Sacra Corona

Koltay Gábor az ősrégi trilógiakoncepciót akarhatta követni, mikor 3 történelmi művet leforgatott, melyek az Árpád-vérvonal időintervallumából 3 fontosabb momentumot ragadtak ki. 1-1 film képvisel 1-1 kort. Ígéretes project-ek voltak, de egyiknél sem volt elfogulatlanság. Speciel ezt a darabot már látatlanba sokan második Honfoglalásnak kiáltották ki, utólag pedig több kritikus erős propagandista beütést vélt felfedezni rajta.

A Sacra Corona fő problémája ugyanaz, mint a Honfoglalásnak: messze túl tanmese-szerű és távolságtartó. A 300 millió forintos büdzsé nem látszik az írói munkán: a történet merő sablon, összefüggései kuszák, és ritkán győz meg minket, hogy nemcsak színészek armadáját látjuk jelmezben pózolni, merev arccal és testtartással. Időnként egészen olyan benyomást kelt, mint egy rockopera. Speciális effektusai fejletlenek, a csatajelenetek pedig éppolyan hamisak és megjátszottak, mint a Honfoglalásban.   

Miről is van szó? István halott, az országban hosszú évek óta belviszály. Bátyja unokái, Salamon király, Géza és László herceggel összefognak a külhoni hadak ellen. De Salamon csalárdul az életükre tör, amiért később elűzik a trónról. Az országnak király kell, és miután László testvére meghal, ő maga vállalja a történelmi szerepet. És mellesleg összeilleszti a Korona két részét. 

Mielőtt még ízekre szedném ezt a filmet, valamit szeretnék tisztázni. Én szeretem a magyar történelmet, vagy legalábbis egyes jellegzetes időszakait. Egyik szakdolgozatomat Széchenyi István ideológiájából írtam. Ezért is üdvözlöm a szándékot, hogy modern, nagyszabású moziadaptáció készüljön egy-egy kornak, ami jó esetben a ma emberét is megragadó problémákat, következtetéseket tud hordozni. Lehetőleg szájbarágás és kínos percek nélkül.

A Sacra Corona nem találja az ösvényt nézőihez. Igazából azt se tudja eldönteni, kinek legyen címezve. Egy mítosz oktató célú reklámja, ami felnőtteknek is tetszeni akar, vérrel és öldökléssel. Nem megy. Hogy lehet bármelyiknek is megfelelni, ha a szereplőknek csak nyomokban van személyisége? Bármekkora nemzeti hagyomány kötődik a Koronához, valódi szinema nem születhet jól kifaragott és végigmozgatott karakterek nélkül. És ez valóságalapú sztori: még nehezebb meglepni a tanult nézőt, ki hogy milyen sorsra jut benne.

Személyes konfliktus alig fordul elő. Vannak csaták és szócsaták, de ezekben nincs normális érvelés, csak cifrázott szóvirágok. Ami konfliktus akad, az döntően attól van, hogy Salamon jellemtelen:

• önfeledten mulatozik;
• folyton pökhendiskedik az unokatestvéreivel;
• Judit, saját felesége megcsalja, mivel alkalmatlan az ágyban;
• fő tanácsadója egyből ráveszi, hogy Gézáék ellen forduljon;
• Istvánban főleg nagyapjuk, Vazul megvakíttatóját látja;
• Magyarországot az őt már unó német-római császár függésébe vinné (mint Orseolo Péter);

Röviden: Salamon csak egy marha! Nem akarom firtatni, hogy tényleg ilyen volt-e az eredeti történelmi személy. De hogy a legfőbb bizalmasával, Viddel szarvazta fel a neje, és Salamon tudta, furcsává teszi, hogy épp Vid tanácsára árulta el a hercegeket. Akik a közös harcban segítették is egymást - pár másodpercben. És mikor László meglátogatja, azt mondja, már nem kell neki semmi. Az 1 db személyes intrika a filmben, és ide lyukadunk ki vele, a fásultságig.

A nézőnek semmi esélye nincs kételkedni, mi lesz a végkifejlet. A 3 herceg 3 árnyalatlan típuslény:

1. a szilaj határozottság;
2. a pacifista vallásosság;
3. a bágyadt erélytelenség. 

Tempója szintén korántsem egyenletes a filmnek: az ütközetek közben gyorsabb, a többinél nehézkes és lassú. Kifejezetten ráérős a jelenetek vágása, sőt részben emiatt helyenként még fel is szakadozik a cselekmény (bocs, ha röhejesen hangzik). Többször nem értem, mi köze van A-jelenetnek B-jelenethez, és nemcsak egymás után. A második félidő jórészt széttartó epizódok halmaza, amik az alapkonfliktushoz alig-alig kapcsolódnak.

