Az utolsó cserkész

.

Az utolsó cserkész Willis egyik legkeményebb modorú filmje. Kevesen foglalkoznak vele, hogy az egyik legvitatottabb is. Ha csak mint "régi vágású" akciókrimit nézzük, ütős, nyers és brutális. Pofon és golyó repked mindenütt. Rengeteg szóviccel és f-bombával (vagyis a "fuck" szó rengeteg elsütésével) operál. És egy olyan öntörvényű, laza fickó áll a középpontban, aki tesz a szabályokra. Egyszerűen csak teszi, amit kell. 
Mindez remekül hangzik, többnyire ezt is várják a hasonló művektől. Valami mégis hibádzik.

 

 

Mikor először írtam a filmről, elkövettem egy amatőr hibát. A közvélemény szemével nézve próbáltam érveket rendelni hozzá, pro és kontra. Mindkettőből kondérnyi volt, és nagy részük pusztán első benyomás alapján fogalmazódott meg: 

• A film a premier előtt arról híresült, hogy Tony Scott milyen sztárparádét vonultat fel a produkcióban, illetve hogy Shane Black, a Halálos fegyver írója 1.750.000 $-ért értékesítette forgatókönyvét.
• Bemutató idején a mozinézőket az erőszak, a lehangoltság és trágárság új szintje taszította benne, így Amerikában bukott.
• A kritikusok ezt toldották meg olyan sznobos fújolással, hogy túl vulgáris, szexuálisan offenzív és halmozóan mocskolódó.  
• Az évtized folyamán végül megjött hozzá a közönség étvágya, sőt az 2000-es évek CGI-, majd 3D-mánája tovább srófolta értékét, mint akcióklasszikus.
• Fanyalgó vélemények szerint elcsépeltek a sztori alapvonásai: a züllött fehér nyomozó ötlete, a fekete zűrtárs, gyengeelméjű bérgyilkosok, a lelkiző feleség, a nagyszájú tinédzser, stb. 

Ezért nem érdemes mások szemszögéből felmérni pont ezt a movie-t. Könnyen egy már régesrég lefolyt vita áramába sodródhat az embert.

Szóval - ekkora körítés után - mit gondolok én Az utolsó cserkészről?

Középszerű. Ütősen, néhol egész izgalmasan kivitelezett. De mégis középszerű. Most kicsit a fanyalgókkal tartanék. A történet és annak helyzetmegoldásai igen szokványosak. Karakterfronton se nagy a választék, ahhoz képest, hogy alvilági gengszterek gyilkolásznak. Van 2 férfi, akiknek a régi hivatása odalett pár korrupt hatalmasság miatt, és a végzet esélyt ad nekik némi elégtételre. Van melléjük adva 1-2 ismerős, 1-2 rosszakaró, és kész is a szereplőgárda.

A cselekményt érezhetően úgy állították össze, hogy jól felismerhető panelekből építkezzen. Jobbára a rutint érezni belőle, nem a fordulatosságot. Számos apró részletében hasonlít a Halálos fegyver sztorijára, csak variáltan. Másrészt viszont itt felvágósabbak a férfi karakterek, zaklatottabb az életük. A rendező és az írók vérbeli férfimozit törekedtek elkészíteni, a családiasság látszata nélkül. Ezért...

• ...rövidek és hirtelenek a bunyók, már ami kevés akad belőlük;
• ...hangzik el több egysoros poén, mint Eddie Murphy akcióvígjátékaiban;
• ...még az átvezető részekben is jelen a diszharmónia, nehogy a néző kikerüljön a movie hatása alól;
• ...tűnik úgy, hogy csak 1 nyomozónak van meg a kellő kompetenciája a város rendfenntartói közül.

Joe Hallenbeck exügynök megbízást kap, hogy egy Cory nevű sztriptízest megvédjen. A lányt megölik, és fiúja, Jimmy Dix exfocista összeáll Joe-val a tettesek kézrekerítésére. Kiderítik, hogy Cory zsarolt egy romlott szenátort, Baynardot, aki régebben kirúgatta Joe-t, cserébe egy tőle kapott pofonért. Jimmy és Joe végül eljut Jimmy csapatának tulajáig, Marconiig, aki velük együtt kinyírni készül a lefizetett Baynardot is. A nagy leszámolásra pedig egy futball-mérkőzésen kerül sor, ahonnét a prológus is indult.

Első gondom a filmmel, hogy nehézkes. Nem úgy nehézkes, hogy "komor" vagy "lehangoló", hanem egyhangú, menetrendszerű. Bármilyen valóságszagúak a helyszínek és az erőszak, a cselekmény fő szála csak lassan veszi rá magát, hogy beinduljon. Töltelékpillanatból sincs hiány, pl. a humorosnak szánt közjáték, ahol pár gyerek egy hüllővel riogatja az alvó Joe-t.

Nem is ez a nagyobb baj. A kitérők és a személyes szálak egyszerűen nem elég érdekesek. A nem bűnöző szereplők átlagpolgárok, tele hibákkal és esendőséggel, sőt cinizmussal. Oké, ezt kipipálhatjuk. De a mozgatórúgó hiányzik belőlük. Nem jutunk be a fejükbe, miközben hosszú perceken át figyeljük, mennyire trapa a magánéletük. Olyan, mint a Sin City - annak jellegzetessége és energizáltsága nélkül. Kemény fickók is lehetnek szokványosak, csak mert van családjuk, vagy épp elveszítettek valakit.

Bruce Willist fölösleges ecsetelni: ráöntötték a szereptípust. Ennek ellenére a színészi játéka nagyon pihent, és ezt nem tudom mindig a karakterére ráfogni. Sokszor, ahogy Joe Hallenbeck rezignált, lepukkant imidzsét adja, egyszerűen  unottnak és léhának néz ki. Ez pedig nekem, mint nézőnek átadja ugyanezt az unalmat és érdektelenséget. Mi késztet minket folyamatosan figyelni, hogy ez a sörtés, kiszuperált profi bevégzi-e filmbéli küldetését, vagy elbukik? Csak mert van neje és gyereke? Még Sarah, a felesége is kiakad rajta, hogy Joe mekkora érzelmi analfabéta: "A fenébe is! Épp most csaltalak meg téged! Hát nem mondasz semmit?" 

Teljes jellemröntgent kapunk Hallenbeckről a megcsalásos résznél. Mikor Joe hazajön egy gyűrött este után, néhány gyanús jelből rájön, hogy Sarah épp megcsalta. A nő meggyőzően tagad, de Joe cselesen kiugrasztja a pasit a szekrényből. Egyszerre ismerjük meg Mr. Hallenbeck minden fontosabb vonását: topis, igénytelen, alkoholista, erős dohányos, hanyagolja családját, éles eszű, vakmerő és excentrikus. "Hát persze Mike, tudom. Véletlen volt. Sétáltál az utcán, a házunk előtt... megbotlottál. És egyszerűen beleakadt a farkad a feleségembe. Bárkivel megeshet." Maga a mellékszál az afférról cérnavékony, de csak ezért a pár percért megérte. 

Joe dialógusai tele vannak verbális heccelődéssel. Ezeknek kb. a fele tényleg velős, és némelyik ma is megnevettet. Másik fele viszont erőltetett keménykedés; néhol kimondottan fárasztó. Joe mottója szerintem az lehet, hogy sose mutass félelmet vagy érzelmet, mert az támadási felület a rosszfiúknak. Az se izgatja, ha mindjárt lelövik. Érzéketlensége a félelemre fontos kellék volt régi és mostani szakmájához is, tudatosan rájátszik. De élete minden órájában ne tegye: több lezser duma és piszkálódás hangzik el a szájából, mint értelmes szöveg.

Kedvenc húzásom Hallenbecktől, mikor 2 fegyveres őrzi őt a villában. Miután egyikük többször cseszegeti és megüti, Joe egy hirtelen mozdulattal beszakítja a koponyáját. "Pofonegyszerű" módja az ölésnek. Na most: én kötve hiszem, hogy ezért ne sebesítette volna meg a másik bérenc. De értem, mi lehet Joe logikája a szitura: Mike és Cory gyilkosa biztos okkal nem nyírja ki őt is azonnal.

