Harrison Ford két legismertebb szerepében hasonlóság, hogy kiosztásuk előtt nagyon bizonytalan lábakon állt a sztár karrierje. Kezdő színészből a világhírnévbe csöppent Han Solo karakterével, a skatulyából pedig Indiana Jones megformálása révén tudott kitörni, miután a szerepet Tom Selleck a Magnum TV-sorozatból visszautasította (hál'Istennek!). George Lucas annak idején azért nem szívesen casting-olta Fordot, mert:
- nem akarta "kabalaszínészévé" tenni Fordot, és minden produkciójában őt szerepeltetni;
- félt, hogy a moziközönség továbbra is Han Solo-t látja majd Fordban, amint a sivatagban akrobatikázik, erőlködve, hogy... ne tűnjön Han Solo-nak.
Azért ezzel kezdem a mostani irományomat, mert szerintem Spielberg és Lucas 2 véglet között mozgatják az Indiana Jones-movie-k stílusát. És részben ezért korántsem ugyanaz a színvonaluk. (Mint a mesebeli angyalka és kisördög az ember 2 vállán.) Spielberg az illusztrisabb, a groteszkitást sem megvető képi ábrázolás híve, míg Lucas-é a szolidabb, akcióorientáltabb, R-kategóriát távol tartani igyekvő álláspont. (Ugye a "PG-13" még nem létezett.) Eltérő volt már az is, ahogy eredetileg elképzelték Indiana karakterét: Lucas egyfajta Bond-szerű tanárt akart, míg Spielberg egy italproblémával cifrázott régészkalandort. Aztán melyik epizódnál melyikük elképzeléseérvényesült jobban.
Itt, az első Indy-filmnél tökéletes az egyensúly. Amellett, hogy izgalmakban bő + egy átgondoltan fordulatos forgatókönyv mentén halad, az ügy nem kicsit érinti a címszereplő múltját - akárcsak Az utolsó keresztes lovagban. A frigyláda hatalma és a náci férfiak elrothadása éppolyan brutális képsor, mint az emberáldozati ceremónia A végzet templomából. A női főszereplő itt a legszimpatikusabb, noha Marion Ravenwood-ot A kristálykoponya királyságában majd viszontlátjuk.
Szóval Indiana Jones elindul megkeresni az ótestamentumi frigyládát, az amerikai hírszerzés megbízásából. Míg régi riválisa, Rene Belloq a nácik csatlósaként kutatja ugyanezt a tárgyat. Jones mellé szegődik két másik régi ismerőse: a helyi ásató Sallah, és gyerekkori szerelme Marion, aki hajdani professzorának a lánya is egyben. És a tét nem egyszerűen egy überhíres relikvia. Ahogy Marcus karaktere ecseteli: a láda a legendák szerint természetfeletti tulajdonságokkal bír. Ha Berlinben csodafegyverként hasznosítani tudják, beláthatatlan szörnyűségeket okozhat. Mindamellett, hogy utánaolvasáskor direkt kicseleztem bármilyen méltató röp-leírást, 2 dolog így is megragadta a figyelmemet, azzal kapcsolatban, hogy milyen filmtörténeti visszhangja volt az első Indy-movie-nak.
- Egyik az, hogy a közönség felteszem éppoly magától értetődően tekinti kultóriásnak, mint a Star Wars-trilógiát. Ugyanis mindössze 1 magyar internetes honlapon találtam analízist vagy részletező írást róla (persze lehet, hogy én nem kutakodtam eleget). Puszta tetszésindexe tehát az egeken túlra szökik.
- 1999-ban nem kisebb tekintély ismerte el Spielbergék művét, mint az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára, „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentős” műnek ítélve meg Az elveszett frigyláda fosztogatóit. Gyakorlatilag irodalmi értékűnek mondták ki.
Jöhet a keresztkérdés: megérdemli-e?
