D.E.B.S.

Japánban az egyik manga/anime fajta, a hentai kifejezetten a szex bármilyen elképzelhető formájának bemutatásával  toboroz nézőket. Némelyek humoros, de -  jobb esetben - romantikus történet által próbálnak hangulatot teremteni a szexjeleneteknek. Egyesek sztorija és design-ja tökéletes, mások elnagyoltabbak: a rövid szoknyás iskola-egyenruha (sailor-fuku) az egyik legismertebb szexjelkép, amit használni szoktak. 

Miért hozom most ezt föl?

Mert a D.E.B.S. című kémkomédia vonásaiban teljesen ezt a műfajt idézi. Ez egy amerikai élőszereplős hentai, és annak is fárasztó. 
A sztori elvileg arról szólna, hogy a mintadiák Amy a kémsuliból találkozik a bűnözőlegenda Lucy Diamonddal, titokban egymásba esnek, lebuknak és némi kényszertávollét után elmennek egymással. És mindezt a kémsuli teljes személyi állományának rosszallása mellett.


Az a helyzet, hogy elképzelni se tudom, milyen indíttatásból készült a D.E.B.S. Még kevésbé, hogy milyen női direktornak éri meg, hogy szándékosan lealacsonyítóra készítsen egy kimondottan nőkről szóló történetet. A film egészében abszurd és túlzó, és szándékoltan törekszik is erre. Első ránézésre azt gondoltam: ez az ismertebb kémtörténetek mint James Bond, Charlie Angyalai vagy A Szent paródiája próbálna lenni. Sok eleme utalna erre: 

• nyilvános kémiskola, álcázó pajzsfallal,
• ész nélkül tüzelő tiniügynökök, 
• teleportálás,
• bemérő műszerek,
• megalomániás főnökasszony,
• mindenhova beférkőző szuperbűnözők,
• ravasznak bemagyarázott csapdák,
• világuralmi tervvel dobálózás, illetve annak visszacsinálása (lopott pénz osztogatása világszerte)

Az egyedüli aspektusa a movie-nak, amiben valamit tényleg felmutat.

De egy igazi paródia, bármilyen abszurd törvényeket állít föl, képes kellene legyen kedvelhető szereplőket kikozmetikáznia, illetve szellemesre kigondolni a humort keltő szituációkat. Amy környezetében az emberek -  főnökei és csajtársai - állandóan vagy süketen dicshimnuszt zengenek a lány rátermettségéről, vagy kurtán hüledeznek. 
Egy teljesen más műfajból, a M.A.S.H.-ben abból eredt a humor java, hogy egy intézmény tagjai közül (katonai kórház) mindenki megszegte a szabályokat, csak páran ágáltak mellettük. Aztán már ők se. Épp fordítva lenne a D.E.B.S.-nél: az adott intézmény (kémakadémia), szinte komikus túlzásba viszi a stréberséget, miközben egyik diák éjjel szökdösik, másik pasikat tart az ágyában, meg hasonlók. Elvileg ezt találhatnánk mi nézők mulattatónak.

Kertelés nélkül megmondom: gyötrelmes a végeredmény! 

Még a romantika is elhibázott lett: Amy és Lucy Diamond között az L című sorozat bármely silányabb epizódja történik újra. Hátterük annyira elcsépelt és összefüggéstelen, hogy nem tud meghatni, ahogy a szűzies szöszi a rossz-kislány brunettbe habarodik. A fekete hajú, főnöki ambíciókkal bíró csaj közömbös és cinikus érvelése az összetartásról meg egyenesen undorított. Annak fényében is, hogy a végén hagyja Amyt elszökni Lucyval az ünnepségről. Az itteni "romantika" töltés nélküli vákuum, két önző, nemtörődöm, hazug dilinyóssal középen. 

Borzasztó nehéz volt megállnom, hogy ne forduljak el, mikor felismertem, hogy bűzlik az egész koncepciója a filmnek. Jóformán egy műfaj (romantikus vígjáték, kémfilm, stb.) szerint nézve sem mutat értelmet, nemhogy működhetne azokban. Ez nem karikatúrája egy, az emberekben élő kémképről. Egyszerűen olcsó eye-candy miniszoknyás buta libákról, akik mellett Adam West Batmane zseninek tűnik. 

Utolsó fércmű, Pitof Macskanőjének színvonala.