Űrgolyók

"A tied éppen akkora, mint az enyém."

"Sajnálom, kapitány; fogalmam sincs, mi történhetett...!"

"Hogy lehetsz ennyire hülye, azt mondd meg nekem?!"

(Bűnvadászok)

Spaceballs-nak hívják a Star Wars máig leghíresebb parodizációját. Aki látta, bármikor fel tudja idézni Rick Moranis mikrobi Darth Vader-karikatúráját, Dark Helmet-et. A cselekménygerincről lehetetlen nem ráismerni az Új reményre, illetve beazonosítani a többi torztükör elé állított művet - legyen az sci-fi- vagy nem-sci-fi.

Az még nem garancia egy jó spoof-movie-ra, ha sok művet figuráz ki. De az Űrgolyók a pozitív példák egyike. Nekem ehhez a produkcióhoz megintcsak nem fűződik gyerekkori emlékem. Nem érzem úgy, hogy megváltotta volna a világot vagy a szubzsánert. Azt azonban kijelenthetem, hogy típusának egyik legjobban sikerült darabja. Ez egy nevettető produkció, sok frappáns vizuális, kevesebb frappáns szóbeli viccel, és korrekt helyzetkomikummal. Nem mindig működik a viccek ötlete és időzítése, de ha igen, akkor nagyon.

Mikor megismertem a mű korabeli bírálatait, egyszerűen nevetségesnek találtam a leggyakoribb ellenérvet. Eszerint az Űrgolyhók "túl későn készült", mert "ma nincs sok aktualitása egy Star Wars-paródiának". Rossz duma. Mi; 4 évvel A Jedi visszatér után?? De mégha úgy is lenne: a premier időzítése a legutolsó tényező, ami megtolja a hangulat vagy a humor szekerét egy vígjátékban, vagy bármely másik műfajnál, ha már itt tartunk.

Ben Hur: legendás retroszinema, mely premierje 50. évfordulójára kapott egy álmos, szétfakult tévés remake-et, a legretardáltabb ifjú harcoshőssel Anakin Skywalker óta.

A cselekmény döntően a IV. Epizód variálása: Skroob elnök elküldi Dark Helmetet és Sandurz parancsnokot a Spaceball-1-gyel, hogy szívják és hozzák el a Druida bolygó minden levegőjét halódó hazájuknak, az "Űrgolyónak". Tervük részeként Vespa hercegnő elrablásával akarják kizsarolni a helyiek együttműködését. A lány apja ezért felbérli Lone Starr kapitányt és segédjét Barfot, hogy vigyázzanak a nem kicsit beképzelt hölgyre. Közben találkoznak egy remetével, aki Starrt kiokítja a misztikus "Schwarz" használatára, hogy üldözőiket legyőzhessék.

A nevek kiválasztása nyilvánvalóan kiforgatás: a Sith "Sötét Nagyúr" sisakja, termete és örökké fedett arca a vicc tárgya "Sötét Sisak" figuráján. Lone Starr kapitány az Han Solo és Luke Skywalker keresztezése. "Pizza, the Hutt" a Pizza Hot és tudjátokki összemosva. A "Schwarz" ugyebár a Force (Erő) helyi megfelelője; talán ezzel Schwarzenegger nevére is asszociálnak, akinek filmjeiben "az Erő" kicsit mást szokott jelenteni. A gonosz szereplők otthona "az Űrgolyó bolygó"... Ha valaki ezt a nevet így csillagászati témában hangosan elismétli, előbb-utóbb biztos, hogy elcsuklik majd a hangja. :)

Yogurt az, akiről csak sejtésem van, miért hívják így. Külsőre Obi-wan és Yoda antiimidzse, de a neve nem tudom, mire utalhat. Esetleg a Yoghurt (Joghurt) szóra, mert az árucikk, és ő a film marketingtermékeit mutogatja egy jelenetben Starréknak? Amellett, hogy homályos a képtársítás, nagyon megfáradt maga a poénötlet, hogy egy filmet a benne szereplő karakter is filmnek nevezzen.

Ahelyett, hogy tovább majmolnám a wikipediát, hogy mi mit jelent vagy gúnyol ki, inkább leírom a tapasztalataimat a filmmel. Jól összeszedett és változatos, a casting-je pedig éppcsak annyira sztárpakolt, hogy 1-2 más híres TV-műsorból ráismerjünk a főbb színészekre. Bill Pullman remek B-kategóriás Han Solo-klón, ám John Candy látványa se semmi: egy nagy, félig ember, félig szőrmók másodpilóta. Különös módon bennem nem annyira Csukabbát idézte meg a kinézete. Hanem inkább a kutyájával összeolvadt Szaddamot.