Több, mint valószínű. A frigyláda hatalmának vizuális külleme ugyan nagyrészt képzelettermék, de se bóvlinak, se imidzsfosztónak nem nevezhető. Pazarul kigondolt! Legalább egyvalaki az alkotók közül olvasott történelmi feljegyzéseket a tárgyról, amitől "Jericho falai ledőltek", és amely "villámokat szór". Ebben a verziójában a frigyláda inkább kísérteteket tárol, és erős sugárzása lemállasztja az emberi húst, az összes vérével együtt. Mikor először láttam, ahogy a náci ereklyevadászok a láda erejétől elpusztulnak, még elég hatásvadásznak és rajzfilm-szerűnek tűnt. Főleg azt nézve, hogy valami idegbénító hatása is lehet: a felnyitásakor odanéző emberek képtelenek elfordítani róla a tekintetüket. Ezért is utasítja Indy Mariont, hogy történjék bármi, ne nyissa ki a szemét.
És a frigyláda megtalálásának módja is roppant szellemgazdag: Marion medalionjában a csúcsdísz, ami Rá pálcájára téve betájolja a láda rejtekhelyét egy makett-térképen, valahol a nemrég feltárt Tanis városában. Nem tudom, mennyi ebből a fikció, de az elrejtési technika méltóan cseles egy fejlett ókori civilizációhoz. Mint a matematikában, egy kis hiba is téves eredményt hoz; ezért is ásatnak először rossz helyen a nemzetiszocialisták.
Marion kivívta a tetszésemet, úgy nőiesség, mint személyiség tekintetében. Magabiztos, edzett lelkű, viszont anélkül, hogy hebrencs lenne, vagy fuldokolna a saját egójában. Amikor köszönetet mond Sallah-nak a segítségéért, vagy a sebesült Indyt istápolja, abban őszinte kedvességet látok, nem a kötelező klisét, hogy romantikus beütést csiholjanak a történetnek.
Amelyik döntéssel nem értek egyet: Indy otthagyja Mariont a náci sátorban. Azóta sok kalandfilmben játszották el, hogy a főhős végül mégse menti meg a lányt, hanem ilyen-olyan meggondolásból otthagyja. Itt nem érződik hamisnak Indy döntése, de én mégis logikai bakinak tartom. Náci fogságban hagyni azt a lányt, akiről azt hitte, egy felrobbanó kocsiban veszett? Olyan alakok mellett, mint az utált Belloq, vagy a korcslelkű Toht? Nem: ilyen életveszélynek még taktikából sem szabad kitenni valakit, ha kicsit is törődünk vele.
Marion és Indy között pazar az interakció. Marion először még indulattal gondol Indyre, amiért évekkel korábban szakítottak. Kicsit zavaros ez a része a múltjuknak, de megértem a lány viselkedését. Aztán mikor egy Toht nevű náci nyomozó betör hozzájuk, a kocsma leég. És mert mind néhai apja, mind most Indy ugyanazt a rejtélyt kutatja, minden oka megvan a kalapos régésszel tartani a Közel-Keletre. Valódi karaktert látok átvergődni a veszélyhelyzeteken, nemcsak azt, hogy a sok morbid szarság után már nehezebben tud pánikba esni. (Lásd: Willie Scott.)
Belloq az egyetlen negatív figura, akibe személyiség is szorult. Ő is kalandor régész, mint Indy, de ő nem válogatja a megbízói közt. Ahogy a kocsmai találkozásuknál is ecseteli Jones-nak: bármennyire is utálja őt, nem különböznek annyira. Belloqban leginkább az tetszik, hogy nemcsak a leletekhez van jó szeme, hanem az emberekhez is. Amikor Jones a frigyláda szétlövésével fenyegeti a nácikat, ha nem adják át neki Mariont, ő leleplezi, hogy csak blöfföl.