Ha meg nincs folytonosság az események közt, persze, hogy nem látszik, kit mi motivál. A 3 főszereplőnél persze sejthető: Salamont persze a hatalomvágy, Lászlót meg Gézát meg persze a kötelességtudat, hogy ezt a szép, erdős-pusztás-sziklás hazát naggyá tegyék. Melyikük hogyan. De a többi szereplő csak élő díszként van ott: még úgy Judit királyné alakjában tetszett, hogy jobban látja Salamon külpolitikai támasztalanságát, mint ő maga.

A dialógusokra is igaz, ami karakterek viselkedésére: életszerűtlenek. Sőt előfordul, hogy a szereplők nem is egymáshoz, hanem feltételezett külső közönséghez beszélnek, és felváltva monologizálnak. Engem ez  leginkább László és női beszélgetőpartnere között irritált. Leesett az állam, miután László gyilkolt egy templomban, és szóváltásba keveredtek:

"Felesleges játszanod a szerelmes ifjút. Katona vagy, aki betöri Isten házának kapuját, és a templomban öl!"

        Miféle öntelt hólyag válaszolja erre nyájasan, hogy:

"A társad vagyok. És te a társam."?

Lehet, hogy - a jelek szerint - akiket László a templomban megölt, azok alávaló gyilkosok voltak. De mégiscsak kora egyik legelemibb, még ésszerűnek is mondható szabályát szegte így meg! És ennek következménye az... hogy már a következő jelenetben lefeküdhet a hölggyel.


"Hozzám beszélsz, uram, vagy csak magadban elmélkedsz?"

Franco Nerót a Honfoglalásban se kifogásoltam, hogy olasz létére magyar történelmi alakot játszik. Itt sem bánom. Azt viszont igen, hogy Gellért püspökként ugyanazt a semmilyen játékot adja elő, mint Árpád fejedelemként. Amikor szellemként megjelenik Lászlónak, az útmutatása semmi konkrétumot nem tartalmaz, csak vallásos blablát, milyen magasztos feladat elé néz. László még konkrétan rá is kérdez, hogy miként nyerhet bizonyosságot, mire amaz feleli: 

"Az angyalok neked hozták a koronát."
Igen, az angyalok, akiket a bátyjával láttak először a harcmezőn. A rendezőre is igaz, ami Milla Jovovich Jeanne d'Arc-jára: mindent kapásból Istenhez akar visszavezetni.

A mű legfontosabb tanulsága legalább jól felismerhető. A Szent Korona az ország egységének szimbóluma;  ez fölötte áll a mindenkori királyok kényének. Nekik kell megfelelni annak, hogy így stabil maradjon az országuk. Sokakkal ellentétben én nem éreztem ebben aktuálpolitikai utalást egy rendszerváltás utáni kormányra se. 3 másik súlyos dolog van, ami miatt a befejezés számomra hitelét veszti:

1. Az utolsó 20 perc egyszerűen csigalassú és ál-magasztos. Olyan, mintha tablóképeket kellene bámulnunk.
2. A fő tanulságot úgy rágják a szánkba, hogy annak nincs is közvetlen kapocsa a film addigi történéseivel. Nem világos, hogy I. István szentté avatása és Salamon elengedése mi módon erősíti az egységet? Arra gondolt Koltay, hogy a teátrális, isteni megbocsátás a kulcs az egységhez? Ez aztán a gyönge gondolatmenet!
3. A zárómonológ: "Amint a korona eszméje elvész, az ország is elveszett. Területe csonkul", stb. Nem feltétlenül; egy ország nemcsak attól csonkulhat, hogy nem elég erős a központi hatalom. Minálunk kétszer történt totális szétesés: a 3 részre szakadás, amihez azért több külső tényező is akadt. A másik Trianon: épphogy a saját nagyságunk tudata a magyar elitet elfogulttá tette nemzetiségi kérdésekben.

Nem nagyon tudok mást mondani a Sacra Coronáról. Az egyetlen értékelhető teljesítmény az operatőr Novák Emilé, aki a képi világot még úgy tetszetőssé tudja tenni, bően bevilágított nagytermekkel. Vannak jól megragadott darabkák, de azok sohasem épülnek ki koherens egésszé; a patronizmus néhol már fuldoklik a giccstől. Szent László trónra jutása a következetesség, a türelem és az értelem ellentétoldó példája lehetne, ha életszerű és összefüggő eseménysorból tükröződne ki, normális karakterinterakció és átgondoltabb mondanivaló révén.

Szóval, hogy nyugodt szívvel minek tudom nevezni a filmet?

1. Gyémánt mozi? SOHA!
2. Fantasztikus? Hülyének néznek?
3. Nagyszerű? Ugyan már, dehogyis!
4. Határozottan jó? Távolról sem.
5. Erősebb középszint? Túl sok a hibája.
6. Átlagos? Nincs elég erőssége.
7. Vállalható? Nem érezném korrektnek.
8. Éppcsak elmegy? Vannak jó pillanatai.
9. Túl rossz? A Honfoglalásnál azért jobb.
10. Rettenetes? Felismerhető benne a munka.
11. Értékelhetetlen? Ez sem igaz!

Némi jóindulattal a Sacra Corona értéke nálam 10-es skálán:

3/10