Lopkodni is tudni kell. Ha egy film se nem továbbgondolni, se nem kifigurázni nem akarja a máshonnan átvett ötleteket és sztoritéglákat, legalább eléggé el kell másítani azokat, különben kapásból látszik a hanyagság. X vagy Y tengelyen, de távolodni kell az origótól. Még az Asylum sci-fijeibe is szorult annyi őszinteség, hogy szándékoltan elavultat, "szemetet" gyártanak, nem pedig agytrösztös adrenalinbombának állítanak be egy váladék színvonalon megírt effekttablót.
A Skyline igénytelen termék. Unszimpatikus szereplők, antiszimpatikus szálvarrás, szimpátiairtó hozzáállás a készítők részéről, akik nevéhez egy Alien vs. Predátor folytatás is köthető korábbról. Nem fogok túl mély analízisbe belemenni, mert azzal ilyen vérszegény műnél gyakorlatilag újra megírnám ugyanazt a forgatókönyvet. Sajnos tényleg ennyire rossz; nem értem, hogy tudta 10 millió dolláros költségét már nyitóhétvégén behozni, mikor a látványeffekteken kívül semmi nem működik benne.
Először is: nincs kerete, hagyományos értelemben vett tagolási egységei. Az a gyanúm, hogy ez a film olyasféle koncepciót akart madártávlatból másolni, mint az első Predátor, vagy tavaly a Cowboyok és űrlények. Vagyis 2, egymáshoz különben nem illő fél-film összepasszintása, amit a 2. félidőre megismert agresszor ténykedése köt össze. Csak a főszereplők itt nem kb. félidőtájt, hanem már kb. 20 perccel később szembesülnek vele: egy földönkívüli mészárszék les rájuk.
Sztori és jellemrajz nem léteznek. Az írók nem is próbálnak eredetiséget becsempészni, illetve összefüggéseket építeni. Az idegen flotta csak úgy megjelenik és arat köztünk. Nagyon hamar leesik, hogy az egész sztori merő kifogás, hogy mihamarabb minél több látványosságot toljanak a képünkbe: hatalmas űrhajók, tekergős szörnyek, fényes fények, atombummok és sok-sok ijesztgetős perc. Mintha minket is ugyanúgy meg kellene babonázzon a sok kékes fényprizma, mint a filmbéli szereplőket, hogy aztán beszippantson.
Szippantásnak rohadt gyenge az élmény! Hogy szippantson be minket a film átal elénk tárt jövőkép, amikor azt se tudjuk, mi folyik itt? Kik/mik ezek a lények? Mi az ittlétük célja? Hogy védekezik a Föld népe ellenük? A film eleve kifulladt al-zsánerekben kutakodik, mint a bulizós-csajozós horrorfilmek, vagy a földönkívüli-inváziós sci-fik. Hányszor láttunk már ilyesféle űrlényeket? Vagy vonzó, ám fantáziátlan átlagfiatalokat futni, pánikolni és elhullani? Ezek mind olyan cselekménypanelek, amiket már ununk, és még akkor is várnánk, hogy legalább vezessenek valahova.
Ahelyett, hogy a nem létező karaktereket sorra venném, inkább próbálok keresni pár látványötletet, amiben volt ígéret. Például ez az elmebénító sugár. Ezzel elvileg az idegenek összegyűjtik a nyersanyag földlakókat, hogy aztán felszippantsák őket az űrhajókra, kitépjék az agylebenyüket, és táplálkozhassanak azokból (KIK ENGEDTÉK EZT EGY MOZIFILMBE?!?)
Érdekelt volna, hogy ez a kékes sugár miként működik. Miből áll? Milyen agyi részre hat? Hogyan mezmerizálja a homo sapiens tudatát? A dialógusok - amik eleve sose tükröznek érdemi kommunikálást - nem tisztázzák le ezt sem. Csak a fő páros mélázik, hogy ők milyennek érték meg a hatást:
Férfi: "Ha belenézel a fénybe, többé nem ereszt."
Nő: "Ki ne szeretne olyan gyönyörűséget látni?"
Pikantéria gyanánt említem, hogy a női főszereplő a fényélmény előtt megtudta, hogy terhes lett.
Aztán: az űrhajó belsejében a feleségjelölt látja, amint ő és sok tucat embertársa agyatlanításra szánt alanyok lettek. A test többi részét egy masszába lökik a gépkarok. Mátrix-szagú? Persze, hogy az, hisz minden látványelem lopott áru. Az egyik szörnylény a halálra rémült nő hapsijának az agyát elkülöníti, testét meg félredobja. Amivel nem számol a lény, hogy a megevett agyban tárolt emlékek befolyásolják a sajátjait, és így nemcsak nem végez a nővel, hanem meg is készül védeni azt.
Na jó, vegyük sorra:
- a passzív embermassza agyrém.
- A színesen világító lebenyek agyrém.
- A primitív űrlények agyrém.
- Az agyevés agyrém.
- Hogy a milliomodik táplálék hatása leszelídít egy olyan dögöt, szintén agyrém.
Az viszont, hogy az emberi tudat az idegen lény tudatán felül tud emelkedni - különösen annak fényében, hogy a kék fény megbénítja az ember akaratát - roppant érdekfeszítő csavar lehetett volna. De a befejezés nemcsak túl korán jön, még cliffhanger-nek se lehet nevezni, hisz lényeges mozzanat közbe vágják oda az alkotók és szereplők neveit.
A bolygóközi háború ötletéről meg annyit: nem igen emlékszem az utcákon menekülő tömegekre, vagy tisztességgel szervezett katonai válaszakciókra. És ahogy a nagyházban rekedt főszereplők frusztrációját ábrázolták, az is bármi, csak nem átgondoltan megírt.
Szemetet ér számomra a Skyline. Sok-sok szórványos gondolatcsökevény, amik mindig megrekednek a készítők tudatának mellékparcelláin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése