A szállító

A szállítót sokan Jason Statham legismertebb filmjeként jegyzik. Ezen produkcióval került olyan sztárokkal egy súlycsoportba, mint Dolph Laundren, Jean-Claude Van Damme vagy Sylvester Stallone. És bár nem próbálta ki magát annyi műfajban, mint a felsorolt celebek, mozgékonysága, markáns arca és jó kondíciója alkalmassá tette a tipikus szűkszavú férfidinamó szerepkörére. Ebben igazán jó, ezt kell várni tőle.

Statham filmográfiája cseppet sem nyűgöz le: a legtűrhetőbben összerakott filmjének eddig talán A feláldozhatók számít. Az is főleg azért, mert egyfajta gyűjtőmedencéjéül szolgált neki + még egy csomó más, hírnevesebb akcióhősnek. Nemcsak folyton pörögni próbált, hanem rendelkezett egy jellegzetes stílussal. Több ember életét érintette a Nagy Megbízás, mint egy profi hapsit, illetve az aktuális bajbajutott hölgyet.

A szállító inkább egyszer nézős "road-movie" (="országúti mozi"). Mégha csak mezei akciózásként is teszem mérlegre, akkor sincs benne igazán különleges, memóriába kívánkozó pillanat. Sztorija az öltönyös, milliomos szállítóról túl közel araszol nekem a Bond-filmekhez; kifejezetten fáradt, többedszerre másolt mozzanatokból válogatja össze az eseményláncot. Ugye arra megy ki a játék, hogy a főszereplő sofőr, Frank Martin mindig elvégezze a feladatát, előbb rutin megélhetésből, majd személyes ügyként, miközben egy elrabolt kínai lányra vigyáz. Tehát lényegében ez egy one-man-show Stathammal; a többiek 1D-s bábfigurák, akik asszisztálnak a menő imidzséhez.

Franket én nem látom igazi személynek. Nem mert nem hihető, hogy egy profi maszekcsempésznek ne telne 1 nagy meg 1 kicsi villára a francia tengerparton. Nincs személyisége, nincs érzelmi aktivitása; Christian Bale játéka jobban ébren tartotta a figyelmemet az Equilibriumban, mint Stathamé ebben a movie-ban. Frankben a legérdekesebb éppen az, amit életében csak most, a film során is csak egyszer szeg meg: a szabálykódexe.

1. Szabály: Tilos utólag módosítani a megkötött alku már lefikszált feltételein.
2. Szabály: Névtelenül állapodnak meg, a legteljesebb titokban.
3. Szabály: A szállítandó árut - akár élő, akár élettelen - sosem lesheti meg, hogy micsoda.
4. Szabály: Mindig betartani a szóbeli ígéretet, kérdezősködés nélkül.

És ezekhez érthetően olyan mereven ragaszkodik, mint Alex Murphy a 4 direktívához.

A legstílusosabb, amit Frank Martin produkál, az az elején történik. Nem hajlandó elfuvarozni bankrabló megbízóit, ugyanis az urak eggyel többen vannak, s ez pluszsúlyt jelent. Nem az az érdekes ebben, hogy pisztolyt szegeznek a fejéhez, és Frank mégse engedelmeskedik. Mivel a kocsit csak ő tudja elindítani, tudja, hogy nem hal meg; a rablók inkább az egyik társukat puffantják le, hogy mentsék a bőrüket. (Jó látni, hogy a filmekben nemcsak sminkelt anarchisták tudnak játszani a bűntársaik pszichéjével.  :)  )

A többi szereplőről 1-1 mondatban:

1. Tarconi, a Frank ügyeire gyanakvó felügyelő a kötelező fogd-meg, akitől már az szép, hogy felfogja, mikor Franket hamisan bevádolja egy gengszter.
2. Fent nevezett gengszter, Wall Street ki akarja nyírni Franket, de emberei és fegyverei nélkül nulla a karakter.
3. A hajtóvadászat oka egy csomagban tárolt lány, Lai, akit kínaiak tömegével együtt rabszolgának akarnak eladni.
4. És mikor kiderül, hogy Lai apja mozgatja az üzletet, Lai lelövi őt, hogy amaz ne tudja lelőni Franket. 

Az akciófaktor standard robbanások, pofonok, száguldások és lövöldözések elegye. A kocsik márkájában pedig felfedezhető valami enyhe, poénos reklámcélzást: a német Mercedes márka minden szögből csakúgy siklik az országúton, míg a legtöbb, a forgatáshoz feláldozott gépjármű - ha jól vettem ki - hazai gyártmány.

És bár a 'távol-keleti lány-útitárs' ma már klisé a francia akciófilmeknél, legalább nem lett kirívóan hamis. Csak engem valamivel jobban szórakoztatott pl. a Wasabiban Jean Reno és Ryouko Hirosue, mint a Statham-Qi páros. Azért itt is megvan legalább az az ösztönös megkönnyebbülés, hogy a végén Frank és Lai kiszabadítják az eladásra szánt, fogva tartott embereket. A Halálos fegyver 4. ugyan ezt már az elején meglépte, de filmvégi pay-off-ként is ad némi kellemes utóérzetet.

Egy kettest adok rá. Egynek elmegy, de attól még gyenge.