2013. február 22., péntek

Alien vs. Predátor

Monogramnevén AVP. Ez az a film, amivel definiálni lehetne az ún. "C-kategóriát" a hollywood-i mozifilmeknél. Ha abból indulunk ki, hogy A-kategória a minél valósabbra törekvő fősodor, a B pedig a  laza szórakozásra szánt, de még mindig nagyvolumenű alkotások halmaza, akkor a C-t nevezhetnénk a kísérleti zónának, amitől még lejjebb már az Asylum-produkciók és egyéb kisköltségű trash-ek következnek. Nem matekegyenletként kell ezt elképzelni. Inkább olyan, mint egy parabola, ahol a szintek határa elmosódik, minél lejjebbre megy valaki a megcélzott színvonalig.


Az Alien vs. Predator egy kísérlet volt. Egy kísérlet, amely évekig tartó előkészületek és több tucat kukába vetett próbaszkript után landolt Paul Anderson kezében. A rendező állítása szerint ő mindkét címszereplő rajongója és alapos ismerője. Ennek tükrében még kiábrándítóbb, hogy hagyhatott jóvá egy olyan bóvli, elcsigázott forgatókönyvet, ami inkább improvizált jelenetek halmaza, semmint előre megírt sztori menetterve.



A dióhéj, amit cselekménynek mutatnak: egy antarktiszi expedíció földönkívüli hullámok vizsgálatára indul egy rejtett, ősi piramisba. Többségüket lemészárolják vagy a Predátorok, vagy a véletlenül felélesztett Alien-királynő. 1 emberi és 1 Predátor marad, akik végül együtt küzdenek a királynővel, és elpusztítják a helységgel és az ivadékaival együtt.

Ne is álmodjunk előzményfilmről. Amellett, hogy egy sztorinak csak a héját hordozza a mű, vajmi kevés köze van az eredeti franchise-kettőshöz. A mi időnkben játszódik, a jövő szörnyeivel azok teljes valójában, és mégsem eredettörténetnek, sőt mintha nem is ugyanabba az idővonalba tartozna. Az egész a viaskodásra hegyeződik a két szuperkreatúra között.
Nem értem, miért fárasztja magát Anderson, hogy előzményfilmnek tűnjön a tákolmánya. Charles Bishop Weyland neve, munkahelye neve és az őt harmadszor alakító Lance Henriksen. Ennyi a sztoriból az, ami elvileg fenntartaná a kapcsolódást az Alien-franchise-zal. A Predátorral még ennyi se. Ami még rosszabb: Anderson saját rajongói mivoltát hazudtolja meg az időmértékek eltévesztésével: az alien-lárvák kikelése percekbe telik napok helyett, illetve mikor a végén az egyik Predátor vált alien-gazdatestté, társai műszerei ezt nem jelzik. Stílusos befejező kép, csak abszolút előkészítetlen.

Figyelemreméltó kongás jellemző karakterek terén. Személyisége ugyanis alig a semmivel van több az ittenieknek, mint pl. a Titanic 2. utasainak. Némelyikük dialógusában elhangzik egy-két tudományos szövegsor, mint amikor lefordítják egy rejtett piramis ősi falírásait. Tettetettebb nem is lehetne, hogy ezek az emberek felkészültek, dacára a bőséges techno-felszereléseiktől, melyet a Weyland-Yutani Társaságtól kaptak. Az egyetlen emberegyed, akit végül egyik űrfaj se kínhaláloztat el, az egy Alexa nevű tudósnő, aki elvileg a legképzettebb tudósként közülük. 


Anderson a Predátor-folytatások egyik sose kiteljesedő történetpontját is beépítette a koncepciójába. Első jeleneteiket leszámítva egyértelműen a Predátorok álnak közelebb hozzánk: fejlett eszközökkel vadásznak, űrutazók, ismerik a harcostársi köteléket. Ez az a szokás, ami számomra sosem nyert érdemi okfejtést az eredeti szériában: az első Predatorban még nem számított fontosnak, meg egyszeri rejtély volt a szörny de facto mivolta. Folytatásai sosem építették tovább a Ragadozó világát; egyszerűen leismételték az első részt, csak más helyszín és főszereplő mellett.
A nagy titok az lenne, hogy Predátorok évezredeken át, ciklikusan látogatták a bolygónkat. Mintegy sportként emberáldozatokba ültettek alien-lárvákat, amiket levadászhattak. Az emberáldozatok szokása innen ered kínai, babiloni és egyiptomi kultúrákban egyaránt, sőt ők tanítottak minket a piramisépítésre is... persze! Valószínűleg ők honosították meg egy másik dimenzióban a goaudokat is, nem?!

A legnagyobb erőssége az Alien vs. Predators-nak tényleg a marcangolásokban rejlik. A kimondottan horror- és/vagy sci-fi- rajongók egyaránt mind a tíz ujjukat megnyalhatják azon a nyers, vadállatias küzdelmen, amit a Predator és az Alien-királynő vívnak meg két ízben is: velőtrázó, ahogy a Predátor mellkasát felhasítja egy két méteres nyárs-végtag (mint az android-Bishopot az Aliens-ben). Lerí, hogy Alexa csupán dísznek téblábol a két nemezis párbajánál, illetőleg azért még, hogy emberoldalról legalább hírmondó maradjon a borzalmakról.


Egynél többször nem ajánlom senkinek, hogy végigülje ezt a movie-t. Tulajdonképpen össze lehetne vágni egy 8-10 perces rövidfilmet a vérengzős-mészárolós részletekből, és akkor nem éktelenkedne a rengeteg vontatott töltelékperc a valódi show-műsor nyakán.



4 megjegyzés:

Slater4 írta...

Lehet, hogy egy egy kicsit most értetlen vagyok,de akkor ez most két különböző filmnek az egyesítése?

Angelus írta...

Két különböző franchise ikonjának összehozása, érdemi történet nélkül, pusztán cirkuszi látványosság céljából. Tulajdonképpen semmi nem zárta ki eddig, hogy a mi korunk Predátora a jövőben andalírozó Aliennel ne lehetne egyazon univerzum része, és - nincs rá bizonyítékom, de - szerintem a Predátort legnagyobbrészt az Alien inspirálta.

És a Prométheusszal ellentétben ennél a produkciónak legalább világos a rendeltetése; hogy milyen céllal készítették; mire törekszik, hogy legyen (már azt leszámítva, hogy "látványos sci-fi".)

Slater4 írta...

Egyébként miféle filmek ezek?Olvastam a cikkeidet, de valahogy nem lett igazán világos.Sok benne az animáció?Mennyire jók az effektek?

Angelus írta...

Ezt de facto skála szerint nem tudom megítélni. Mindenesetre tűrhető, de egyedüli kiemelkedő látványeleme az Alien-királynő.