Angyalok városa

"Mi csak azért becsüljük az életet, mert tudjuk, hogy egy napon véget ér. Az élő halál és a halandó élet együtt várják a végső ítéletet. Számunkra nincsen vég, és nincsen kezdet. Amire nem tudjuk a választ, arra válasz a szeretet."

(Honfoglalás)

Ez a fajta történet egyidős a legősibb mitológiákkal. Egy halhatatlan lény beleszeret egy halandó nőbe, lemond halhatatlanságáról, és pórul jár, mert mire eléri az áhított boldogságot, elveszíti a kedvesét. Sajnos nem sűrűn születik igényes film, ahol transzcendens lények taglalnak komoly filozófiai kérdéseket, mint a halál, örökkévalóság, áldozatot meghozni.

Az Angyalok városa romantikus történet, és maga a romantika benne tényleg működőképes. Márhogy az érzelemmutatás részéről. Seth, az őrangyal érzelmileg kissé ingatag túlvilági lény, míg Maggie, a szívsebész gyakorlatias, de kiemelt figyelemmel és empátiával viseltetik a betegek és sérültek irányában, gyakran kérdezve magát, hogy mennyit számít az orvosok, köztük az ő erőfeszítései. Ez az a vonása, ami Seth érdeklődését felkelti iránta, és minden nap látni akarja a nőt.

Nicholas Cage és Meg Ryan talán nem a legeszményibb választások a szerepeikre, de azt hiszem, nagyjából megteremtik azt a légkört, ami egy rendhagyó érzelmi kötelék kialakulására jellemző. Ryan alakítása a műtétek során volt a legerősebb, amikor Maggie egyik páciense meghal, dacára annak, hogy az utolsó percig küzdött érte.

A két színész igyekezete azonban így is meghaladja azt, amit a forgatókönyvírók tanúsítottak.

A film maga is egy "beteg": diagnózisa összefüggés-hiány. Elméletileg a dráma és a romantika arra a kérdésre épül: mi is az élet, illetve mi a halál? Ebben a műben az angyalok állandó látogatói a mi világunknak. A a feladatuk, hogy folyamatosan átsegítsék az elhalálozók lelkét a másvilágra. Számos érdekes dolgot lehet tárgyalni már ennek kapcsán. Például: mi teszi lehetővé egy embernek, hogy érzékeljen egy angyalt? A lelkének tisztasága? Vagy hogy annyira fejlett az illető szellemi és lelki vonatkozásában?

Nem mondom, hogy csak mert egy film természetfeletti vagy túlvilági témát érint, rögtön szabályrendszert kell köré építenie, mint a Death Note-ban. De itt a transzcendencia, a túlvilág, a különbség angyali és halandó lét között: ezek szorosan kapcsolódnak a történethez. Cage figurája találkozik egy Nathan nevű ex-angyallal, aki 30 éve meghozta az általa épp fontolgatott döntést. Unalmas örökkévalóság, vagy intenzív boldogság pár évtizedre - esetleg? Nem igazán látom, hogy így mi a pláne ebben a dilemmában. Biztos ritkán születik olyan teremtés, mint ez az orvosnő, de csak ezért lemondani arról, hogy végtelen ideig élhessen valaki?

Romantikus elképzelés, persze. Engem mégsem az foglalkoztatott, hogy megéri-e neki halandóvá válni. A többi, kevésbé "érzelemdús" kérdés érdekelt. Milyen az angyalok fizikai mivolta? Pontosan hogy működik ez a "halandóvá válás". Válhat-e egy ex-angyal újra halhatatlanná, ha meghalt? És miért hordanak az angyalok mindig hosszú fekete kabátot, mint David Boreanaz?

A romantika tehát megvan, bár gyakran sikamlóssá, sőt nyálassá devalválódik. A drámai súlyt még kevésbé találták el. Elvileg nagyon izgulnunk kellene, hogy Seth ezt az átalakulást bevállalja-e. Drámainak szánt, ahogy Maggie szembesül vele: ez a nemrég megismert, szimpatikus hapsi folyton ködösít, beszédében és viselkedésében egyaránt. Csak akkor hajlandó nyíltan kérdőre vonni, mikor látja, hogy Seth egy kést enged átsuhanni az ujjain.

Mikor aztán már halandóvá lett, elkezdenek együtt élni. Ebben sem világos, hogy mi mindent kellett mérlegelniük, azonkívül, hogy Seth végtelen ideig élhetett volna, így meg nem. És még ez a kis idő is hiába lett megszerezve, mert a dráma betetőzéseként Maggie meghal, Seth pedig egyedül marad halandóként a maró gyásszal. Ám mivel Seth angyal volt, tudnia kell, hogy Maggie lelkének mi lesz a sorsa a túlvilágon.

A befejezés csalódást keltően giccses. Nem találok rá jobb szót. Nemcsak mert gyanúsan hasonlít A remény rabjai egyik jelenetére, ahogy Seth ott áll a vízben kitárt karral. Hanem mert nem világos, hogy birkózik meg Seth a veszteségével. Maggie lelke örökre tovatűnt? Vagy a túlvilágon tovább létezik tudatos lényként? Ha igen, akkor ezt tudni nem tompít a gyászán? Mi zárja ki, hogy ne ölje meg magát, hogy megint együtt lehessen vele?

Seth nekem alapvetően egy esetlen, már-már kacagtatóan naiv balekként jön le, akinek nincs viszonyítási alapja, és nem tud szembesülni a hibái természetével. Azonkívül az első perceiben önző és manipulatív is, ahogy Maggie után leselkedik, mindenhova követi. Nem fedi fel magát azonnal, mihelyt rájön, hogy a lány képes őt látni. Nem túl etikus magatartás egy mennyei munkástól. Komoly baj van az olyan főszereplővel, akinél tapsolunk, ha ráripakodnak, mert folyton ködösít, álmélkodik, és mégcsak fel sem fogja, mennyire nem érzékeli mások reakcióit.

Nagyon sok kérdést vet föl Seth és Maggie a beszélgetéseik során. Maggie Seth-el fesztelenül tud olyan témákba belemenni, mint az elmúlás, a túlvilág létezése és milyensége, hogy többek vagyunk-e járkáló sejthalmaznál. Ezeket a kérdéseket viszont alig-alig tárgyalják, így mikor a végén nyitva maradnak, hiányérzetem támadt miattuk. Maggie hosszas haldoklásánál látja a holtakat, és mindent megért róluk, mielőtt ő is meghal. Ez így csupasz. Mellesleg: a korábbi udvarlója éppolyan színtelen, fahumorú alak, mint a Superman visszatérben Lois férje.

Hiába van meg a filmnek az alaphangulata - részben a zene miatt - : a történet vontatott, lassan hoz bármi fejleményt, menete kiszámítható és fordulatszegény. Teljesen hiányzik szinte belőle a motor, a konfliktus éle, a tengely, amire a film felépíthetné a szerelmi szál alakulását és az érintett gondolatokat. Így végül egy szűk, csökevényes love-story-t kapunk, a túl ismerős tanulsággal, hogy: a földi öröm mindennél többet ér, mégha nincs is kivel megosztani. Hatásos üzenet, legtöbbünk egyetért vele. Csak azt kívánom, bárcsak okosabb úton vezetnének el hozzá minket - vagy Maggie-t az úttesten.

  

Az Angyalok városa az a fajta mozi, ami nagyobbnak akar látszani, mint ahogy megírták. Tudom, hogy ezzel egy népszerű véleménynek mondok ellent. De én a romantikát nem tudom csak azért értékelni, mert a film küszködik tanulságokat kihozni belőle, egy vákumos cselekményben.