2013. február 21., csütörtök

Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron

 
Voltaképp egyetlen nagy kérdésem volna a Tudom, mit tettél tavaly nyáron folytatásáról: jobb-e bármiben is? Természetesen próbál folytonosságot felhozni az előző résszel: Julie-t még mindig a véres nyár emlékei kísértik, Ray pedig szimplán az egyetlen másik fiatal, aki túlélte a kampós gyilkos aratását. És mint kiderül: fent nevezett gyilkosnak él egy nagykorú fia, aki Julie barátjának mutatkozik, miközben a bosszú fűti.


Minden eleme a sztorinak megegyezik az előző részével: Julie rémálmai, hogy csak a film végén bízik Ray-ben, a havercsapat esetlen próbálkozása, hogy leállítsák a gyilkost, és aztán egyenként kidőlnek a sorból.
Különösen Karla karakterét éreztem túlpörgetettnek. Rendre próbálja Julie-t visszarángatni a normális bulizós életmódba, és mikor végre sikerül egy diszkóba elrángatnia, megint rátörnek a rémképek.

Nemcsak hogy az új főszereplők nem jobb személyek fikarcnyival sem a már elhunytaktól, nem tudott meghatni Julie kálváriája sem. A lány sikertelenül próbál továbblépni, immár 2 nyár rémségei vonják el figyelmét a tanulmányaitól és az emberi kapcsolatépítés esélyétől.
Idáig még rendben is volna a szál, de a történések a két filmben végig csak a pszichéjére hatnak, a személyiségét nem fomálják. Egyáltalán nem. Értem, hogy nem tudta feldolgozni traumáját, és senki nem érti meg igazán. De a mindennapi viselkedése inkább az ingerültséget, mint a félelmet, inkább a megunt strapásságot, mintsem az elfojtott frusztrációt láttatja. Egy jelenetben Julie a legjobb barátnője, Helen fotóját nézegeti. Ez az egyetlen megnyilvánulás, ami Julie iránt szimpátiát keltett bennem. Mikor elutasítja Ray invitálását, és az sértődött elgyalogol, a lány csak annyit dünnyög maga elé: "Én csak félek". Nem; ez itt arrogancia, nem félelem.

Hírhedten ostoba már a bonyodalom nyitánya: Julie és bulis barinője, Karla egy rádiós kérdést válaszolnak meg: mi Brazília fővárosa? Rio de Janeiro! És nyertek egy ingyen utat egy trópusi szigetre. Persze kiderül, hogy nem a nyári kánikula, hanem a monszun idején érkeztek, és hogy veszélyben forognak, etc.
Nem érdekelt egyik fiatal szereplő sorsa sem, mivel elejétől fogva tudtam, hogy Julie életben fog maradni, társai pedig nem, hiába próbálnak el rejtőzni a luxusszállodában, illetve pisztolyt bevetni a gyilkos ellen. A leg-megjegyezhetőbb vonásuk a puszta szexepiljük: férfiaknak külön eye-candy Jennifer Hewitt, amint fehérneműben pihen a szoláriumban.


Sajnos nagyon önnyű megválaszolnom az eredeti kérdésemet: a folytatás semmiben nem tesz túl elődjén, és még a rozoga rejtély sincs adva a gyilkos személye körül. Ijesztgetés tinimódra.




Nincsenek megjegyzések: