2013. február 7., csütörtök

Sárkány - A Bruce Lee-sztori

Azt hiszem, fölösleges arról fecsegnem, hogy Bruce Lee milyen forradalmi alakja a harcművészet történelmének, illetve, hogy milyen gondos odafigyelést igényel egy róla szóló mozifilm megalkotása. Legyen szó akármilyen műfajú vagy beállítású darabról. Hatása ismert, életútja XX. századi kultúrirodalom. Így inkább egyből a filmre térnék rá.








A Dragon - The Bruce Lee story életrajzi produkció egy emberről, aki prófétajelentőségű a nyugat-keleti kulturális viszony történetében. De szándékosan és bátran megtöri a történelmi részletek rögzítettségét. Rob Cohen rendező és munkatársai igen sok adatot változtattak meg a hatásosabb dráma, a cselekmény koherenciája, illetve a személyesebb hangvétel érdekében. És ebben az esetben működik a dolog: egyrészt mert a mű valóban egységesebb, másrészt a Bruce alapította jeet kune do szintén a kötött mozdulatsorok kiiktatására törekszik.
Tehát nem szabad dokumentalista szintű hitelességet elvárni, sem kronológia, sem eseménytörténet szempontjából. Ehelyett egy olyan stílusban variálja meg a valós élettörténet történéseit és szimbolikai elemeit, ami illik Bruce Lee saját filmjeihez, és jellegzetesen hollywood-i. A forrásanyagul szolgáló könyvet (Bruce Lee: The Man only I knew) maga a felesége, Linda Lee írta, a produkciót pedig frissiben elhunyt fiuk, Brandon emlékének ajánlották.




A Dragon világa egyszerre realista és kalandos, kiérezni belőle a főhős bizakodó és életszerető természetét. Évtizedeket repülünk vissza az időben anélkül, hogy az egész egy percig is túlcifrázott vagy görcsösen stilizált lenne. Az illusztris hongkong-i táncjelenet, ahol tengerész ficsúrok zaklatnak egy lányt a parketten, bravúros bemutatása a felnőtt Bruce-nak. Egyszerre láthatjuk harcolni, és a személyiségét kiütközni alatta:
  • rendkívül energikus és mozgékony,
  • szűkszavú, de szeret bolondozni,
  • saját ingjében táncoltat egy kiütött matrózt, 
  • és lánccal védi magát a késtől - előreutalás későbbi ikonfegyverére, a nunchaku-ra.





Jason Scott Lee csupán névrokona a karakterének, és küllemre sem hasonlít rá. Ez az alapkoncepció szerves része: ne másold, hanem jelenítsd meg. Szinte mindenre igaz ez. Nem az volt a cél, hogy Bruce Lee élethű hasonmását keressék és találják meg, hanem egy színészt, aki megtestesíteni képes az ő szellemét. Függetlenül a fizikai hasonlóságtól. Bruce utolsó alakítása a Halálos játszmában félbemaradt a korai halála miatt, így egy hozzá hasonlító színésszel fejezték be a filmet (ettől függetlenül máig Lee-t tüntetik föl a főszereplőnek).
Jason Scott játéka igazán fergeteges és szórakoztató, bár itt-ott kissé csúcson túlra járatott. Roppantul gazdag skálán fejezi ki magát arcával, mozdulataival és hangjával egyaránt. Sosem látom, hogy a színész küszködne a szereppel (ahogy pl. Milla Jovovich Szent Johannaként). Nem idétlenkedi el a vicces dialógusokat sem:
  • "Köszönöm neked, Kis Sárkány." "Köszönd nekem később."
  • "Várj! Elnézést." "Th, mi lesz itt, bunyó vagy sztriptíz?"
  • "Akkor minek hordják azt a sok színes övet?" "Azt azért, hogy le ne essen a nadrágjuk."




Amúgy a rendező eredetileg Brandon Lee-t kérte fel, hogy játssza el az édesapját. Személy szerint jobban örülök neki, hogy nem így történt. Zavaróan hatott volna: ha Bruce Lee megformálója - akárcsak az időrend - nem kell, hogy annyira hasonlítson a valóságbelire, akkor ne rúgják fel a koncepciót az eredeti családtagok behozatalával. Bruce lánya Shannon Lee így is kapott egy röpke cameót, de szerencsére nem feltűnő helyen és mértékben.


