Rocky V.

Egyre rosszabbak a Rocky-filmek. Ezt olvasom én ki a Rocky 5.-ből. A 2. rész után a franchise puszta eszközzé vált Stallone kezében, hogy önmagát glorifikálja újra meg újra, Balboa karakterén keresztül. És bár ezt a filmet már nem ő rendezte, a tendencia továbbra is megmaradt. Kisszerű és mondandójában teljesen félresikló sztorit tálal fel az 5. meccsmozi: érezhetően köszönőlevélnek szánták, annak azonban éppcsak elbiceg.

Stallone vélhetően nézte régen a Siskel & Ebert c. tévéshow-t, ahol a két címszereplő kritikus rámutatott: a Rocky-filmekben egy ideje már nem Rocky Balboát, hanem Sylvester Stallone-t látják, sikeres és edzett bokszolóként pózolni. Ezért akarhatott Stallone visszatérni a régi olasz szegénynegyedbe, hogy megint az a nélkülöző átlagfickó váljék Rocky-ból, akinek a nagyérdemű megismerte. Hogy megint az "igazi" Rockyt lássák, még utoljára. Erre utal a rendező személye is: John Avildsen, aki az 1. részt is készítette.

Öltözködése és beszédstílusa tényleg visszatért. Személyisége aligha. A visszavonult Rocky, akit itt látunk, egy önsajnálatra hajlamos, erélytelen mentorfigura. Hiányos benne a lelkiismeret; családját cinikus jófej-apa-mosollyal elhanyagolja, hogy egy fiatal bokszoló edzésével újra sikereket érjen el a sportágban. Csak most a ring túloldalán. Ezért nem megható, hanem igazságos, mikor "ifjú tanítványa" arrogánsan ellene fordul, s később szemtől szembe nekiesik. Vajon honnét olyan ismerős ez...?

2 nagy érmetszést hajt végre a rendező és Stallone azért, hogy Rocky visszavedlése a pórnép fiává ne raboljon sok időt:

1. Az egyik, hogy a kötelező meccsklip az előző filmből következményekkel jár: Rocky részleges agykárosodást szenvedett, s bár nem kerül kórházba, orvosai eltiltják a boxtól. Ez a hihető mellékszál. Eszembe juttatja Paulie egyik szövegsorát az 1. filmből: "Nem bírom tovább cipelni a húst!" Azaz: nem bírja tovább csinálni munkáját, és addigi életét élni, mint hús-vér ember. Rocky sem bírja. Csak ő ezt nem lelkileg, hanem fizikailag érzi: öltözőjében reszket a végtagja, és valamelyik szerve mintha nem működne rendesen.
2. Ha már Paulie-ról beszélünk: róla meg kiderül, hogy az egészséges agyával bízott meg olyan könyvelőben, aki seggére vert húga és sógora minden vagyonának. Ez a farból rántott mellékszál, és dühítő, hogy nincs semmi következménye őrá nézve.

Leginkább olyan pillanatok megkapóak az új filmben, amikor Balboa teljesen egyedül van. A kedvenc jelenetem az, mikor éjszaka, bőrkabátban és kalapban ellátogat Mickey edzőtermébe. Ez az a legemberibb dolog, ami látunk tőle a movie-ban: a régi barátokra emlékezni régi helyeken olyasmi, ami segít az embernek megbirkózni a hiányérzettel és a bánattal. 

Az az új elem viszont, mikor Mickey egy nyakláncot ajándékoz neki, számomra belerondít a jelenet őszinteségébe. Semmi szükség rá: a "továbbadott relikvia" ötlete ma már eleve klisé, és nem teszi még drámaibbá, hogy Rocky elveszti, majd újra megtalálja a közös hangot a fiával, Roberttel. Ezek a családi pillanatok egyébként is túl zsengék és kierőszakoltak: megkapjuk többek közt a mostanra kötelező lelkizést, ahol Adrian győzködi a zaklatott férjét. Csak lejjebb rántja a filmet, hogy ennyire az elődeiből táplálkozik.

És ha azt hiszi az olvasó, hogy a Rocky III. főellenfele nagy seggfej volt, akkor még semmit sem látott. A történet antagonistája egy gerinctelen promóter, Duke, aki egyfolytában tüzeli a boxolókat, hol Rockyt, hol az utódját. Ő afféle gonosz kis manó a történetben, aki a baj keveri, és a végén meg is kapja a maga nyaklevesét a címszereplőtől.

Aki viszont simán túltesz rajta, az maga a sokat emlegetett örökös, Tommy Gunn. Te jó Sátán; hogy mennyire gyűlöltem ezt az izomagyú tramplit! Megkockáztatom, hogy Stallone összes filmjéből az egyik leghitványabb karakter, és Rocky erre a pasasra áldozza minden szabadidejét, csak mert rajta keresztül újra érezheti a sikert. Balboa még akkor is mentegeti, amikor a szemébe mondja, hogy ne kér belőle. "Össze van zavarodva. Igen, kiforgatta magából Duke..." És itt ez a kijelentése, hogy Tommy edzésével újra értelmet nyert az élete. Ez így túl erős! Talán nem nyújtott "értelmet" neki a családja, akikért a 2. résznél a templomban imádkozott?!
Visszatérve Tommyra: írmagjában sincs benne kedvelhető jellemvonás. Csak a pénz, hírnév és a nők érdeklik. Ez a kigyúrt fickó mindannak ellentéte, ami az első filmben Rocky volt: önző, pökhendi, teljesen érzéketlen és és közömbös. Ráadásul alattomos: mikor megküzd otthagyott edzőjével, hátba támadja, hogy nyerő helyzetbe kerüljön. És teljes erőből üti a fejét, holott ismeri Rocky egészségi állapotát.

Még a "döntőről": kivételesen nem a ringben dől el, hanem utcai csetepatéban egy kocsma mellett. Ez a jelenet csak egy Stallone újabb glóriadagasztói közül: víziója támad Mickey-ról, aki buzdítja őt, és végül leveri a tömény genny tanítványát. Így nemcsak a régi bajnok győz, akit a rajongók és az újságírók is hangosan visszasírtak. Jó győz a rossz fölött, főhős megdicsőül.

Bizonyos értelemben tényleg győzött az igazság: a produkciót a közönség bukásra ítélte, kritikusai pedig egyértelmű mélypontként regisztrálták a szériából. Aki azt hinné, túlzok, annak mondok egy érdekes dolgot: Stallone maga ismerte be, hogy amit létrehoztak, az messze rekedt a kívánt eredménytől.

A Rocky V.-tel beléptünk a 90-es évekbe, amikor is Stallone átállt a sportdráma műfajáról az akciófilmekre - kacsingatva közben a vígjátékok felé is. Vagyis azt az utat próbálta bejárni, melyet előtte Arnold Schwarzenegger. Vitatom, hogy sikerült volna neki. De hogy Rocky Balboa őszinte karakterét nem sikerült újra megidéznie, az biztos, és nagyon örülök neki, hogy végül nem ez lett a franchise "megható búcsúja".

Szerettem volna jobb eredményt adni a produkciónak, de egyszerűen nem csikart össze elég pozitívumot, hogy egy lapon emlegessen a 70-es évekbeli elődeivel. De még a 80-asokkal se. Ezért 5-ből most csak 1 pontot adok az ötödik Rockyra. A széria és Stallone pályájának is egyik nagy gödre.