De nem a megbízói kiléte, hanem a módszerei az, ami igazán különbséget emel kettejük közé. Már az elején azt látjuk, hogy egy alig megszerzett bálványt kicsal Indytől, ellene fordítva a helyi bennszülötteket. És annak ellenére, hogy elbűvöli a fogságba esett Marion, és vacsorára invitálja őt, némi hezitálás után mégiscsak hagyja, hogy Jones-szal együtt halljon meg egy templomromban, tele mérgeskígyókkal. Neki én Lucas helyében nem halált írtam volna neki a frigyláda által. Inkább mondjuk, hogy egy korábbi haragosa vagy átvertje végez vele, esetleg hogy Washingtonban törvényszék elé állítják, nem feltétlenül csak mert kollaborált egy totalitárius országgal (1936-ban mégcsak térségi szinten hordozott külpolitikai veszélyt a hitleri Németország.)
Nácik... kezdem megszokni, hogy mindig faarcú, fahumorú, faállású és olykor bizony fatökű tulkoknak ábrázolják őket. Dietrich megjegyezhetetlenül szürke alak, időrablásnak éreztem minden szövegsorát. Olybá tűnik nekem, hogy Spielbergék már elejétől arra készültek, hogy őt és minden beosztottját majd odavessék a vizuális effektnek, mikor is a frigyláda ereje szétrothasztja őket. Szinte művészien iszonyatos látvány.
Toht-ról már többet lehet mondani. Hát ő sem az a háromdimenziós fajta szereplő. Olyan benyomást kelt az egész ember, mintha valami szökött pedofil volna egy zsenge horrorfilmből. Beszédstílusa, meg az a perverz, vigyorgó ábrázat az arcán szadista hajlamra utal. Nemcsak a foglalkozása az, hogy hadifoglyokat vallat. Szinte lesi az alkalmat, hogy a benne rejlő alantasságnak teret engedhessen. Mellesleg: a fő helyszínhez illő nevet adtak neki Lucas-ék, mivel az "o" és "h" megcserélése egy egyiptomi isten görög nevét adja ki: "Thot".
A frigyláda utáni hajsza megbonyolításában mindössze pár dolog zavart. Kalandfilm révén talán el se hagyható sablon, hogy túl sokszor és túl sokáig tartják fogságban a két főszereplőt. Mintha tradíció lenne kímélni a foglyokat, jóllehet a világ nem tud semmit az ügyről, és kutyát sem érdekelné, ha megkínoznák vagy megcsonkítanák, esetleg kivégeznék őket.
Aztán: a lőfegyverek használatával szintén fukarkodnak a német katonák. Német földön bizonyára azonnal lelőnék az ellenszegülőket. Nem pedig ököltusát vállalnának be ellenük, mint az a vasgyúró, akivel Jones potyára megverekszik. Kíváncsi lennék továbbá, hogy egy olyan lány, akit egy majom leplez le, hogy a kosárba bújt a piactéren, hogyan menekült meg arról a gépjárműről, amit Jones felrobbanni látott.
Az eredeti szkriptből kihagyott jelenetek egy részét a folytatásokban pótolták, miután a movie sikeresnek bizonyult. Mint a shanghaji kaszinó A végzet temploma elején, vagy Indy gyerekkora Az utolsó keresztes lovagból. Ezeket én nem is hiányoltam az első alkotásból.
Ami egy pici hiányérzetet okozott, hogy egyáltalán nincs jelenet Németországban. Minthogy a láda utáni hajsza sosem igényli Berlin közvetlen felügyeletét vagy beavatkozását. Ez egy expedíció okkult relikviák után, és köztudottan a világ számtalan pontjára indítottak ilyet Hitler megbízottjai. De egészen a legvégéig - mikor is Jonest a hírszerzés biztosítja a láda szakszerű vizsgálatáról - nem látom, hogy a sztori túlnőne egy sima versenynél, egzotikus tájakon és jellegzetes ruhájú emberalakokkal.
