"A végén az idő úgyis levadászik minket, akár egy ragadozó."
"A halál hozzátartozik az élethez! A létünk igazságának része."
"Mi lenne, ha azt mondanám: találtam egy új igazságot?"
A Star Trek - Nemzedékek a be nem váltott ígéretek filmje. Büdzsé, vizuális ötletek és színészgárda terén sem volt hiány, de az íróknak sosem sikerül feszes és komplex történetet konstruálniuk, amire mindezt felfűzhetnék. Sok elem nem passzol sem az összképbe, sem egymáshoz (őrült tudós, klingon cinkosok, romulánok által lerombolt űrállomás, Data és Geordi La Forge barátsága, stb.). Elég sok mondanivalóm van erről az alkotásról, úgyhogy most nemcsak 1 képet mellékelek majd.
Az örök élet témája, illetve ennek kapcsán a két kapitánylegenda találkozása. Ez dézsányi adrenalinnal kecsegtető kombináció. Dr. Tolian Soran a Nexus erőmezőbe akar jutni, ami az új Enterprise-B-t fenyegeti. Kirk kapitány feláldozza magát, és szintén eltűnik a Nexusban, hogy pár perc múlva a 78 évvel későbbi Jean-Luc Picarddal találkozzon. Picard legénysége rátalált Soran-re egy állomáson, a férfi pedig épp egy fél naprendszert készül halálra ítélni a Nexus-ba visszajutásért. Picard és Kirk összefog, hogy megállítsák, Kirk meghal, Picard visszatér a lezuhant saját Enterprise-ához, és odébbállnak.
Nem teszek úgy, mintha nem lestem volna a wikipediáról. Van pár apróság, melyek kihagyása kifejezett látványcentrikusságra utal. Eredetileg Kirk kapitány Spockkal és dr. McCoy-jal IS érkezett volna az Enterprise-B próbaútjára. De mivel pár perc cameo 1-2 szövegsorral várt volna rájuk, Leonard Nimoy és a Deforest Kelley is nemet mondtak a felkérésre. Nimoy cameójának ötletét később a Star Trek-reboot újra felvetette, és az - ahogy én látom - jóval hálásabb szerep volt, mint amit itt töltött volna be.
.
.
Volt egy kivágott nyitójelenet, ahol Kirk ejtőernyős gyakorlatozással szoktatja magát a civil élethez. Ez így ugyanúgy csak töltelékszcéna lett volna, mint Kétarc szökése a Batman Forever elején. De ha jobban kihasználják az írók, bemutathatták volna vele Kirk nehézségeit az életmódváltásban:
- változó közfelfogás a Flottánál,
- hogy testi ereje mennyire tart lépést a lelkivel,
- mennyire eltérő lett saját és régi bajtársai sora,
vagy ki tudja, még mi.
Kirköt eredetileg Soran karaktere lelőtte volna, de mivel a készítők szerint ez nem lett volna elég teátrális, egy leszakadó hídhoz kötötték a tragédiát. Ennek a módosításnak örültem, mégha ahogy oda kilyukadunk, teljesen erőltetett is volt. Erről majd mindjárt.
Látványtrükkjei egy másik tipikus filmbetegségre is rámutatnak: a sztori nem áll össze. Egyes jelenetek ki vannak domborítva, a többi szokványos. Vannak egészen mutatós beállítású momentumok (Enterprise kettéválasztása, a tányéregység lezuhanása, a Nexus a Veridian III. légterében), mások meg feltűnően bagatell kinézetet kaptak. A jelenet, ahol a klingon csatahajó elpusztul: az a Star Trek VI. egyik robbanásjelenete, amit odavágtak, pénzspórolás címén! A TV-sorozatban az ilyesmi nem zavart volna. Itt viszont utóbb becsapva éreztem magam tőle.
Nemcsak a látvány-kelléktár kivételez egyes részletekkel, hanem az írók is. Hinnem kell, hogy néhány frappánsan elgondolt jelenet köré eszkábáltak egy rozoga szkriptet, ahol rongybabaként rángathatják A-tól B-be a fejleményeket, hogy haladni tudjon a cselekmény. Nemcsak tele van logikai lyukakkal az egész, nemcsak sok kulcspillanat nem kap rendes felvezetést (pl. Picard testvérének halálhíre, Sulu lánya), de pár mellékszálat (pl. Kirk magánélete, nexus-i illúziója, vagy Data érzelemchipje), meg se próbálnak összefűzni a fő történetfonállal.
Guinan karaktere szerint a Nexusban nincs tér és idő, viszont bármilyen valóságba eljuthatsz. Aki bekerül, halhatatlan lesz és álomvilágban létezhet, abszolút sértetlenül. A forgatókönyv számtalan banánhéja közül ez az egyik. A Gyűrűk Urában talán bevenném, hogy ilyen természeti jelenség létezik. A Star Trekben aligha. A jelenségről nem tudunk meg semmi konkrétumot, leszámítva, hogy van gravitációja, és annyi energiája, mint egy nóvakitörésnek.
És a legkirívóbb: sértetlenül szippanthat be egy embert az olyan csóva, aminek puszta gravitációs jelenléte megsemmisített egy űrhajót, és súlyosan megrongált két másikat. Hát befizetek arra, hogy a kvantumfizika hány törvénye szerint lehetséges ez!
De enélkül is: Soran terve annyira túlbonyolított, hogy az már kemény hahota. Rakétával akar felrobbantani egy csillagot, hogy azon bolygó felé terelje a Nexust, amin éppen áll, ő bekerül, a bolygó meg elpusztul. Mindezt, csak hogy ő a Nexus útjába essen.
Soran, ha ehelyett fogsz egy erős kompot, és te repülnél szembe a Nexus-ba, az gyorsabb, könnyebb és kevésbé feltűnő. Nem beszélve, hogy kevesebb a vesződség: nem kell üzletelned ellenséges hajóval, flottatiszteket rabolnod és fézerrel lőni rájuk. A terved szaglik! Nincs szükséged Picard kapitányra, hogy megállítson: te magad provokálod, hogy a fél Csillagflotta téged üldözzön!
És a legkirívóbb: sértetlenül szippanthat be egy embert az olyan csóva, aminek puszta gravitációs jelenléte megsemmisített egy űrhajót, és súlyosan megrongált két másikat. Hát befizetek arra, hogy a kvantumfizika hány törvénye szerint lehetséges ez!
De enélkül is: Soran terve annyira túlbonyolított, hogy az már kemény hahota. Rakétával akar felrobbantani egy csillagot, hogy azon bolygó felé terelje a Nexust, amin éppen áll, ő bekerül, a bolygó meg elpusztul. Mindezt, csak hogy ő a Nexus útjába essen.
Soran, ha ehelyett fogsz egy erős kompot, és te repülnél szembe a Nexus-ba, az gyorsabb, könnyebb és kevésbé feltűnő. Nem beszélve, hogy kevesebb a vesződség: nem kell üzletelned ellenséges hajóval, flottatiszteket rabolnod és fézerrel lőni rájuk. A terved szaglik! Nincs szükséged Picard kapitányra, hogy megállítson: te magad provokálod, hogy a fél Csillagflotta téged üldözzön!
A legszánalmasabb dolgok egyike bármelyik Star Trek-movie-ból Data érzelemcsipje volt. Miután beülteti - "jobban megismerhesse az emberi viselkedést" - átvedlik egy röhécselő komédiássá, aki egyfolytában viccet csinál mindenből. Hosszú percekig kell néznünk, ahogy Data "felfedezi" a humoros oldalát, és szinte az őrületbe kergeti a környezetét.
És mikor erre ráeszmél, kérleli a kapitánytól, hogy mentse fel, mintha menten elpityeregné magát. Picard parancsa: "Tanuljon meg uralkodni az érzésein!", csak még szánalmasabb fényben tünteti fel az android karakterét. Data már legalább 2 éve az Enterprise másodtisztje, egy ilyen szimpla szabályt már meg kellett volna tanuljon, hisz legtöbb tiszttársa ember. Johnny-5 legdilisebb pillanatait idézi, ahogy lelkendezik ebben a produkcióban.
Hogy lehetett így elbaltázni a sci-fi-történelem 2 legnagyobb kapitányának találkozását?!
Nem arra gondolok itt, hogy egy vidéki faháznál vannak, vagy hogy első párbeszédük átmegy olcsó konyhai főzőcskézésbe, mintha egy reklámklipet forgatnának. Hanem a karaktereikre. Picard csak egy kötelességét hajtogató akarnok itt, Kirk pedig egy felelőtlen álmodozó, aki rá se hederít, míg felismeri, hogy az elméje által keltett illúzióban nincs kockázat és feszültség. Bizarr módon Kirk régi szerelmét jóformán nem is látjuk a film során. Ez a kommunikációzavar teljesen kiöli az első pillanatok érdekességét:
"Egy Csillagflotta tisztnek kötelessége...!"
"Maga csak ne oktasson ki! Én már hős voltam, amikor a nagyapja még pelenkában rohangált." "Voltam én is ilyen. Amikor a kötelességeimet még mindennél többre tartottam."
