Red

Red a DC kevéssé ismert képregényei közé tartozik. Én magam sem találkoztam vele, csak a belőle készült filmet vehetem alapul, mely 2010-ben középerős sikerrel mutatkozott be a mozi-pénztáraknál. Olyan rovott múltú ex-ügynökökről szól, akikről valaki egy napon csakúgy eldönti, hogy mind meg kell, hogy haljanak. Közülük Frank Moses lesz az, aki "Megállj!-t" parancsol a sorozatgyilkosságnak, magával rángatva egy futólagos ismerősét is a kalamajkába.

Sztárparádé nagy öregekkel és sok akcióval. Erről a képletről, ha Bruce Willis közöttük van, most már a legtöbbeknek A feláldozhatók ugrik be, jóllehet ott alig szerepelt.
Nos, ez a produkció nagyjából ugyanaz, annyi különbséggel, hogy forrásanyagból lett átdolgozva. A feláldozhatókhoz képest kevésbé melldöngető, és könnyedebb, viccelődőbb akciófutam (hasonlóképp, mint pl. az első Beverly Hills-i zsaru). Sok kilógó részlete, nagyvonalúan kezelt történése is ebből fakad: ez egy egyszeri kémtörténet, ahol a főhős a haverja(i)val megmenti a lányt. Az ilyen filmet nem kell túl komolyan venni, nem kell benne csavart, jellemcsiszolódást vagy bármilyen mélyebb dolgokat keresgélni.

Frank Moses az a fajta CIA-ügynök, aki frusztráció nélkül fogadja el a váltást a nyugdíjas életmódra. Mégis azonnal képben van, mikor megneszeli, hogy egy kivégzőosztag az életére tör. Nem kiégett vérvágyó, hanem egy, a világgal nyugiban levő, higgadt profi.  Számítva rá, hogy minden hozzá közel állót felhasználnak az üldözői, felkeresi lakásán Sarah-t, akivel eddig csak telefonbeszélgetésből ismerték egymást, és - a lány érdekében - elrabolja őt.

Később, mikor a nőt az üldözőik is elrabolják, Frank visszazsarolja az őrá vadászó CIA-ügynököt, Coopert. Ha a saját szeretteinek baja esik, Frank viszonozni fogja a szívességet. Ezt nyomatékosítandó a saját otthonából hívja őt, utalva rá, hogy korábban Mosest is saját otthonában akarták szitává lőni.

Coopert eléggé faízű rosszfiúnak találtam. Olyan törekvő, hogy azonnal végrehajtaná a parancsot egy volt kollegája megölésére, anélkül, hogy érdekelné, tényleg bűnös-e. Ehhez képest meg van lepve és ijedve, mikor saját házában, saját családja életével fenyegetik. Hatásos riposzt a főhőstől, csak bizarrul ciki az ellenfélre nézve. És a végén, mikor lelepleződik a gyilkosságok megrendelője, oldalt vált, és Frankéknek segít. 

Hamar érdektelenné vált a számomra, hogy ki kinek az oldalán áll. Az egyes szereplők nem fogtak meg különösebben, inkább a társalgásaik és az akcióik. Világos, hogy a régi kollegák - mint  a 80 éves Joe, vagy a mesterlövész Victoria - szeretnék mihamarabb elkapni a vadászaikat, de ezentúl egyikük egyénisége sem terjed túl a Bond-filmek mellékszereplőin.

Két dolog különösen mullattatott ebben a sztoriban. Az egyik a kezdeti összezörgölődés Sarah-val. Bár a nő végül majd rááll, hogy segítsen nekik az ügyben, mégiscsak civil, aki tegnap még átlagos életet élt, sóvárogva valami kis izgalomra. Kívánság teljesült! Már azon kiborul, hogy - egy sikertelen randit követően - az addig soha nem látott Frank egyszeriben ott köszön neki a szobájában. "Én vagyok. Frank. Az avokádós Frank..."

Ehhez jön még:

• az érdekében tett elrablása,
• hogy be kell tapasztani a száját, nehogy világgá kürtölje a tartózkodási helyüket;
• hogy Frank kikötözi egy ágyhoz,
• a sikertelen ellen-elrablása, ahol egy adag nyugtató kiüti,
• majd újabb kiakadása, mikor ébredezve meglátja a kocsiból az Empire State Buildinget. "Volt már jobb első randim is. De volt rosszabb is." 

Mivel viszont a film kifejezetten szentimentális, természetesen a lányt nem kínozzák meg a fogságban, illetve a befejeződés abszolút "happy end": a rosszak mind elhullottak, a jók mind örülhetnek, különösen Frank és Sarah.

A másik roppant nevettető dolog a paranoiás fenegyerek, Marvin Boggs, játssza John Malkovich. Boggs engem kicsit Tacklebarryre emlékeztetett a Rendőrakadémia-filmekből. Különösen, ahogy álcázza magát. A beszédstílusa jellemzően izgatott, mindig számít a gyilkos csapásra, és mindig kész volna egymaga hadat viselni a világgal. Pont az a fajta "élő fegyver", akire szükségük lesz a győzelemhez. 

 

Meglehetősen egykedvűnek, átlagosnak találtam ezt a movie-t. Azt a tipikus "nem jó, nem is rossz" típusú élményt nyújtotta számomra, néhány fölöttébb vicces szituációval, és pár kemény akciószekvenciával. Krimiszerű stílusával és magabiztos veteránjaival a Red akár acélos akciófilm is lehetett volna, ha meglett benne az ambíció. A maga miliőjén így is rendben van, csak épp nincs különösebben emlékezetes vonása.

Adok a Red-nek egy Közepest.