Végül, nem beszélhetünk Indiana Jones-moziról a csapdák felhozatala nélkül. A bevezetésben a bálványtemplomnál Jones ügyesen cselezi ki a beépített szerkezeteket. Ahogy kikerüli a lábnyomokat, amik a tűlövegeket aktiválná (futáskor bezzeg pont 1 se sebzi meg súlyosan), illetve az elemelt bálványt hasontömegű tárggyal helyettesíteni. A tömegével tekergő áspiskígyók a veremben ideális halálhozók, mégha valahogy sikerül is időben felégetni mind az ezret. Végül, maga a frigyláda is csapda azoknak, akik felnyitják. És bár Jones nemigen hisz a természetfelettiben, van annyira elővigyázatos, hogy ne akarjon elpusztulni - mint az összes többi férfi ott.
Amelyik döntéssel nem értek egyet: Indy otthagyja Mariont a náci sátorban. Azóta sok kalandfilmben játszották el, hogy a főhős végül mégse menti meg a lányt, hanem ilyen-olyan meggondolásból otthagyja. Itt nem érződik hamisnak Indy döntése, de én mégis logikai bakinak tartom. Náci fogságban hagyni azt a lányt, akiről azt hitte, egy felrobbanó kocsiban veszett? Olyan alakok mellett, mint az utált Belloq, vagy a korcslelkű Toht? Nem: ilyen életveszélynek még taktikából sem szabad kitenni valakit, ha kicsit is törődünk vele.
Marion és Indy között pazar az interakció. Marion először még indulattal gondol Indyre, amiért évekkel korábban szakítottak. Kicsit zavaros ez a része a múltjuknak, de megértem a lány viselkedését. Aztán mikor egy Toht nevű náci nyomozó betör hozzájuk, a kocsma leég. És mert mind néhai apja, mind most Indy ugyanazt a rejtélyt kutatja, minden oka megvan a kalapos régésszel tartani a Közel-Keletre. Valódi karaktert látok átvergődni a veszélyhelyzeteken, nemcsak azt, hogy a sok morbid szarság után már nehezebben tud pánikba esni. (Lásd: Willie Scott.)Belloq az egyetlen negatív figura, akibe személyiség is szorult. Ő is kalandor régész, mint Indy, de ő nem válogatja a megbízói közt. Ahogy a kocsmai találkozásuknál is ecseteli Jones-nak: bármennyire is utálja őt, nem különböznek annyira. Belloqban leginkább az tetszik, hogy nemcsak a leletekhez van jó szeme, hanem az emberekhez is. Amikor Jones a frigyláda szétlövésével fenyegeti a nácikat, ha nem adják át neki Mariont, ő leleplezi, hogy csak blöfföl.
De nem a megbízói kiléte, hanem a módszerei az, ami igazán különbséget emel kettejük közé. Már az elején azt látjuk, hogy egy alig megszerzett bálványt kicsal Indytől, ellene fordítva a helyi bennszülötteket. És annak ellenére, hogy elbűvöli a fogságba esett Marion, és vacsorára invitálja őt, némi hezitálás után mégiscsak hagyja, hogy Jones-szal együtt halljon meg egy templomromban, tele mérgeskígyókkal. Neki én Lucas helyében nem halált írtam volna neki a frigyláda által. Inkább mondjuk, hogy egy korábbi haragosa vagy átvertje végez vele, esetleg hogy Washingtonban törvényszék elé állítják, nem feltétlenül csak mert kollaborált egy totalitárius országgal (1936-ban mégcsak térségi szinten hordozott külpolitikai veszélyt a hitleri Németország.)