Annyi lehetőség jut kapásból eszembe, amit itt tárgyalni lehetne: a család, a nemzedékek mentalitásbéli különbsége, a halhatatlanság lehetséges formái, stb. Van pár halvány összefüggés, mint Kirk tanácsa Picard-nak "Amíg abban a székben ül, nagy tetteket vihet véghez." Ezt ő maga ismerte fel nemrég a próbaúton: nem érezte, hogy még mindig ő tartozna abba a székbe. De honnan jött ez az érzés? Mitől vágyik a békére? Azt hiszem, a Nexus a sokunkban élő pozitivista kép a Túlvilágról: találkozunk szeretteinkkel ott, ahol minden tökéletes, nincsenek korlátok.
Guinan ezért mondja: "Ha egyszer belépel a Nexusba, többé nem akarsz majd eljönni." Mikor Picard Troi tanácsadóval a családi albumot nézte, az szerintem a sebezhetőségét akarhatta jelezni. Bármilyen kötelességtudó, neki is vannak álmai. De itt is annyira túlegyszerűsítik az egész dilemmát, ami már a film komolyan vehetőségét veszi el. Kirk saját szemszögéből pár perce feláldozta magát, és most itt áradozik egy röhejesen szerény idillképzetben. A Star Trek V.-ben még olyasmit mondott, hogy a fájdalmunk megszabja, kik vagyunk. Egyszerűen össze van kuszálódva a film mondandója.
És itt a nagy finálé, ami lényegében egy tébláboló bunyó Sorannel. Ez az egyik jelenet, aminek a felvezetését elszúrták. Picard és Kirk belovagol a fénybe, és ott kötnek ki, ahol Picard is akarta. Azaz... a rakéta fellövésének percéhez! MINEK ÉPPEN ODA?!? A hajó, a bolygó, a csillag mind másodpercekkel azután semmisült meg! Erre Picard pont abba az időpontba akar visszajutni, amiről pontosan tudja, hogy veszített benne!
És itt a másik fekete lyuk a cselekményben: a Nexus érkezése is megismétlődik. Tehát nem az a bajom, hogy aki időutazik, nem találkozik korábbi önmagával. Hanem hogy az időben visszamenni így, az újra és újra visszaspurizó Nexusszal ezerszer megcsinálhatják, mire a bolygón eltöltött idő kifog rajtuk. Addig próbálgathatják megállítani Sorant, míg jól nem sikerül. A "küzdelem" végén pedig Kirk lezuhan, és Picard egy rakás kő alá temeti, sőt: meg sem említi többé találkozásukat! Miért? Persze, a nagy emberek is ugyanúgy eltemetve végzik, mint mindannyian. Mégis... nem túl etikátlan elhallgatni, hogy a legendás Kirk kapitány nem halt meg 2293-ban, csak most ráesett egy híd, és kampec?
Amit csak simán elcsépeltnek tartok, az már inkább csak felsorolnám:
- A próbaút kiszámíthatósága: 1. vészjelzés; 2. csak az Enterprise a közelben; 3. nincsenek felkészülve, mégis mennek; 4. csak Kirk kapitány kompetens a kapitányi székben
- Az összes Trek-szereplő közül Geordi La Forge-ot rabolják el legtöbbször, így az itteni eset nem mondhatnám, hogy meglepett volna
- A technikai blablát addig értettem, hogy a Sorant segítő klingon nővérpár Geordi VISOR-ján át kémkedtek. De hogy ez miként árulta el nekik a pajzs frekvenciáját, azt ne tőlem kérdezzétek. Aztán ugye telitalálat, robbanásveszély, tányéregységet különválasztjuk, de a légkörbe sodródnak, kényszer-crach, de megússzák.
- Festői tájakon fel-alá járkálni vagy rohangálni még nem biztos, hogy segíti egy film hangulatát.
A Star Trek - Nemzedékek olyan, mint egy fan-fiction (rajongói írás), és sajnos annak nem elég összeszedett. A cselekmény kismillió ponton ereszt, és teljesen eltékozolja a lehetőséget, hogy a sci-fi-történelem két legismertebb kapitánya találkozik egy mozis produkcióban.
2 megjegyzés:
Bocsi, csak annyit tennék hozzá, hogy a klingonok úgy tudják meg a frekvenciát, hogy amikor Geordi leellenőrzi a pajzs állapotát a kijelzőn látszik a frekvenciaszám is.
De a többivel teljesen egyet értek.
Szerintem amikor visszasugározták Geordit a hajóra, nyugodtan lefuttathattak volna rajta egy biztonsági trikorder-ellenőrzést. Ha ez nem is protokoll, legalább elővigyázatosságból. Kirkék is megtették ezt, amikor Vger egyikük másolatát fedélzetre küldte az 1. filmben.
Megjegyzés küldése