A duóból Jimmy Dix a derűsebbik fickó. Ő az egyetlen, akin látom is, hogy régen volt valamiféle életcélja,  egy álma. És hogy ezt elvették tőle. Hírnevét fuballistaként befeketítették, és kiderül, hogy illegális gyógyszereket használ. Van egy meglepően drámai szcenárió, amelyben Joe szóban nekitámad, mikor ebben tetten éri.

"Hát nem érted, hogy ezek az álszent faszok tették tönkre az életemet?!"

"Ha kisiránkoztad magad, tűnj a házamból."

Joe lánya, Darian autogrammot kér Jimmytől, elmondva neki, hogy régen apja is nézte a meccseit. Aláírásában "az utolsó cserkésznek" titulálja Joe-t, utalva munkája jellegére, ami a kaotikusabb változata a rendőri "szolgálunk és védünk"-típusú melónak.

Ami nem illik a képbe róla: barátnője halálára alig reagál. Igen, mélabús arckifejezéssel nézi a fotót Coryról. Lehet, hogy az én figyelmem lankadt rosszkor, de a fájdalmat egyszer se csíptem le az arcán a halála miatt. Rájátszik ez a mű nagyonis arra, hogy R-kategóriás, azaz felnőttmozi: a halvány reakciókat úgy állítja be, mintha a főhősök lelki edzettségét mutatnák. Mi már nemegyszer láttuk a halált és a mocskot; mi az nekünk, ha egy hozzánk közeli valakit kinyírnak!

Tudom, hogy ez így panaszkodásnak hangzik. De az egész filmen nem a feszültséget érzem, hanem inkább az író-rendezői rutint. Nem rossz a film, csak következetlenül súlyozza a történéseket. Mintha csak a dumák és akciók nagy száma lenne fontos, nem az, hogy hová és mikorra időzítik őket.

A párosítás cseppet sem újkeletű: a dörzsölt fehér és az élénk fekete. Jimmy úgy tekint Joe-ra, mint valami féldilis pisztolyhősre, aki cefettül hajlamos zűrbe keverni magát. "Meg akarod menteni azt, aki tönkretette az életedet, és megbosszulod azt a palit, aki dugta a feleségedet." Többnyire egész szórakoztató a páros nyomozása, és ahogy mindig éppcsak megússzák a gyilkossági kísérleteket. Mégis: mintha csak a megszokás, a miért-ne? tartaná közös sínpályán a két pasast. A 48 óra-filmekben az ottani duó állandóan lázadozott a  partnerség ellen.

Rosszindulatú kacagást váltott ki belőlem, mikor a célpont szenátort Jimmy egy rajzfirkával próbálja figyelmeztetni, miközben a mellettük levő sávban száguldanak. "Egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy bomba; inkább azt jelenti, ne nyúlj a táskához, mert televan friss gyümölccsel." Mégha be is jönne: mennyire lehet nehéz néhány dinamitrudat, szalagot, drótot és egy digitális óralapot lerajzolni?



A "sötét oldal" elmegyenge. Egyetlen karakteres bűnfőnököt vagy markáns beosztottat nem kapunk; az első 3 Die Hard tetüládái mind emlékezetes mozigonoszok voltak. A legjobb bennük mindig az elhullásuk - különösen a végén a helikopterrel felszeletelődés.
Tony Scott tudatosan nem próbál jellegzetes vonásokat ráruházni a figurákra. Hogy így kiszámíthatatlanabb legyen ki hal meg, mikor, és hogy érezzük, mennyire nincsenek szabályok itt. Nem rossz elgondolás, csak aztán hol működik, hol nem, hol megint. Mikor Joe-ék kocsival beleszlalomoznak egy helyi lakos úszómedencéjébe, a poénos közjáték után üldözőik a semmiért leölik a vétlen civilt. Ilyet ritkán látni manapság akciómozikban.