Nácik... kezdem megszokni, hogy mindig faarcú, fahumorú, faállású és olykor bizony fatökű tulkoknak ábrázolják őket. Dietrich megjegyezhetetlenül szürke alak, időrablásnak éreztem minden szövegsorát. Olybá tűnik nekem, hogy Spielbergék már elejétől arra készültek, hogy őt és minden beosztottját majd odavessék a vizuális effektnek, mikor is a frigyláda ereje szétrothasztja őket. Szinte művészien iszonyatos látvány.Toht-ról már többet lehet mondani. Hát ő sem az a háromdimenziós fajta szereplő. Olyan benyomást kelt az egész ember, mintha valami szökött pedofil volna egy zsenge horrorfilmből. Beszédstílusa, meg az a perverz, vigyorgó ábrázat az arcán szadista hajlamra utal. Nemcsak a foglalkozása az, hogy hadifoglyokat vallat. Szinte lesi az alkalmat, hogy a benne rejlő alantasságnak teret engedhessen. Mellesleg: a fő helyszínhez illő nevet adtak neki Lucas-ék, mivel az "o" és "h" megcserélése egy egyiptomi isten görög nevét adja ki: "Thot".
A frigyláda utáni hajsza megbonyolításában mindössze pár dolog zavart. Kalandfilm révén talán el se hagyható sablon, hogy túl sokszor és túl sokáig tartják fogságban a két főszereplőt. Mintha tradíció lenne kímélni a foglyokat, jóllehet a világ nem tud semmit az ügyről, és kutyát sem érdekelné, ha megkínoznák vagy megcsonkítanák, esetleg kivégeznék őket. Aztán: a lőfegyverek használatával szintén fukarkodnak a német katonák. Német földön bizonyára azonnal lelőnék az ellenszegülőket. Nem pedig ököltusát vállalnának be ellenük, mint az a vasgyúró, akivel Jones potyára megverekszik. Kíváncsi lennék továbbá, hogy egy olyan lány, akit egy majom leplez le, hogy a kosárba bújt a piactéren, hogyan menekült meg arról a gépjárműről, amit Jones felrobbanni látott.
Az eredeti szkriptből kihagyott jelenetek egy részét a folytatásokban pótolták, miután a movie sikeresnek bizonyult. Mint a shanghaji kaszinó A végzet temploma elején, vagy Indy gyerekkora Az utolsó keresztes lovagból. Ezeket én nem is hiányoltam az első alkotásból. Ami egy pici hiányérzetet okozott, hogy egyáltalán nincs jelenet Németországban. Minthogy a láda utáni hajsza sosem igényli Berlin közvetlen felügyeletét vagy beavatkozását. Ez egy expedíció okkult relikviák után, és köztudottan a világ számtalan pontjára indítottak ilyet Hitler megbízottjai. De egészen a legvégéig - mikor is Jonest a hírszerzés biztosítja a láda szakszerű vizsgálatáról - nem látom, hogy a sztori túlnőne egy sima versenynél, egzotikus tájakon és jellegzetes ruhájú emberalakokkal.
Végül, nem beszélhetünk Indiana Jones-moziról a csapdák felhozatala nélkül. A bevezetésben a bálványtemplomnál Jones ügyesen cselezi ki a beépített szerkezeteket. Ahogy kikerüli a lábnyomokat, amik a tűlövegeket aktiválná (futáskor bezzeg pont 1 se sebzi meg súlyosan), illetve az elemelt bálványt hasontömegű tárggyal helyettesíteni. A tömegével tekergő áspiskígyók a veremben ideális halálhozók, mégha valahogy sikerül is időben felégetni mind az ezret. Végül, maga a frigyláda is csapda azoknak, akik felnyitják. És bár Jones nemigen hisz a természetfelettiben, van annyira elővigyázatos, hogy ne akarjon elpusztulni - mint az összes többi férfi ott.
Zárósorok: a "Legjobb régész-kalandfilm" címkét egyelőre A frigyládának adnám. Ford 5 legnagyobb filmjének egyike, és egy szubzsáner alapkőletétele, a maga kényelmes megoldásaival együtt is nagyszerű moziélmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése