Alkonyat 4. - Hajnalhasadás (1. rész)

"Nahát, én azt reméltem, ismeri a tréfát! Végülis: maga vette feleségül!"

(A Maszk)

  

1. Végigizgult esküvő és mosolymaraton.
2. Sokszori nekirugaszkodással csiszolt nászéjszaka.
3. Vámpírférjtől fogant magzat.
4. Durva szervezeti károsodást okozó terhesség.
5. Farkasfalka paranoiája a kicsi miatt.
6. Összefogás a kismamát szerető 2 férfi közt.
7. Szülés közbeni halál, majd feltámadás. 

Most, hogy összefoglaltuk a cselekményt, jöjjön a review.

Stephanie Meyer regénye amolyan rózsaszín Rorschach-teszt. Az olvasók a szépen hangzó sorok végigkövetése közben vizualizálnak egy love-storyt, és onnantól minden romantikus felhangú szószerkezet, könyvbéli fejlemény csak táplálja a tetszőlegesen kialakított képzetsort. Váltogathatóak nemcsak a leírt időszakok, de az elképzeltek is, megváltoztathatjuk, melyik figura helyében és egyéniségével szeretnénk átélni az olvasott időszakokat. 

Ez a vizualizációs technika előttem sem idegen, kiskorom óta alkalmazom. De a Hajnalhasadás olvasása során semmit nem találtam a sorok között, ami a fantáziámat meg tudta volna ragadni. Igen: ez az egyetlen olyan Twilight-epizód, amire egy budapesti könyvesboltban a Ráday-utcánál rászántam az időt, hogy végigolvassam. És miután az élőszereplős verziót is láttam, már értem, hogy a Breaking Dawn-t miért tekintik a legtöbb net-portálon a leggyengébb epizódnak. Az origo.hu a filmről szóló cikkét úgy indította: Alkonyat - Hajnalhasadás 1. - Véres az út a pelenkáig.

Meyer, mint a regény kizárólagos alkotója, a műveiből készült mozgóképes munkákba is aktív beleszólási jogkörrel bír. Nyilvánvalóan az volt a fő célkitűzése, hogy a filmek szolgai hűséggel tükrözzék a forrásanyagot, így aztán a producerek közt is helyet kapott. De ha a forrásanyag nem képes felülvizsgálni saját témáját, hanem csak a divatra és a popularitásra apellálva íródik, abból nem lehet jó filmet készíteni. Lehet, hogy Best-sellerré válik, de mozik nyersanyagaként újra kellene gondolni teljesen.

A 3 központi színésztől kerestem 1-1 nem-Twilight-movie-t, és azokban is megtekintettem őket, hogy ne vádoljam őket igazságtalanul, mert karaktereik rosszul- vagy alulírtak. Most már nyugodtan írhatom: egyikük sem tehetséges. Kristen Stewart továbbra is haloványan játszik Bellát, azaz immár Izabella Swan Cullent, az örök manipulátort. Megfigyeltem, hogy Stewart fokozott érzelmességnek próbálja beállítani, amikor egy pontba néz, és nyitva hagyja a száját. Az egész saga időtartamából a szülés alatt mutatja fel a legjobb színészi alakítását.

Pattinson és Lautner; őszintén, már komolyan az az érzésem, mintha ugyanazt ismételgetném róluk. Nem tudnak játszani, csak 1 arckifejezést tudnak érzéssel mutatni. Mosolyuk rozsdás. Pattinson az esküvő és az Esme-szigeti nászúton próbál vidám arckifejezéseket vágni, amitől azonban csak még inkább élő-halottnak tűnik. Micsoda szerencse, hogy Bella váratlan terhessége miatt megint komoly arckifejezést kell felöltsön!

A nászúton ütközik ki először és ordítóan, hogy ez a rész is meghitt pillanatokat próbál teremteni, de a melegség és a gyengédség mindig száraz. Elnézést kérek a rajongóktól, de már azt csodálom, hogy a színészeknek megvolt a gusztusuk bevállalni az ágyjeleneteket. Nemcsak giccsfürdetett összhatást adnak, hanem sokszor bizony infantilis a beállításuk:

1. Bella idegeskedik, mert ez lesz az első alkalom. Felfedezi, hogy a túlbuzgó Alice - aki a ceremónia körül szinte SPM-fokozaton serénykedett - lecserélte a fehérnemű-tárát.
2. Élénken emlékszem a könyvből, mikor Bella ruhátlanul, a telihold fényénél megy oda Edwardhoz a vízbe. De mikor a kiderül másnap hogy az ágyban Edward túl heves volt, és megsebesítette, Bella elkezdi unszolni, hogy csinálják újra, neki tökéletes volt!
3. Mrs. Cullen a sakkozástól a hiányos öltözékig mindent bevállal, hogy meghittséget teremtsen, és Edward kineveti a nőt. Ahogy én is. 

A fő konfliktusra 1 óra elteltével kerül sor: Bella valahogy teherbe esik Edwardtól, a félvér gyermek pedig egyre jobban roncsolja a szervezetét. Ha már idáig kicentiztem a cselekményt, akkor sorra megyek az egészen.

Hogy Meyer mennyire nem jó író, az több aspektusban is tetten érhető a "saga" egyik legfontosabb pillanata körül. Először itt van ez az érthetetlen pánikgyűlés a vérfarkas-klán részéről. Vegyük csak sorra: a Cullen-család annyit tud a nászútról hazasiető párról, hogy a magzat nem ember, és árt az anyának. A falka vezetője és legtöbb tagja le akarják ölni Bellát, hogy a magzat - bármi is legyen - ne szülessen meg. Vámpírtól fogant, ki tudja miféle ördögi szerzet lehet! Jacob és a farkasfalka alfalfa alfahíme morgóversenyt rendeznek, egymásra meredeznek, és Jacob végül elfut, és a Cullen-házba megy, vigyázni Bellára természetesen.

Tény, hogy egy félvámpír csecsemő - irányítatlan vérszomja miatt - veszélyes lehet 1-2 emberre. De egy egész vámpírcsaládra? Maga a helyzet - kínlódó Bella, őt védő Cullenék az átállt Jacobbal - még izgalmas is lehetne. Ha mondjuk a falka tagjai használnák az eszüket, a falka szabályrendszere tisztességgel ki lenne dolgozva, és a gyerek veszélyfaktorát nem akarná túllihegni a forgatókönyv.

Egyetlen valóban ütős aspektus fordul elő 2 óra alatt: Bella biológiai lerombolódása. Minden mástól különvéve: a sorvadtsága egészen hátborzongató, és ezt a 4 film során most először tudom elmondani bármiről. Állapota egyre  romlik, nem tud rendesen enni, az abnormális tempóban fejlődő embrió (kb. 2 hónapig tart a terhesség) elszívja a vérét, és több csontját szabályosan eltöri.

A 4. Alkonyat akarva-akaratlanul felhívja a figyelmet egy olyan témára, ami leányregény-standardok között féltabu: a fogamzásgátlás. Bella megtiltja az abortuszt, s ezzel immár önpusztító méreteket ölt az önzése, a másokra akaszkodása. Igaz, hogy a szerettei közül egy sem számít emlékezetes karakternek. Legkedvelhetőbb még úgy Bella apja, legrosszabb pedig a tőle elvált, Transformers 2.-be illő anyuka. Ám a esetleg akadna köztük háromdimenziós szereplő, akkor az a személy biztos, hogy több szimpátiát keltene bennünk, mint a női protagonista.

Ugyebár Bella szíve leáll a szokottnál nehezebb szüléstől, amit a szakavatatlan férje vezényel le. Edward el lehet keseredve, hogy harapdálja, holott ő maga közölte: a vámpírrá változtatás nem kelt életre egy már halott személyt. Még haldoklónál se biztos, hogy működne. Ehhez képest Edward figyelmét szemmel láthatóan kissé sokáig eltereli a gyerek nézegetése.

A "bevésődés" folyamata pedig a jelenet abszolút fejlövése. Jacob elvileg meglát valami csodálatraméltó értéket a gyerekben, ezáltal létrehozva a "belevésődést", ami a falka számára sérthetetlen személlyé teszi őt. Nem is az zavaró ebben, hogy trehányul van elővezetve. Maga az elképzelés ficamos: sokak véleménye szerint ez a sztorielem erősen pedofíl sugalmazású.

Miért megy Carlisle, a Cullen-klán egyetlen orvos ismerőse vadászni, amikor nyilván sokkal nagyobb szükség lenne rá Bella közelében? Ed és Jac szerinte alkalmasak bármilyen szülés levezetésére? Nem; ez azért picit bonyolultabb feladat, mint azt egy Baywatch-epizódban David Hasselhoff bemutatta a malibui tengerparton.

Bár kerete nincs a produkciónak - vagy kellően tömör cselekménye, ami indokolná a kettébontást -, legalább jól választották meg a cliffhanger pillanatot: az átváltozott Bella ébredése. Bill Condon rendező a klinikai halál állapotát felhasználva flashback-eket hoz gyors ütemben a 4 filmben addig történt "fontosabb" momentumokról. Utoljára a Fűrész-filmekben láttam ilyen hirtelen rángatózó, múltba kalauzoló képeket. Egyszerűen nem azt olvasom ki belőlük, hogy ez meg ez átvillan az ember agyán, miközben élet és halál közt lebeg.

Aztán Bella szervezete kibírja a fertőzést, újraindulnak a testfunkciók, és immár vérvörös szeme felpattan.

A nappali fényben a vámpíroknak nem ezüstösen kellene világítaniuk? Mert bár a többségük mosolygósan mond köszöntőbeszédet az ifjú párnak, ennek azért látszódnia kellene.

Meditáltam rajta, hogy a cikk címét Alkonyat 4. - Hajnali hascsikarás néven jelentessem-e meg. Semmi lényeges nem történik benne; a drámától a meghittségig az összes eleme funkcióképtelen. Az Újholdhoz képest picit kevésbé ráakaszkodó, kevésbé depresszív. Nem tudom biztosan, hogy amik Bellával történnek a filmekben, azok az átlagos tinilány problémáinak a felnagyított metaforái-e. De ha ez volt a szándék, akkor már a tervezőmunkánál elrontották a dolgot. Újabb szemét a szériából.