2013. május 4., szombat

Bújj bújj, ördög!


Miután sorra megnéztem őket, be kell látnom, hogy Leslie Nielsen paródiái soha meg sem közelítették a Csupasz Pisztoly-trilógia színvonalát. Vagy középszerűek, vagy bűnrosszak; utóbbi esetben mintha egy régi telegrammhoz hasonlóan STOP jelzést kellene ékelnünk, hogy tudjuk, mikor kellene nevetnünk. Csak "STOP" helyett inkább a "SHIT" szó illene a szövegsorok közé.






A Bújj bújj ördög sokkolóan rossz mű. SHIT Teljesen megjátszott, kasztrált poénokkal terhelt, szellemtelen és néhol gyomorkavaró is a tetejébe. SHIT Pár kósza poént sikerül jól elsütnie, de ennyi. SHIT 
Egy ördögűzés köré épül a cselekmény, amelyet a két pap közül az idősebbik már elvégzett 17 éve ugyanazon a nőn. SHIT Most a Sátán visszatér, és ezúttal már az idős tiszteletes is a célpontja.




Döntően két filmre ismerek rá a kifigurázásokból: Az ördögűzés Emily Rose üdvéért, a másik az eredeti Rémálom az Elm utcában. SHIT A testbirtoklás szenvedő alanyát Nancynek hívják, és tinédzserként a külseje emlékeztet is a horrorklasszikus női főszereplőjére. SHIT
Maga a test birtokba vétele meglepően komolykodóan néz ki: a démon minden megjelenésével romlik porhüvelyének az állapota, pusztul személyisége, míg végül már egyfolytában a szörny van jelen, eltorzítva és szörnyszerűvé téve Nancy vonásait. SHIT A megszállt nő sminkje kellően meggyőző; könnyű elképzelnem, hogy nem vígjáték horrorfilmként jobban működne a film. SHIT Így viszont végig teljesen egykedvű és hullaszagú. 



Döntően kétféle feltételezett forrása lehetne itt a nevetésnek: SHIT Egy az, hogy a megszállt Nancy obszcénül beszél környezetével, és obszcén riposztokat is kap ellenfelétől, az idős paptől. SHIT Ez egyszerűen nem működik; éppolyan elcsépelt vicctechnika itt, mint pl. az Állj, vagy lő a mamám!-ban, ahol az idős anya laza szöveggel próbált jópofa lenni. SHIT 
A másik meg az, hogy egy svindler prédikátor élő show-műsort csinál a szertartásból, miközben egyre bizarrabb dolgok történnek. SHIT Visszatérő és szintén kikopott geg, hogy vagy az ördög, vagy a pap rókázik valakire. SHIT Charlie Sheen Hot Shots-ában ezt a poént ügyesen időzítve használták, itt viszont a zöld folyadék spriccolása simán csak visszataszító.




3 kifejezetten nevettető poént találtam, ami mégidézi a Zucker-korszakot Nielsen karrierjéből:


  1. Az öreg prédkátornak pózoló hallgatólány. "Öö, kisasszony, lejjebb húzná kicsit a ruháját?" "Hogyne..." "H! Föl!"
  2. Amikor Nancyék tévéjében az megy, hogy egy jégkorong-bajnokságon a ballerinák megverik a hokisok csapatát. (És szó szerint értem azt, hogy "megverik.")
  3. Az úrvacsorán a fiatal atya a kelyhet úgy tárolja, hogy beteszi a többi mosatlanhoz a sütőbe a szószéknél.




Nem tudom, mit lenne még érdemes kiemelnem: nonszensz, sivatagos, jóformán teljesen derűidegen vígjátékot búcsúztatok, ami még a katolikus hitbuzgalomból sem tud humort facsarni, nemhogy a természetfelettiből. SHIT 



A Bújj bújj, ördögre 1 pontot adok.



Nincsenek megjegyzések: