Las Banderas Bandidas a címe egy 2006-os vadnyugati komédiának. Újabb példát szolgáltat arra, hogy hagyományosan férfipártoló zsánerben is éppolyan hős lehet a nő, mint a férfi. Még ha vígjátékról is van szó. Elnézhető movie, két talpraesett protagonistával, de a humorkészletének nagyja túljátszott és meglehetősen együgyű.
A stílusvilág leginkább a Desperado, a Campbell-féle Zorro-dilógia vagy a Kardok Királynője TV-sorozat (gyakorlatilag a Zorro álarca női átirata) világát juttatta eszembe. A hangulat hasonlóképpen szabados, percekig nyújtott tájkép-jelenetek nélkül, még épphogy komolyan vehető sztorival, és tűrhetően kivitelezett forgatókönyvvel. Nem tudom, milyen indíttatásból készült, de érdekes volt végre indiánmentes, illetve női főhősökkel villogó westernt látnom - mégha vígjátékként is.
Nyilvánvaló pozitívum Salma Hayek és Penelopé Cruz párosa, akiknek karakterei egy tetszetős formula kellékei. 2 egykorú, első látásra ellentétes személyiség, akik majd társakként ütőképes csapattá kovácsolódnak.
Valóban ezt is kapjuk a kész filmtől: María tanulatlan farmerlány, míg Sara művelt úrihölgy, de mindketten türelmetlen és heves természetűek. Szinte predesztináltnak tűnik a találkozásuk: egyazon bankember, Tyler Jackson ugyanazért, szinte ugyanakkor veszi el tőlük apáikat, akiket mindketten a legjobban szeretnek. Mégse egyformán élik át a törvényen kívüli életet: Sara a nélkülöző életmódot viseli nehezen, míg María a magányt és a nyügöt, hogy folyton előre kell gondolkodni. A Bandidasra keresztelt páros az egész sztori tengelye, és komédiához mérten egészen jól működik.
Valóban ezt is kapjuk a kész filmtől: María tanulatlan farmerlány, míg Sara művelt úrihölgy, de mindketten türelmetlen és heves természetűek. Szinte predesztináltnak tűnik a találkozásuk: egyazon bankember, Tyler Jackson ugyanazért, szinte ugyanakkor veszi el tőlük apáikat, akiket mindketten a legjobban szeretnek. Mégse egyformán élik át a törvényen kívüli életet: Sara a nélkülöző életmódot viseli nehezen, míg María a magányt és a nyügöt, hogy folyton előre kell gondolkodni. A Bandidasra keresztelt páros az egész sztori tengelye, és komédiához mérten egészen jól működik.
Becsülöm, hogy bár a film egyszerű sémát követ, hihető konfliktusból fakad. Adott egy gyors iramú földfoglalási svindli Mexikóban, melyben Jackson kényszerű szerződésekkel és orvgyilkossággal szerzi meg a környék földjeinek tulajdonjogát, egy vasútvonal építéséhez. Ennek revízióját képezi a Jackson alá tartozó bankok kirablása, hogy aztán a lányok - a sherwood-i erdő haramiáihoz hasonlóan - szétosszák a zsákmányt a károsultaknak.
Aztán persze bizonyítékot szereznek Sara apjának megölésére, megállítják a rosszfiút, és ellovagolnak a naplemente alatt. Azt tartom itt a legjobb ötletnek, hogy María nem lövi le végül, de mikor amaz próbálná lelőni, Sara meghúzza a ravaszt. Így fer. María apja túlélte, hogy az életére törtek, míg Saráé nem, így kettejük közül neki jogosabb bepiszkítania a kezét, amikor ezzel egyben a partnere életét is megóvja.
Aztán persze bizonyítékot szereznek Sara apjának megölésére, megállítják a rosszfiút, és ellovagolnak a naplemente alatt. Azt tartom itt a legjobb ötletnek, hogy María nem lövi le végül, de mikor amaz próbálná lelőni, Sara meghúzza a ravaszt. Így fer. María apja túlélte, hogy az életére törtek, míg Saráé nem, így kettejük közül neki jogosabb bepiszkítania a kezét, amikor ezzel egyben a partnere életét is megóvja.
Annak ellenére, hogy tempóval nincs különösebb gond, az elém prezentált világot túl felszínes, egykedvű és vérszegény imitációnak találtam. Persze, nem kell komolyan venni, de így is hamis meg elpózolt az egésznek a beállítása.
A mellékszereplők sokkal inkább karikatúrák, mint valódi karakterek. Jackson egy álmos műgonosz, akit bérenceivel együtt ki lehetne tömni. Quentin, a fiatal nyomozó pedig Sherlock Holmes mélygügye albínója. A többieket pedig említeni sem érdemes. És ez, hogy Sara apját "Don Diego"-ként említik... ezek egy paródia emberalakjaira emlékeztetnek.
Hiszem, hogy Quentin figurája csak cselekményeszköz a hölgyek ügyességét nagyobbítani. Nem találom se poénosnak, se okosnak, se különösebben szimpatikus mellékszereplőnek. A jóhiszemű, karrierista egyértelmű gúny tárgyát képezi, miután a duó táncoslányoknak öltözve beront az életébe: kikötözik, és úgy vallatják, hogy Sara a férfin tanítja be Maríát a csók művészetére. Mintha pubertáskori szárnypróbálgatást néznénk.
Időnként vidám helyzetekbe kerülnek trióként, persze. De gyakran monoton, sőt szerencsétlen, miként a lányok pl. akció közben is a csókteljesítményükön rágódnak. És miért úgy akar Quentin segíteni nekik, hogy a rablásaikban bűntársnak áll? Amint elfogják őket, fenhangon panaszkodik, hogy eldobta a karrierjét, és hogy Saráék úgyse változtatnak semmin. A végén pedig hőssé dícsérik és puszilják, vagy ahogy a nyivákoló mennyasszonya körbeujjongja őt. Nem érdekel, hogy megsérült: fikarcnyit sem vált jobb személlyé.
Időnként vidám helyzetekbe kerülnek trióként, persze. De gyakran monoton, sőt szerencsétlen, miként a lányok pl. akció közben is a csókteljesítményükön rágódnak. És miért úgy akar Quentin segíteni nekik, hogy a rablásaikban bűntársnak áll? Amint elfogják őket, fenhangon panaszkodik, hogy eldobta a karrierjét, és hogy Saráék úgyse változtatnak semmin. A végén pedig hőssé dícsérik és puszilják, vagy ahogy a nyivákoló mennyasszonya körbeujjongja őt. Nem érdekel, hogy megsérült: fikarcnyit sem vált jobb személlyé.
Ha ez egy humoros neowestern akart lenni, típusszereplőkkel és ma is használatos kellékekkel (ujjlenyomat, érintésérzékeny riasztó a bankban, dinamit, stb), akkor szerintem meg lehetett volna kockáztatni, hogy paródiára szabják. Nem állítom, hogy akkor ütősebb lett volna, csak mert nyíltan "éget" más alkotásokat és a westernt általában. De az még több látnivalót és több vicclehetőséget rejtett volna. Itt túl sok geg megjátszott, nem elég okosak a szóbeli viccek, és egésznek a menetét 10 perc után meg lehet jósolni.
A Las Bandidasra 2/5-öt adok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése