Ralph király

 

Magyarul a "Ne folytassa, felség!" hozzátoldással látták el a film címét. Legsajátosabb vonása az alábbi színésztrió: John Goodman, Peter O'Toole és John Hurt. Akinek Goodman neve nem ismerős: ő alakította pl. az élőszereplős Flintstones-családban Fredet. Itteni szerepe viszont valóban jutalomjáték.

A Ralph király az a fajta vígjáték, ami kortól függetlenül könnyed másfél órás szórakoztatást nyújthat. Nem teljesen a humorra megy rá, van benne nem kevés brit nemzeti eszmetétel, mutatós helyszínekkel, és komédiához képest egész megkapó személyes drámával.

Szóval úgy adódik, hogy a brit uralkodóház lenullázódott, és egy amcsi bárzongorista az egyetlen örökös. Ennyit a felvezetésről. Ez amúgy számomra az egyik legtetszetősebb dolog ebben a vígjátékban: a vágás. A történet szempontjából üresjáratot véletlenül sem hagytak, valószínűleg, hogy ha már ilyen komoly téma köré építenek könnyed humort, ne fúljon unalomba az egész. Semmi nem válik túl terjengőssé: a nemzeti tanbeszédek, a Ralph-nak adott uralkodási instrukciók, a főgonosz Graves húzásai, vagy bármi ilyesmi. Mai napig nevetem ezt a jelenet-összevágást:

"Meg kell találni, mert a sajtó találja meg! Gondolkozzon! Ha maga volna Anglia új királya, első útja hova vezetne?"

♫ ♫ ♫ ♫ ♫ ♫ ♫ ♫ 

Sir Cedric szigorú mentora Ralph-nak, és ez segített komolyan vennem az alapszituációt. Míg az olyan figurák, mint Duncan, többnyire vevők az új király furcsa hóbortjaira, Cedric szinte hidegzuhanyként ténykedik mellette. Ralph a pompa és kényelem mögött rövidesen nemcsak az uralkodói felelősséggel, de a ranggal járó protokollok merevségével is szembekerül: 

• nem mozdulhat a palota környékéről, ha nem programja része,
• s mikor egy Miranda nevű táncosnővel kezd randizni, csak a palota környékén, majd már ott se teheti. 

Legrosszabb, mikor Gusztáv király leányát, Anna hercegnőt kellene feleségül vennie, ami azért elég depresszív jelenetsor. Cedric és Ralph egyetlen igazán komoly összekülönbözése után utóbbi belátta, hogy csak ő állhat helyt a trónon, képviselve az országot. Az ünnepség közvetve egy olyan beruházás sorsára is kihat (Zambézivel), ami munkahelyek ezreit teremtette volna meg Angliában. Így mikor Ralph az ünnepségen teret ad az "american spirit"-nek egy zeneszámmal, mindenből úgy tűnik, "elbaltázta". Egyébként nem semmi testmozgást vág le Goodman ennél a résznél. 

A tetejébe Miranda is ott akkor csalódik benne, mert Ralph érdekházassági kötelessége kiderül. A lány sem ártatlan, hisz Graves vele akarta botrányba keverni és lemondatni Ralph-ot, hogy  ő a Stuart-házból kerüljön hatalomra. De Miranda menetközben megkedvelte Ralph-ot, visszaadta Graves kenőpénzét. Graves most már a tudtán kívül használja őt föl: az ünnepségre Ralph nevében odacsalja, és a kettejükről készült lesifotók Gusztáv király kezébe kerülnek. És a meggy a habon: később  Miranda is bevallja eredeti szerepét a cselszövésben.

Könnyű átlátni, hova fog mindez kilyukadni, az események menete mégis ügyesen lett végigvezetve. Cedric-ről kinyomozza, ő is királyi vérből való, csak nem merte vállalni. Felcserélődik a szerepük: ugyanaz derül ki "Ced"-ről, amivel korábban ő Ralph-ot vádolta: "megfutamodott". Egész életében félte, tanulta és tisztelte ezt az egyszemélyi hivatalt, ezért találja Ralph alkalmasabbnak magánál a trónra. Erre utal az a szövegrészlet, amit Ralph is visszaidéz Cedric-től: "Időnként legyen a fején a korona. Hogy szokja a súlyát." És a végén lovagból király, királyból lovag lesz.

A címkarakter tehát nem keveset fejlődik, mire eljutunk a cselekmény tetőpontjáig, a brit parlamenti ülésig. Megtanult felelősséggel helytállni, utoljára még helyrehozta a baklövését, és visszaszerezte Angliának azt az üzletet. Graves lebuktatása és Cedric mint utód kijelölése várható fejlemények, ám Ralph fellépése, ahogy szakszerűen végigtartja a beszédét, nem elcsépelt. Itt-ott még most is ráismerni a stílusára (a "vájkálni" szó; ujjain kibiflázza, melyik király hozott egy büntetőtörvényt), de nem lóg ki a szövegkörnyezetből, és a korábbi események tükrében hihetővé teszi a szereplését.

Oké, most, hogy gyakorlatilag lekörmöltem a teljes cselekményt, még néhány csattanót neveznék meg, ami szerintem mulattató rész a filmben:

• Amikor Vegas-ból menet a kocsitetőből örömkalimpál;
• Amikor megmutatja az átrendezett szobáját;
• Fürdéskor beleejti a koronát a vízbe;
• Mirandával a palotánál köröznek az autóban, tettetve, hogy a városban kocsikáznak.