█ Transformers 3. - A Hold sötétje █

Michael "Anti-Nolan" Bay megint ugyanazt nyújtja, mint az első Transformers-szel. Ezúttal viszont már A bukottak bosszúja akut idiotizmusa és Megan Fox nélkül, aki nyilvánosan Hitlerhez hasonlította a rendezőt. Ehhez képest a cammogó TMNT-projekt kapcsán ismét kibékültek: a hírek szerint Fox játszhatja April O'Neil karakterét. Ehhez csak annyit fűznék: mindkét embert a mozivilág bugyraiba kívánom, kicsavart hátgerinccel!

A kérdés igazából az: meg tud-e lepni minket valami pozitív újítással a Transformers-franchise?
Nemleges.


Az effektek és a panorámatervezés adják ki azt a minimumot, ami egy pénznyelő látványfilmtől elvárható. Ez a legfőbb vonzereje a három film bármelyikének: a képélesség megfelelő, és a színezés sem pupillatipró. Minden más komponens ismételtem bóvli szinten mozog. A legnagyobb teatralitást továbbra is az Autobotok és Álcák közti küzdelmek, illetve az Álcák aktuális csodafegyvere kapják. Koreográfia vagy stílus továbbra sem lelhető fel a transzformerek küzdelmeiben: mindegy ugyanolyan primitív zúzófeszt, mint eddig.

Bay és készítőgárdája egyetlen dologban tanult, és ez a viccek számának korlátozása. Ez azonban még nem teszi jóvá, hogy nincsenek karakterek, csak visszatérő nevek és arcok tünedeznek fel kisebb-rövidebb ideig.

A forgatókönyv leginkább olyan, mintha fognánk egy letölthető Super Mario Brothers-játékot, és  megdúsítanánk szteroidokkal. Az Autobotok ma ENSZ-békefenntartók, Sam Witwicky pedig dolgozó polgár, új barátnővel. Mindkettőt támadás éri, így előbb-utóbb össze kell futniuk. Van egy áruló Autobot, Sentinel, aki 50 éve a Holdra zuhant és kómába esett. Miután a gyanútlan Optimus feltámasztotta, az Álca-haverjaival összerakja régi szuperfegyverét, az "űrhidat", ami térhajlítással a Föld közelébe transzportálja Kibertront. A cél a szokásos:

1. Világuralom és az emberiség leigázása: PIPA
2. Autobotok száműzése és kisöprése: PIPA

Elképesztő már megint az a kapkodás, amivel a sztori egy amerikanista összeesküvés-elméletet próbál feltornyozni a movie első felében. Ennek építőköveit néhány olyan híres történelmi esemény képezi, amik már régóta klisészámba mennek Hollywood-ban:

1. Kennedy az Apollo 11-et Sentinel Holdra zuhant hajója miatt indította el;
2. A történelem emberpilótás űrprogramjaiból azért volt kevés máig, mert évtizedek óta Álca-ügynökök konspirálgattak ellenünk;
3. A Csernobili atomkatasztrófa azért volt, mer az "űrhíd" egy energiaparcellájával kísérleteztek az erőműben;
4. Testet ölt a világ szeme előtt a csillagászok által feltételezett Nemezis "társcsillag", azaz valójában a Kibertron bolygó, hogy 1 év alatt beteljesedjék az ősi maják 2012-es a világvége próféciája.

Vicceltem. :)

De a film által vázolt, hanta koncepcióba tökéletesen illene egy világvége-jóslat. A Transformers 3. tartja magát a minél nagyobb robaj, minél monumentálisabb méretek elvéhez, anélkül, hogy gondolkozna, mit sző bele a cselekmény tartalmába. Az effektek és a látképek: KIZÁRÓLAG ez a két dolog ér benne valamit, a többi komponense hulladék. Sosem teremti meg azt a feszültséget, amit maga a téma jelentene: hatékony idegen hódítók ismét fenyegetik sokmillió ember életét. Az még nem megzáró, ha csak úgy lerombolják mondjuk egész Chicagót, és passz. Tudjuk, hogy hamis! Tudjuk, hogy nincs okunk a szívünkhöz engedni! Nemrég láttam, amint a Kobrák ugyanezt megteszik Londonnal, és ott is rögtön a krízishelyzet után ünnepeltek!

Karakterfronton kizárólag személycseréről lehet beszélni. A régi szereplők ugyanúgy nem bírnak értékelhető személyiséggel. Optimus optimális erejű vezér a csatamezőn. Sam maradt a jámbor, teszetosza fickó, aki volt. Egyedül ott mutat szálkányi érést, mikor mostani kedvese, Carly veszélyben van. Nem lett okosabb, érdekesebb vagy bármilyenebb karakter; egyszerűen csak picit kevésbé tenyérbemászó a srác, mióta felnőtt.
Carly pedig szintén ugyanennyicskével jobb női társ, mint Mikaela: sikeres a munkában, vannak önálló gondolatai, és egy fokkal talán bájosabb is. Énszerintem - valamikor a 2 film ideje között - Sam rájöhetett, hogy eddig nem a legjobb társaság vette körül az életében, és elkezdett kérdéseket feltenni magának. Nagy nyálgép voltam? Dilisek a szüleim? A barinőm talán egy szexéhes lotyó?

Az Autobotok népe meglátásom szerint kacagtatóan naiv, az emberiség pedig kétségbeejtően szolgalelkű népség. Legalábbis: az itteni portréjuk erről árulkodik. Ami pedig az Űrhíd teleportációs elgondolását illeti, szintén légből kapott kifogás, hogy Kibertron valahogy elérhetőbb legyen a mai kor emberének. Révén, hogy az általuk észlelhető univerzumon kívül található a háború sújtotta planéta.

A legkomikusabb vonzata ennek a csodafegyvernek mégis az, ahogy feltalálója elbukik. Megatron megöli, féltékenységből. Az előző részben feltámasztott vezér úgy érzi, háttérbe szorul a nagy terv megvalósulása közepette. Kisebbségi komplexusa támad, hogy Sentinel mintha nagyobb befolyással bírna az Álcákra, mint ő. És nem elég, hogy mindezzel éppen Carly, egy földlakó szembesíti Megatront, de miközben Sentinellel cívódnak, Optimus szépen mindkettejüket lenullázza. Nevetnék, ha nem lenne ennyire szánalmas.

Tudom, hogy pusztán a kalibere és extravaganciája rimánkodik a pontokért. De az olyan produkció, és olyan rendező, aki sorozatosan hülyének nézi a közönséget, raktárnyi lyukat halmozva már a premissza kigondolásakor, azt nincs okunk becsülni! Soha nem próbál körülnézni a maga kreálta világban, vizsgálni a felvetődő érzéseket, gondolatokat, ötleteket. Az emberek újfent puszta statiszták a gépek mellett, akik pedig nem hatnak fenyegetőnek: inkább mint egy elszabadult mecha-állatkert.

Ahogy két elődjére, a Transformers 3.-ra is 5-ből 1 pontot adok. Lélektelen és agyatlan munkadarab, mely kizárólag könnyű tárcaszivattyúként hivatott funkcionálni.