A Hihetetlen Hulk

A Hihetetlen Hulk három fő törekvés megvalósítására teremtetett. Egyrészt az evidens ok: egy könnyű, nyári block-buster-t bedobni a kínálatba, extravagáns CGI-effektusokkal. Másrészt újrakezdeni Hulk mozis szerepeltetését, miután Ang Lee 2003-as Hulk-ja anyagi bukásnak bizonyult. Harmadrészt pedig: hogy a Marvel Comics egy újabb oszlopos tagja állóképes legyen a tervezett Bosszúállók-projektben való részvételhez - mint ahogy a szintén ezévben érkezett Vasember.

Magyarként nem hiszek abban a divatos hollywood-i közfelfogásban (sem), hogy létezik "képregényes", illetve "nem-képregényes" szuperhősfilm, vagy hogy az utóbbi tartalmi korlátot jelent. Egy képregény látványstílusának jellegzetességeit lehet ötvözni egy jó érzékkel elképzelt, okosan megírt és erős színészgárdával eljátszott történettel. Mint pl. Zack Snyder 300-a, vagy a nem szuperhősökkel operáló Sin City. Ez azonban sosem jár együtt klisé, tisztán rutinból vázolt történetvonulatokkal. Ezeket mindig a készítők igénye/igényhiánya teszi a film jellemzőjévé, nem a műfaj vagy a forrásanyag.

Mielőtt első nagyszabású bemutatkozásukra sor került a mozikban, Bruce Banner ismertsége kb. Tony Stark és Peter Parker közé volt tehető. Banner egy tudós, a Marvel-világ Dr. Jekyllje, akinek frusztrációit és rejtett indulatait testesíti meg másik énje, a Hulk. Mint sok másik szuperhős, radioaktív sugárzásnak köszönheti robosztus mutáns alteregóját, melyként agresszíven rombol szinte mindent maga körül.

Nem a Marvel használta először a sémát, miszerint a radioaktivitás abnormális erővel és/vagy mérettel ruházhat fel egy élőlényt. A retro szörnyfilmeknél (pl. a Godzilla-filmek) gyakori eset, hogy felsőbb körök nukleáris kísérletezés közben olyan élő monstrumokat teremtenek, amiket azután képtelenek megfékezni. A Marvel-képregények finomítottak ezen, szupererő kiváltóokává téve az atomsugárzást, ami sokszor akarat szerint lehet aktiválni..
Mindük közül a Hulk az, akinek az esete a legkevésbé szépített, akármelyik formátumban. Bruce Banner nem ura a mutáns alakjának. Épphogy a sugárfertőzés ellenszerét kutatta, önelégült módon saját magán tesztelve azt. Rég megölte volna őt a raioaktivitás, ha a sejtjei nem válnak képessé a káros sugarakat elnyelni.

Nálam idáig húzódik a hihetőség és a logika határa az eredetben. A film 1-2 perc alatt, már rögtön az elején túllendül Hulk kialakulásának percein; minden más vagy klisé vagy eltékozolt lehetőség. Messze a legintelligensebb az Bannerrel kapcsolatban, ahogy a magányosságát ábrázolják - szerencsére nem túl sok dialógussal. Többször lefektetik, hogy Banner utálattal tekint másik alakjára. Lábon járó időzített bomba: valahányszor erős ingerültség és agresszió éri, nagyon könnyen átváltozhat, és vad melákként a kifáradásig tombol.
Bannert a film ügyesen indítja útnak a magány pozíciójából: feladta régi életét és szerelmét, Latin-Amerikában bújkál az amerikai hadsereg elől, nehogy őt kísérleti nyúlnak használva kinyerjék testéből a szörnnyé tevő anyagot. Digitális óráján kell pulzusát figyelnie napi 24 órában, hogy ne alakuljon át megint. Egyszerre retteghet az őt üldöző katonságtól és önmagától.

Volt egy kivágott nyitójelenet, ahol a sarkvidéken majdnem lelövi magát, de egyik átváltozása miatt a tenyere alkalmatlan lett markolni az elővett pisztolyt (Banner ezt a 2012-es Bosszúállókban meg is említi). Megint a szokott indok: mert túl durva a jelenet egy nyári "pattogatott-kukoricás-mozihoz". Énszerintem fontosabb lett volna arra figyelni Louis Leterrier rendezőnek, hogy Banner motivációját ez kiegészíti: ha annyira nem akarja, hogy a Hulk rossz kezekbe kerüljön, hogy egy életen át bújkálni akar, akkor végső megoldásként az öngyilkosság is felmerülhet.





A szokványos szupererő-sablonból ered, hogy Banner átváltozásai nem elég valószerűek. Mindig hirtelen, maximum 1 perc alatt következnek be. Az ezt ábrázoló effektus túlontúl rajzfilm-szerű ahhoz képest, hogy mennyire próbálják tudományosan kimagyarázni, rengeteg csúcstechnikájú berendezéssel és tudományos szöveggel.
A Hulk 4-5 méteres termete, testfelépítése és feje tényleg gondos kivitelűek, anatómiailag rendben találtam. Ellenben transzformációja és mozgása - akár rombol, akár nem - távolról sem "hihetetlen". Tulajdonképpen a 2. megjelenésekor, kb. háromnegyed óra után jelenik először teljes valójában; előtte a nyitójelenet flashback-jeiben, illetve egy gyárépület árnyai között, villanásnyi időre tünedezett elő. A régi szörnyfilmek tradíciója ez: nem mutatják rögtön a kész kinézetét a lénynek, hanem a rombolását, a hangját, a jelenlétét érzékeltetik, hogy annál hatásosabb legyen a belépője. Hatásos lett! De csak az akció szempontjából.

Címkézetten átlagos produkció A Hihetetlen Hulk, számológépre való történettel és éppoly kiszámítható ál-drámaisággal: Banner utálja a Hulkot, egy ismerőse sikeresen kikúrálja, jön a főgonosz, visszavágyik, küzd, és lelép. Szereplői archetípusok, amiket a színészi játék jó esetben is épp annyira tornáz fel értékében, hogy megjegyezzük a nevüket.

Az igényes szerepválasztásairól ismert William Hurt az utóbbi évek leglaposabb katonakarakterei közül kapott magának egyet Thaddeus Ross tábornokkal. Egyedüli motivációja, hogy szuperkatonákat gyártson a hadsereg számára, és ehhez kell Banner teste. Bármi áron.

Lánya, Betty Ross Banner volt barátnője és kolleginája. Liv Tylert kísértetszínésznek láttam ebben a produkcióban: annyira alélt és jellegtelen alakítást nyújt, amibe nem tudom belelátni a karaktere gyengédségét és odaadását Bruce iránt. Semmi egyéb ő, mint az aktuális bajba-jutott-hölgyike.

Még az sem ruházza fel némi kis tettrekészséggel, hogy - miután több év után viszontlátta - kedvese a szeme előtt szörnyemberré válik, apja pedig a legkorszerűbb fegyverarzenálját zúdítja a férfira, nyílt területen! Odafut, párszor kérleli apját, hogy álljon le, és ennyi. Ez a legtöbb, amire késztetést érez, ott és abban a helyzetben?
Ettől érdekfeszítőbb volt az, ahogy jelenlegi pasija, egy Samson nevű pszichiáter (különös allegória) reagál a történtekre, miután Hulk elmenekült Bettyvel. Nemcsak nem gondol ellenségesen a férfira - jóllehet Betty habozás nélkül visszament Bruce-hoz a felbukkanásakor -, de a tábornok szemébe mondja: a hulk-Banner óvta meg a lányát, míg az apa és parancsnok a megmentőjére lövöldözött. Olyannak hatott, mintha a saját véleményem hangzott volna el a pszichiáter szájából.


