfeszült állapota. Bár tudatossága nem vész el, saját magára szörnyalakként tekint, aki soha nem lehet ugyanaz többé. Erre utal a valószínűleg legjobb dialógusrészlet a filmből: "Miközben az álarcon dolgoztam, rájöttem, hogy az ember belül megváltozik. Rosszá lett, szörnyeteggé." Azt kívánom, bárcsak az egész movie ilyen megragadó tudott volna lenni. "Megtanultam együttélni vele."



Jónéhány vizuálisan ügyes jelenttel van megszórva a film, de a történet nem tudja összefogni őket. Liam Neeson játéka ad ugyan némi töltést Darkman karakterének, az összes többi résztvevő viszont mintha pantomimként tettetné, hogy most ezt és ezt csinálja, és az általuk mutatott érzelmek teljesen hamisak. Indokolatlannak érzem, hogy a bűnözők nem jönnek rá hamarabb Darkman létezésére, módszerére, majd eredeti kilétére.
Az utolsó bűnöző, Strack pedig egy idétlenségig elgonosszított jancsibohóc, aki az építkezésen szökkell, horgokat lök és incselkedik Peyton sorsán, vagy hogy már többször is ágyba vitte Julie-t. És az külön szomorú, hogy egy ilyen tyúkeszű fanőből simán kinézem, hogy egy Strack-hez hasonló girnyóval kavart a "gyásza" közepette.

Ami a Darkmanben ütős, az a hangulat és a látványvilág groteszk elemei. Preyton személyes tragédiája a legnyilvánvalóbb dolog, amit a mű eltékozol, és az egész nagyon hamar Raimi piszkozatmunkájává fakul ki.