A casting többi tagja sem lóg ki a sorból, mindegyiknek sikerül határozottan kirajzolni a ráosztott figura egyéniségét. Lauren Holly Hollywood viszonylatában nem annyira A-listás színésznő, itt azonban nagyszerűen alakított Linda Lee-ként. A vonzalom Bruce és Linda között hihető és erős, házasságuk pedig jó és rossz pillanataiban is érdeklődést vált ki a nézőből. Nem csöpögős, és nem - vagy talán csak ritkán - túldramatizált. Bruce tudatosan úttörő akar lenni, megmutatni és oktatni az ázsai kultúra szépségeit a nyugatiak számára.
Ez a céltudatosság pedig szorosan összefügg a két fiatal kapcsolatával, illetve alakítja azt. Először Linda anyjával, majd konzervatív kínai tanítókkal szemben kell bizonyítaniuk az igazukat: hogy nem szabad továbbra is kulturálisan elzárkózniuk, ellenségként kezelve a fehér vagy a fekete bőrszínűeket. Ez vezet majd ahhoz a küzdelemhez Johnny Sun ellen, ahol Bruce átmenetileg lebénul. Linda itt bizonyítja először, hogy igazi társa: nemcsak elviseli férje frusztráltságát, de megmutatja, hogy tudja még így is folytatni a munkáját. "Harcolj. De most az eszeddel." 




Bruce élete tehát az állandó bizonyítási kényszer jegyében telik. Közvetlenül és bátorítóan viselkedik a környezetében. Ám sikereivel együtt a rá nehezedő nyomás is növekszik, hogy ez még mindig kevés. Többször ereje határára űzi magát, hogy megfeleljen elképzeléseinek. Bár ezek a konfliktusok az egész életsztorit végigkísérik, hányadtatásait a film ciklikusan helyezi előtérbe, mikor melyik aspektusára helyezve a nagyobb hangsúlyt.  
  1. Előbb magánszemélyként (elbocsátása egy étteremből; a véleménykülönbség Linda anyjával)
  2. aztán harcosként (a bírálat, a 2 párbaj Johnny Sun ellen és a súlyos hátsérülés),
  3. filmes karrierjében (Zöld Darázs-sorozat, a Kung-Fu-sorozat törlése, a hongkong-i filmek)
  4. végül újra a magánéletében (kevés időt tölt a családjával, illetve ott az őt üldöző túlvilági szellem).




Nem most tapasztalom először életrajzi filmnél, hogy mitikus elemeket szőnek a protagonista életébe. A harci vértezetet viselő démon egyértelműen fikció, azonkívül szerszám a cselekmény beindításához. Bruce-nak az apja azt mondta, hogy a démon a családjukat sújtja, sorra elragadva a fiúgyermekeket. Ezért indítja el Bruce-t az apja Amerikába, mikor a rendőrség keresi a táncparketten történt bunyó miatt. Vagy - erőltetett magyarázat, de - mondhatjuk, hogy jelenléte a halál közelségét, kritikus egészségi állapotát szimbolizálja.
Ha őszinte akarok lenni, akkor ez az egész démon-szál páváskodónak hat. Nem kicsit. Nagyon átlátszó és szükségtelen glórianagyobbító módszer a főszereplőnek, azonkívül igencsak klisé szájízű. Ennyi erővel már el lehetne fantáziálni azon, hogy Bruce végül nem győzte le a démont, és az tovább "garázdálkodott". Hogy idővel elragadta Brandont is, akit véletlenül lelőttek A holló forgatásakor. Sőt: hogy talán még a Brandon Eric Dravenjéhez hasonló Joker megformálóját is elragadta, mert addigra kifogyott a Lee-férfiakból...!  