Hosszas perceken át látjuk kettesben őket, pl. mikor egy barlangban Betty és Hulk együtt ücsörögnek, vagy amikor intim pillanatban a karóra figyelmezteti Bannert, hogy megint átváltozás veszélye áll fenn. Ezt és még ki tudja, hány szcénát nem sok választana el, hogy valódi érzelmességet keltsen. Edward Norton kihozza szerepéből, amit tud, de nem működik a párosítás Tylerrel: nem látok mást, mint az ősrégi drámaklisét, hogy az aktuális széplány megszereti a szörnyű külsejű főszereplőt (Szépség és a Szörnyeteg, King Kong, Darkman, stb. stb.).
Nem tudom, mit hiszek el kevésbé: a szerelmi tüzet Betty és Bruce között, vagy Thaddeus pökhendi és lekezelő ostobaságát, hogy lánya meghal a tűzharc miatt, ha a Hulk meg nem védi egy lángoló roncstól. És mint Blonsky karaktere elmondja nekünk: Ross senkinek nem szólt a Hulk létezéséről, csak ő és a lánya tudták. Hogy nem függesztik fel hadbíróság előtt azt, aki ilyen egomán, pazarló és közveszélyes módon bánik több milliárdba kerülő felszereléssel? Még a karaktervázlatnak is ellentmond: Thaddeus elvileg elég okos, hogy ne figyeltesse a lányát, hisz Banner sose keresné azt, akinél legelőször keresnék.

A többi szereplő közül még a főgonosz az, aki még említésre méltó. Tim Roth Blonsky-ja elszánt katona, akit lenyűgöz a Hulk ereje, mikor először szembesül vele a gyárépületben. Szert akar tenni erre az erőre, és mikor később már rendelkeznek a szérummal, Ross beadat neki egy kezdőadagot. Idővel viszont Blonsky jóval nagyobb dózishoz jut, és így lesz ő az Abomination (="Förtelem"). Hulk még erőszakosabb kiadása, aki egyáltalán nem is törődik az élettel.
Vele kapcsolatban van egy kérdésem, amire sehogy nem találom a választ. Hulk az első jelenetében azt hörgi a katonákra: "Hagyjatok békén." A film hátralevő részében miért nem beszél, mikor a Förtelem gond nélkül és visszatérően beszél hozzá?

Ami talán a leginkább hiányérzetet kelt bennem, az a szálak sehová sem vezető, inkonklúzív elvarrása. Mikor Banner úgy dönt, hogy vissza akar változni, megfékezendő a Förtelmet, a 2 szörny párbaja legalább egy városrészt romba dönt. Ennek utóhatása sem magánéleti, sem közösségi szinten nem tetten érhető - legalábbis nem annyira, mint kéne. Az utolsó, amit tudunk Bruce-ról, hogy 1-2 nappal később fényképet küld Bettynek, és hogy légzésgyakorlatok révén sikerül irányítottan megidéznie a Hulkot. Melyiknek kellene örülnöm? Sem külön-külön, sem együtt nem ragad meg a 2 fiatal, így nem tud bizakodást kelteni bennem ez a lezárás.
Tipikus látványfilm-szindróma a konzekvenciák hiánya. A filmesek immár sokadszor nem hajlandóak emberek katasztrófájaként kezelni a szörny-párbajt, amire sor került. Ahelyett, hogy zárásként a belváros lakói valamiképp kommentálnák azt az őrületes pusztítást, aminek tanúi voltak, a Marvel-rajongók megkapják Robert Downey jr. cameo-ját Tony Stark-ként. Reklámjellegű és haszontalan csere, ugyanakkor maximálisan árulkodó arról, milyen helyet is foglal el a TIH a tervezett Marvel-mozicsokorban. Újabb tartópillér az Avengers-mozinak.

Még gyorsan az akciójelenetekről: bőségesen jut belőlük, mindig szerepeltetve Bannert, Blonskyt vagy mindkettejüket. Az egész produkció kettejük összecsapásával nyeri el betetőzését, de jobbára csak formailag. Némely mozdulatuk valóban feszültséget kelt, csakhát  A két kedvenc látványötletem az alábbiak voltak.

1. Ross egyik eszköze, egy nehézpáncélú jármű, amely hatalmas erejű hanghullámokat bocsát ki;
2. illetve mikor Hulk a Förtelem ellenében széttör egy rendőrkocsit, hogy azokat bokszkesztyűként használhassa.

A Hihetetlen Hulkra egy Elégségest adok. Átlagos effektek, talán tűrhető sztori, ingadozó tempó, változóan alakított, ám mindig kiszárított és unalmas karakterek.