2013. július 22., hétfő

Kiemelten titkos! (Top Secret!)


"Egész jó harcos lehetsz, ha elbántál a tehenemmel...!"

(Ping-Pong - Az ököl színre lép)


 

Mikor véleményezek egy filmet, igyekszem minél kisebb körítéssel, tömören fogalmazni, de azért normális, kerek mondatokkal. Aztán a szándék vagy kiütközik a kész kreáción, vagy elhasal rajta. Ehhez hasonlít a paródiáknál a viccek tálalása. A cél az, hogy minél szabadosabb és sokrétűbb poénkészlettel rukkoljon elő, de azért nem full-idétlen és ügyesen időzített gegekkel.



Gőzöm nem volt róla, hogy a Top Secret! hivatalosan milyen alkotás(ok), illetve szubzsáner(ek) paródiája, míg utána nem olvastam. Története szerint kémfilm, mely egy neonácik uralta NDK-ban játszódik - persze a humor ferdítőlencséjén át nézve. A főhős egy Elvis Presley-hez hasonló rockénekes, aki belekeveredik egy ellenállási mozgalomba, és egy tudóst meg a lányát kell megmentenie.

Jerry és David Zucker szerintem túlzott egóval álltak hozzá a művükhöz. Még a hivatalos poszter is azt kántálta, hogy az Airplane alkotóinak komédiájáról van szó. Annak színvonalát célozza, ahhoz igen hasonló eszközökkel operál. Számomra azonban nagyon csak mértékkel nyújtott kikapcsolódást. Nemhogy az Airplane-hez, de még az első Horrorra akadvához képest is. Megpróbálom megindokolni.


2 fő összetevője van a Top Secret!-nek, ami túl nagy teret foglal a műsoridőből, és így ezek sokkal visszavetik a humorfaktort:
  1. Túl merev és messze túl komolykodó, ahogy a náci vasfegyelmet ábrázolja. Egy-két fizikai poén van hozzájuk rendelve (pl. a telefonjaikkal), de ez kompenzál semmit. A katarzist jelentő börtönszöktetésig egy vicces momentumot se tudtak okoztak, amint faarccal, egyenruhában masíroznak.  
  2. Túl sok az énekdal és táncszám. Elvileg ezek a retro-ifjúsági filmek paródiájául szolgálnak, de nem működik.  Teljes 10 perc csuklik így el a 80-ból! Nick improvizált fellépései szükségtelenül oldják az atmoszférát, kizökkentenek a filmből. (Ezért nem szimpatizálok a musical-lekkel sem.) A Vissza a jövőbe c. filmben Marty gitárszáma stílusos volt, főleg mert a cselekmény ezt a poént jó helyen, és csak egyszer sütötte el.


Magukkal a főszereplőkkel is akadt problémám. Sajnos látszik, hogy Val Kilmernek ez az 1. filmszerepe. Nem annyira viccesnek, mint inkább szelesnek és kölyökfazonúnak láttam őt. Semmi kémia nincs közte és Lucy Gutteridge között; Gutteridge Hillary-je ráadásul mintha egy nyáltalanított szappanoperából lépett volna elő.
A lány messze leghahotásabb jelenése a flashback gyerekkori barátjáról, Nigelről, ami a Kék Lagúna nagyonis megérdemelt parodizálása. Nigel most az ellenálló csoport vezetője, valójában viszont elárulja őket. És micsoda véletlen: Nick végül épp Nigeltől, a lányra ácsingózó fő rosszfiútól menti meg a lányt egy kalandos üldözés során. Humorosság nélkül mindez kőkemény klisé. 


A rangidősek közül a 2 legismertebbet emelném ki. Az elrabolt tudóst Michael Gough alakítja, aki később is szerepelt Kilmerrel közös produkcióban. Dr. Paul Flammond szintén inkább csak a cselekmény bábuja... mindössze 1-2 kacajos csattanót sikerült ráruházni. (Kedvencem, hogy mennyire majdnem befejezte az alagútját, mikor Nick bejut hozzá.) 
Amit pedig Omar Sharif kémkaraktere muszáj, hogy lenyeljen a vak bizsuárustól, az az 1. egybefüggően mulatságos szcenáriója volt az egész történetnek.



Ha az egészet nézzük, a legnevettetőbb pillanatokat én akkor kaptam, mikor a többi, francia fedőnevű ellenálló megpróbál bejutni a várbörtön egyik tornyába. Tényleg az elbizakodott rendezés, és a 2 kifigurázandó célzsáner alapvonásai nyomják vissza attól, hogy összefüggően kacagtató paródiává álljon össze. Nem a legrosszabbak közé tartozik, de a hírnevétől ez áll számomra a legmesszebb élményként.


A Top Secret nem nézhetetlen, de zsenge vígjáték, alig adott nekem ötletes vagy vicces perceket.



1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Meglehetősen igazságtalannak tűnik a kritikád, ugyanis olyan dolgokat rósz fel hibaként, amelyeknek nincs jelentőségük, nem is cél, hogy a szerinted helyes módon legyenek megoldva, míg a rengeteg apró abszurdot észre sem veszed. Amelyek bizarr, meghökkentő, meglepő módon jelennek meg és ezért viccesek. A humornak igen, van egy ilyen fajtája. Hogy mennyre működik Nic és a lány között a kémia, teljesen érdektelen. Nyilván lehetett volna sok mindent másképpen csinálni, hiszen az NDk nagyon nem igy nézett ki, az akkori komcsik azért nem úgy néztek ki mint a nácik, nem ilyen volt egy étterem, nyilván nem táncoltak rock and rollt a bárokban, nem voltak ellenállók, rockkoncertek. Legalábbis az 50-es években, a 60-as évek elején biztosan nem.De mindez lényegtelen! A filmnek nem ez a célja, mert annyira abszurd, hogy nem veheted komolyan ez egy teljesen más világ egy kicsit amerikanizált NDk paródiaként. Nem Briderton, amely kifejezetten megtévesztő. Egy szót sem szólsz az apró dolgokról és a zene meg kifejezetten szórakoztató, hiszen egy rocksztárról van szó a főszerepben. Amúgy mi is az a sok dal? Egy a koncerten, egy a fogadáson - a legviccesebb, egy a bárban, meg egy kicsit amikor kettesben gitározza a Love me tender-t. Ez nem teljesen 4 dal. Ez sok??? Maradjun abban, ha nem vagy nyitott asz abszurdra, tényleg ne próbálkozz vele, mert ennek ez az értéke. A fékevesztett hülyeség.Talán nem is láttad, hogy visszafelé van egy teljes jelenet a könyvesnél, hogy a vonat helyett az állomás indul el, hogy a ló Beatles-t énekel, hogy emberek szállnak a galambszobrokra, hogy elhajtják a bicikliket mint a lovakat, hogy úgy pörgetik a csajokat mint a rongybabákat tánc közben, az amőbázást a harc közben, a Kék-lagúna rész abszurdjait a távirányítós garázzsal, a túl sok végtaggal, aa búcsúzáskor a madárijesztővel, és sorolhatnám az abszurd hülyeségeket, aminek nincs értelme, ms ezért vicces.Mert meglepő, meghökkentő és ezek szerint polgárpukkasztó is egy kicsit.