Daphne Zuniga a Melrose Place-ből teljes meglepetés volt az itteni Leia-klón szerepében, mikor 10-15 év után újranéztem a produkciót. A druidaiak hercegnőjeként komfortorientált, ragaszkodik hozzá, hogy kiszemeltje csakis egy jóképű, de hercegi rangú férfi lehet. Starr kapitány és ő ugyanazt az utat járják be gyorsítva, mint Leia és Han: utálják, tűrik, majd kedvelik egymást.

Több, azóta ikonikussá vált képet lehet felidézni ebből az alkotásból. Mint pl. ahogy Dark Helmeték egy monitoron nézik magukat: az Incepciót megszégyeníti, mennyi "kép a képben" másukat nézhetik az űrgolyóiak. "Most vagyunk a mostban!" Starr kapitány és Helmet párbaja szintén a legvelősebb tréfák egyike.  Még a pengék színe is burkoltan üzen valamit George Lucas-nak:

1. a gonosz nagyúrnak nem kell mindig feltétlenül vörös szablyával vívnia,
2. egyszer a Jedi-szerű főszereplő kaphatna talán végre sárgát is,
3. és már 1976-ban gondolhattál volna rá, hogy energikusabbra koreografáltasd a párbaj-jeleneteket!

John Hurt a legnagyobb húzónév a filmben. Egyperces cameója nekem nem sokat tett hozzá az összképhez, de rendben volt. Nem semmi lehetett megcsinálni, hogy a Kane-ből kikelt alien-bébi-utánzat felálljon, és elkezdjen táncikálni. (Ezt a poént ismételte el később A Maszk fia című hulladékhegy.)

Igazából egymástól független pillanatok nevettetik a nézőt. Helmet babázós jeleneténél az egész utcában hallani lehetett a saját kacagásomat.  Mégis, úgy kerek egésszé mégsem egészen áll össze. Az írói munka nem annyira kiváló, mint azt szerettem volna látni. Hogy ez mitől fontos? Mert úgy hiszem, a koherencia igenis segíti, hogy egy nevetségesítő történet folyamatosabb legyen, és jobban beolvadjanak a poénok a humor áramába, lendületébe. Nem mondom azt, hogy leült volna a film, csak néhol érezhetően megtorpant, akadozott.

Két visszatérően látott karaktert teljesen fölöslegesnek tartok, mivel egyszer sem nevettetőek, nincs jelentős szerepük; csak foglalják a helyet a többiektől:

1. Egyikük Pizza The Hutt. Viszolyogtam tőle, negatív értelemben. Értem én, hogy a névhasonlóság nem elég: Jabba nyálasságát és tohonyaságát próbálják kifigurázni, de ez a geg teljesen visszafelé sült el nekem. 
2. A másik Scroob elnök, aki a Császár helyett szereplő vezetője a gonosz erőknek. Ez az ürge olyan, mintha a Rózsaszín Párcuc 5.-be menet eltévedt volna: egyetlen poénján nem nevettem, koloncként csüngött Helmeten és a parancsnokon, egész amíg a Spaceballs-1 feje le nem zuhant.

Apropó: a Szabadság-szobor alakú űrhajó ötlete önmagában passzol a sci-fi-paródiába, mivel - legalábbis én így látom - a régebbi sci-fik még merészebbek voltak az űrhajók méreteinek ábrázolásában. Még ehhez pluszpont, hogy A majmok bolygója-viccet az űrhajó-fejjel is sikerült ízlésesen elsütni.

Michael Winslow ugyanazt csinálja itt, mint Richard Crenna a Nagy Durranás 2.-ben: kifigurázza egyik korábbi filmes szereplését. A Rendőrakadémia-utalás Larvell Jones-szal egyetlen okból szerepel: a régi sci-fikre jellemző, cifra géphangokat hivatott kifigurázni. Mert hát ki lenne alkalmasabb erre, mint Hollywood legtehetségesebb hangutánzója?

Szóval, mit is kaptam az Űrgolyóktól? Sok nevetést, némi izgalmat és látványosságot. Mindezt tisztes keretbe fogva, többnyire jópofa karakterekkel, illetve változó szintű szellemességgel a párbeszédeikben. És egy olyan happy endet, ami olyan erőltetett, hogy az már önmagában kiad egy ütős csattanót még a végére. Ez egy kifejezetten ügyes kiforgató vígjáték.