Tudom, hogy ez egy erősen színezett tónusú movie. Tudatosan megszépíti a valóságot, romanticizált világképet festve a férfi főszereplő köré. Aki nemcsak boldogságot talál szerelmével és gyerekével, hanem tömegek számára mutat példát a hivatásában is (hasonló tónushasználat ez olyan más műfajú filmekhez, mint A Zorro álarca, vagy A szerelem a Fehér Házban). A happy end ilyenkor szinte kötelező. Még akkor is, ha a főszereplő a végén esetleg meghal.



Ezzel én többnyire ki vagyok békülve, leszámítva néhány apróságot. Itt van a démon szerepe a cselekményben, erről már kipanaszkodtam magamat.
A másik Bruce Lee halálának a körülményei. Túlzottan érezni, mennyire igyekeztek idealizáltan, kegyelettel ráterelni a szót. A démonharcos kiragadja Bruce-t A Sárkány közbelép forgatásáról, egy hasonlóan tükrökkel teli árnyvilágba. Bruce meglátja Brandont, rákiált, hogy fusson, miközben a démon a sírkövét mutatja meg neki (ezt a jelenetet egyébként a tényleges sírhelynél forgatták).



Végül, miután Bruce elköszön Lindától, elhangzik a feleség narrációja: "3 héttel a bemutató előtt Bruce kideríthetetlen okból kómába esett, és meghalt." Valójában csak 6 nap volt hátra a Sárkány Közbelép premierjéig, mikor megtörtént a tragédia. Ezt a változtatást már én se tudom mivel kimenteni.



A témazene, amely többször is felcsendül a másfél óra alatt, az egyik legmegindítóbb dallam, amit valaha is hallottam. Olyan klasszikusokat előz le nálam a rangsorban, mint A rettenthetetlené vagy Az utolsó mohikáné. Hangzása tökéletesen kifejezi azt az idézetet, amit a stáblista legördülésekor láthatunk:





A halhatatlanság titka: olyan életet kell élni, amire érdemes lesz emlékezni.





A Dragon tehát egy lendületes, emberközeli és felettébb fantáziadús elbeszélés Bruce Lee életéről. Bizonyosan szelektál a valós élettörténet elemeiből, de egyben megújítja és frissíti is azt az átlagközönség számára. Az egyszerűsítések benne sosem sértőek. Mindössze néhány stilizációs elem akad - kezdve a Lee-ket sújtó démonharcossal -, amely már eléggé, hogy is fogalmazzak... kiesik a küzdőtérből.
Ahogy az egyik jelenetben Johnny Sun.



 

 -et adok rá.

6 megjegyzés:

Slater4 írta...

Hú!Így reagáltam első olvasásra.Nem is tudtam, hogy ilyen filmek is készültek.
Furcsa fimnek tűnik.Mármint most ez egy éltrajzi produkció, és szerepel benne egy démon!?

Bruce Lee hatása nagyon érdekes dolog.Hiszen mindössze 33 évet élt, és mégis ilyen óriási hatása volt.

A Hobbitot pedig nézd meg minél elöbb!

Angelus írta...

Életrajzi, igen, de mitikus elemekkel vegyítve. Erősen romanticizált, ódivatú alkotás, de azon belül nagyszerű és érzelmes is.

Egyébként ajánlom a figyelmedbe tavalyi filmtermésből a The Grey-t Liam Neeson-nal a főszerepben. Teljes film megtekinthető angolul és magyarul is a youtube-on. Szerintem az és a TDKR voltak 2012 legjobb filmjei, és felháborítónak tartom, hogy egyetlen Oscar- vagy Golden Globe-jelölést se kaptak.

Slater4 írta...

"Egyébként ajánlom a figyelmedbe tavalyi filmtermésből a The Grey-t Liam Neeson-nal a főszerepben. Teljes film megtekinthető angolul és magyarul is a youtube-on. "