Szembeszökő, hogy Joe-t mennyire mentegeti a szkript. Több ízben szegeznek fegyvert neki, mégis mindig hagyják, hogy elkalandozzon a figyelmük Joe szájmenésein. 2 bérgyilkos simán végezhetett volna vele éjszaka az utcán, ha nem kezdenek el Joe-val soviniszta replikákat szajkózni. A pofonnal megölt tagról már szó esett. Darian ötlete, hogy a mackójába rejtett fegyvert ad át apjának, egész okos. De egy profi bérgyilkos ezt biztos nem engedné: ez túl feltűnő; mi van, ha csel?



Amellett, hogy mennyire mentes a finomkodástól, az is friss szellőnek hat, ahogy Az utolsó cserkész a nőkre tekint. Pardon nélkül kritizálja és bírálja őket. Semmivel sem különb emberek ők az Y-kromoszómájúaktól, sőt még ők lehetnek hálásak érte, ha elnézik nekik a botlásaikat.  

A három női szereplő közül

1. Darian 13 éves diák, aki utálja apját, amiért elhanyagolja őt. Tipikus lázadó tinédzser, de nem az ostobább fajta. Joe több szokását is ellenzi: hogy festi magát, hogy bulikra akar járni, és különösen hogyha ő is átveszi apja piszkos beszédstílusát. Teljesen megértem Darian helyzetét. Tapasztalatból tudom, milyen az, ha egy gyerek azért érez csalódottságot, amiért a családfő elengedi és rendszeresen kiüti magát.
2. Cory, Jimmy barátnője sztriptíz-táncos, amellett prosti. A teste kiárusításából él, és ezzel együtt fogadja őt el Jimmy. Cory még viccel is a halálával, mondván, hogy majd a rendőrök azonosítják őt. Tény, hogy ő hozta saját fejére a bajt, de úgy, hogy azzal segíteni próbált valakinek: Jimmynek.
3. Sarah Hallenbeck a legérettebb a három hölgy közül. Mégis ő teszi azt, ami a legnagyobb fricska a nők gyakori felmagasztalásával szemben. Saját házában csalja Joe-t, egy elhízott, puhány, bajszos pacákkal, aki ráadásul Joe barátja. Sértetten a férje szemébe hazudik, úgy állítja be, mint ő lenne túl paranoiás. Sőt: Mike halála után még unszolja is, hogy szidja le: "Mondd azt, hogy hazudós kurva vagyok; hogy legszívesebben leköpnélek, ha nem lennének itt a zsaruk!" "Legalább látnám, hogy van még benned büszkeség!" Ugyanazt nem bírja Joe-ban, mint Darian: hogy züllik a semmibe, és nem törődik velük.
   

A befejezésről szintén vegyes benyomásaim vannak. Egyfelől megkapó látni, hogy a Hallenbeck-család nekidurálja magát, hogy összetartóbbak legyenek - immár Jimmyvel, mint Joe új partnere.

Visszafogott happy end, első ránézésre. Egy csomó részlet benne töltelék, oda nem illő szépítés. Dariant még csak-csak megértem, mitől jókedvű: belekeveredett túszként az eseményekbe, Jimmyt pedig eleve jófejnek tartotta.

De hogy Joe élete is elvileg rendeződött, az nagyon légből kapottnak tűnik. Egy futball-stadionban Jimmyvel megvédték a szenátort, ami elvileg hősfélévé teszi őket a nyilvánosság szeme előtt. Joe még újra be is húzhatott egyet a politikusnak. De mit változtatott ez meg az életében? Mitől bocsátott meg a nejének? Megcsináltuk a melót, hősök lettünk, úgyhogy lesz munka, lesz társ; egye fene, maradjon az asszony is! A következetesség az, ami nagyon hiányzik nemcsak itt, de Joe egész hátteréből.

Összefoglalva: ami népszerűvé teszi Az utolsó cserkészt, az tényleg mind megvan benne. Akció, néhány pofon, vér, poéneső, mocsok, kijózanító cinizmus. Ha csak ezeket venném alapul, akkor a osztanám a népszerű véleményt, miszerint ez az egyik legjobb akciómozi. Az egyik legvulgárisabb, azt elismerem. De nem tudom határozottan pártolni. Hiába a kemény stílus, a történetnek kicsit műanyag lelke van, amely nemcsak túl bejáratott és kiismerhető, de gyakran úgy tűnik, mintha önmagát unná.