Visszaszámlálás (Halálod app-a)

Előre félek már az olyan természetfeletti-horrorfilmektől (is), ahol egy gonosz entitás valamilyen modern műszaki kütyübe költözik, és az átokként csap le a mit sem sejtő, képernyőbújó fiatal áldozatokra. Idén már kaptam egy untató baromságot e témából a Sebekkel (vagy pl. tavaly a Slenderman-reboot-tal), és most itt van Justin Dec rendezői debütálása, a Halálod appja. 

Ez a horror legalább megpróbál úgy tenni, mintha a stáb és a színészek nem totál szétnyugtatózva mentek volna be dolgozni, ám végül csak annyit ér el, hogy unalom helyett röhejességet áraszt. Nagyítóval sem találni benne józan észt, akár a saját szabályrendszerében, az események láncában vagy a szereplők helyzetkezelésében. 

Szóval van egy okostelós applikáció (programalkalmazás) megmondja, mennyi időd van hátra a halálodig. A fiatalok menő hülyülésnek fogják föl, ám egy gonosz kísértet rendre tesz róla, hogy a halálos ítélet pontosan elérjen mindenkit. Quinn, a kórházi nővér mit sem sejtve belemegy a játékba, de rögtön rájön, hogy ez nem vicc: 3 nap múlva meghal. Mellé verődik egy másik halálraítélt, Matt, s miközben a megoldáson agyalnak, Quinn húga, Jordan is letölti az app-ot. 

Szokásom a kocsimetaforát elővenni rossz filmeknél, ahol jóformán semmi nem működik: a Countdown olyan roncstelepi tragacs, ami meg sem várja, hogy elinduljon valamerre, máris darabokra hullik. A kiáltó közhelyek (szöveges és történésbéli egyaránt), az egyszerhasználatos karakterek és azok banális döntései, a filléres ijesztgetések mellett még a béna rendezés is kiöli az egész komolyan vehetőségét. Egyszerűen nem kerül elő igazi rettenet. Még Elizabeth Lail erőfeszítései is kevesek, hogy legalább a főszereplő emlékezetes maradjon: érezni, hogy nem volt határozott rendezői iránymutatás, így minden színész szó szerint a túlélésre játszott itt.

De a legfájóbb, hogy semmi értelme vagy fogása az egész mobiltelós átoknak, melyet ez az Ozhin nevű démon teljesít be rendre. Ezt az alapötletet eleve sokat kellett volna finomítani, hogy ne tűnjön mondvacsináltnak már helyből. Quinn-éknek két érdemi próbálkozása van, hogy elkerüljék a véget – az új mobil, majd a hekkelés –, mire az utolsó percekben (ugyan mikor máskor?) a lány kiötli: az idő előtti kinyiffanása - pl. egy drog-túladagolós injekciótól - kivághatja az átoknál a biztosítékot. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szript nem egy elvonóklinika házielőadásáról lett plagizálva... 

Az erőtlen próbálkozás se segített, hogy Quinn családját beleszőjék a történetbe: mikor Quinn önfeláldozása előtt a démon az anyjának adja ki magát, vagy mikor Jordan visszahozza őt, fáradt kacajnál több reakciót az nem bírt kikönyörögni belőlem. Az ilyesmit egy szatíra-horrorfilmnél vagy egy akcióvígjátéknál még jó poénnak tudnám fölfogni, itt viszont csak szánalmas nyáldráma. Mint ahogy a Lopott időnél, itt sincs drámai nyomatéka a számoknak, azaz, hogy melyik emberi lény elhullása pontosan mikorra várható, vagy hogy sikerül-e addig kijátszaniuk a vesztükre törő sötét erőket.

Szidhatnám még egy sort ezt a fércet, de inkább csak mégegyszer összefoglalom tömören: ostoba, szánalmas, időrabló szemét. A legsablonosabb elemekkel dolgozik, 1 értelmes vagy eredeti szála, 1 kicsit is kidolgozott vagy ésszel cselekvő karaktere, 1 igazán szívbe markoló vagy idegjegelő mozzanata nem adatik meg, hogy legyen. Még a témából szervesen eredő üzenet labdáját sem üti le, miszerint a fiatal nemzedék már annyira telefonfüggő, hogy ezt tekintik a társadalmi életüknek, miközben a való világ megszűnik számukra.

Ha ön a Halálod appjá-t ótvar szemétnek értékeli, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot...