Szellemlovas 2. - A bosszú szelleme

"A nevem Johnny Blaze.

Én vagyok a..."

 SZELLEMLOVAS

 

A Spirit of Vengeance megnézése előtt 3 fő kérdést állítottam fel elvárásféleségként:

1. Mely pontokon különbözik majd a 2. rész az 1.-től?
2. Lesz-e elég lendülete, hogy egyhuzamban nézhető maradjon?
3. És a címsztár életében több változás lesz-e, minthogy a világban megint koccantak a túlvilági erők, és "kedvenc" bosszúállónk tanult néhány új trükköt?

Mérlegelven különbözik a Szellemlovas 2. az elődjétől: amennyi eleme jobbra sikeredett benne, annyi másegyéb vonásában romlott. Szuperhős-eredetsztori helyett akcióthrillert kapunk, egy elborultabb lelkű-szellemű Johnny Blaze-zel és egy jóval félelmetesebb Szellemlovassal. Ugyanakkor a cselekmény rozoga tákoltsága mellett most már untató és ívetlen, a színészi játék pedig Alkonyat-szinten élettelen - beleértve Nicholas Cage-et.

Szóval a meggyötört Johnnynak egy Moreau nevű pap ajánlja fel a megváltó ördögűzést, cserébe, hogy védje meg az Ördög fiát "aputól". És mivel Roarke maradt a már ismert ráérősen ügyködő ördögúr, Johnny hosszan próbálkozhat az anyával, Nadyával, hogy visszaszerezzék a kölyköt.

Nem érdemes részletezni a megszokott, körkörös történetet, amit a darkosabb hősalakok újra meg újra átélnek ezekben a filmekben: 

• a férfi hős ajánlatot kap egy utolsó nagy melóra;
• védi vagy legalább próbálja védeni a nőt és a gyereket; 
• eltángálja a rosszfiúkat;
• menetközben elveszti erejét;
• az immár szuper rosszfiú belelendül;
• sima hős kijelenti, hogy mégis kell neki a régi szupererő (mint Hulk),
• és kibunyózza a happy endet.

Szellemlovasról felhoztam, hogy félelmetesebb, mint volt: ez az imidzsére értendő. Eltérő, zombikra emlékeztető járásstílusa, agresszívebb mozgása és új trükkjei jelzik, hogy ez egy sötétebb Szellemlovas. Nincs több nagyvárosi üldözés, a motorakrobatika nem nagy épületeken zajlik, illetve nem szívja ki az emberek lelkét (legutóbbit ezek közül hiányoltam).
Helyette megtartotta láncfétisét, továbbá jól verekszik, tüzet okád, és átalakít egy darut tűzkerekes erőgéppé. Jól néznek ki ezek a képsorok, azt meg kell hagyni. De ahogy minden más a cselekményben, azt a benyomást keltik, mintha a folytatás lesöpörné az asztalról az előzményfilmet: minden részlet vagy nem kapcsolódik a prequel-hoz, vagy egyenesen ellentmond neki. És ennek a szkriptnek az összeállítói között David S. Goyer is ott szerepelt.

Amit érdekesnek találtam a Szellemlovas körüli mítosz. Moraeu elmondása szerint Szellemlovas eredeti neve Zarathos volt, aki az igazság angyalaként hajszolta a bűnös lelkeket, kék és fehér lángokkal kísérve. Miután a régebben még "vadabb" Ördög elfogta és megkínoztatta, sikerült a teljes őrületbe kergetnie, és egy kis sötét mágia segítségével kiforgatta holmi lidérccé. Ha egy tehetséges halandóban újramanifesztálódik, az a személy többé nem tesz különbséget a bűnök mérete és természete között. Ha étvágya támad, és csak kicsit is ártottál az embereknek, te is célpont vagy.


Szimpátiám a komplex mitológiák iránt tehát tápot kapott a Szellemlovas-legendából. Nem így az Ördöggel kapcsolatos dolgokban: se füle se farka. A teljesen karizmasteril Ördög teherbe ejtett egy halandó nőt, hogy az szüljön egy gyereket, az Antikrisztust, aki olyan erőkkel bír, melyek neki nincsenek, és melyeket egy rituálé során szerezhet csak meg. A Szellemlovas átka kolostori módszerekkel feloldható, de az Ördög kisfia vissza tudja adni neki. Minden bizonnyal...
Mint az első részben Johnnyt, úgy itt se egészen értettem, hogy a fiút miért nem tudja egyszerűen megérezni, majd odateleportálni, és elvinni. Ez a fiú semmi több, mint az aktuális trófea, amit mindenki más okból próbál megszerezni. Johnnyról sokkal érdekesebb lehetett volna, hogy antiszociális gyilkos testőrből válik a fiú védelmezőjévé. Mint a Terminátor 2. géptestőre. Messze marad ettől a státusztól, egyszerűen nem rá fókuszál a cselekmény, pedig a megjelenései jó értelemben felvágósak. Nadya meg egyéniség nélküli, edzett anyafiguraként leginkább Elektrára emlékeztetett engem.

Tehát amit vártam, megkaptam tőle. De az eleve nem volt sok. A film semmilyen téren nem igazolta jogát a létezéshez: összbevétele alig kapart össze profitot, osztagnyi kritikus revolverezte, s ma a szubzsáner egyik hírhedt fekete báránya. Nicholas Cage pedig újabb példáját adta, hogy nem egy sokoldalú színész, és csak a vastag csekk érdekli, szemben mindennel, ami egy produkcióhoz fineszt és tartalmat ad.