Megnéztem!Hát valóban elég hatáosos film.Egy kicsit egyébként rokon a Nolanféle Batman-filmekkel, arra értem, hogy alig tudjuk meg kik a szereplők, hogy honnan jöttek.
os a témája már ismerős, láttunk már hasonlót.Egy kicsit hasnlított a 2004-es A Főnix útja című filmhez.Persze meg kell hagyni, nem hihető igazán, hiszen a gép roncsait mholdal meg lehet találni, és akor már könnyen megtalálják a repülőt.PJó, mondjuk nem tudjuk mikor játszódik, de hát a zuhanás után már mindenki a mobilját kereste.
Ez a küzdelem a farkasokkal eszméletlen veszély-hangulatot teremtett.
Ahogy a menetelés, is és ahigy egyre kevesebben vannak.Voltak dolgok amiket nem értettem, pldául amikor az elején ugye őrt állt az egyikük, és elaludt vagy mi, és a farkasok megöltk miért nem rontottak rá a egész táborra?Hiszen mindenki aludt.Azt az állatok is kiszámolhatták volna, hogy "na ez volt az őr, a többi már zsákmány"
Meg a végén, a fickó ugye belesett a folyóba, aztán beszorult a lába.Nem értem a főhős miért nem a lábát próbálta kihúzni, ahelyett, hogy fölfele rángatja...
A vége azt mondanám, hogy rosszabb is lehetett volna.Arra gondolok, ha például ő egyedül megmenekül, annak eléggé klisé-érzete lett volna.
Illetve volt egy dolog, ami elképesztően jó húzásnak találok: a végén derül ki, hogy ez a farkasok "odúja" Ez hihetetlenül kemény volt!Mármint az, hogy pont az volt a léneg, hogy távol kerüljenek tőlük, és a végén kiderül, hogy az egész hiába volt.Azt hiszem akkor a bűntudat is rátörhetett: végig rossz irányba vezette a többieket.Maga a jelenet lezárása jó volt, ahogy felkészül a végső csatára, és tudjuk, hogy elveszíti.
Szóval igazad van, ez lehetett a sik legjobb film 2012-ben.Főleg a többi mai filmhez hasonlítva...Egéybként nem hiszed el, de pont akartam adni neked egy feldaatot:mutas nekem egy filmet, ami érdekes, de nincs benne szerelmi szál!Egészpontosan azt akartam írni egy olyat, ahol van szerelmi szál, csak a főhős-nek ne legyen szerelmi szála.Ezt most megadtad köszönöm!
Még az is hatáos volt, amikor belesek a folyóba.Ugye ont azelött tudjuk meg, hogy a főhős önygilkos kaart lenni, és a másik tudta ezt.Azt hiheténk, hogy na ők ketten akkor megmenekülnek, erre tessék, rögtön meghal az egyikük.kár hogy halála nem lett túl jól megcsinálva.

Angelus írta...

Főleg Liam Neeson alakítását és a hanghatásokat sajnáltam, hogy nem jelölték sem Oscarra és Golden-Globe-ra. Egyébként a filmről szóló cikkemhez is írtam, hogy nyitva hagyott az utolsó, off-screen összecsapásnak a végkimenetele. A névsor-lista után van egy kb. 10 másodperces jelenet a kifeküdt ellenfelekről, de nem tudhatjuk, hogy Ottway él-e, vagy csak az Alfa-hím utolsó lélegzetvételei miatt látszik úgy, mintha rezegne a feje.

Slater4 írta...

"egy kb. 10 másodperces jelenet a kifeküdt ellenfelekről, de nem tudhatjuk, hogy Ottway él-e, vagy csak az Alfa-hím utolsó lélegzetvételei miatt látszik úgy, mintha rezegne a feje."

Hát ööö, őszintén szólva az inkább 3 máspdperces.És én nem láttam mást, csak egy szuszgó farkast, azt sem tudjuk melyik az.Az pedig, hogy Ottway túlélte, igencsak sántít..(Úgy látom te a befejezéseket szereted a saját szájad íze szerint értelmezni!)Vele is az történt, mint a többiekkel: nem látjuk a halálát.Mert ha belegondolisz mindegyikük úgy hal meg, hogy IGAZÁN nem látjuk.Képtelenség, hogy elgyőzze a hímet szerintem.És mégha valami csoda folytá le is győzte volna a többi akkor is felfalta volna.(de ugyan már!lehet, hogy va egykét pengéje, de ha ennyi elég lenne, nem mentek volna sehová sem)
A többi felvetésemről mit gondolsz?

Angelus írta...

Szerintem ezt jobb volna, ha inkább A fehér pokol cikkemnél vitatnánk meg.